EREDETE

A lófajta „hucul” neve - eltérően más lófajtáktól - nem egy-egy kiváló törzsalapító-tól vagy kitenyésztési helytől származik, hanem egy népcsoporttól. A Kárpátokban, a Tisza, Prut, Brodina forrásvidékén Bukovina, Gallicia és az egykori Magyarország határvidékén élő hucul nép kezén alakult ki ez a több évszázados múltú primitív lófajta. Brehm 1876-ban írta, hogy minden riadozás nélkül húzza terhét a meredek hegyoldal kígyózó ösvényein, biztosan lépked a szakadékot áthidaló pallón, és vígan üget a vadregényes tölgyesek és fenyvesek hűvös útjain. Fajtáról ekkor még nem beszélhetünk, hiszen nincs szigorú tenyésziránya. A hegyi környezetben végzett folytonos munka, a rendkívüli hideg télben és forró nyárban való állandó szabadtartás, a több mint 2000 méter magasságban, hegyi környezetben nyújtott nagyon is szerény takarmányozás, az a nyers bánásmód, amellyel minden ősi lovas nép a maga lovával bánik, igénytelen, szívós, hihetetlenül ellenálló típust alakított ki.

JELLEMZŐI

A középhosszú, gyakran hosszú nyak vastag, széles és izmos, a tarkótól a marig széles egyenes vonalú. A bőséges üstök és sörény dús, vastag szálú, a csikókon hosszú ideig felálló. Gyakran elfedi a szemeket, a homlokot és a mart. A mar rendkívül széles, lapos, és izmosan párnázott. A vállak szélesek, meredek lapockák jellemzik. A szügy és a mellkas széles, igen mély, és nagyban hozzájárul a hucul testalkatának zömökségéhez. A hát feltűnően hosszú és széles. Jellegzetes hucul tulajdonság a túlnőttség is. (Ez azt jelenti, hogy a farbúbmagasság nagyobb a marmagasságnál.) A mély törzs és a mellkas rövid lábakon nyugszik. A lábak erősek, az alkar és a combcsont erőteljes izomzattal borított. A paták kicsinyek, kemények, jól formázottak, patkolás nélkül is igen ellenállóak.

A kancák jellemző méretei:
marmagasság bottal: 131-142 cm,
övméret: 160-170 cm,
szárkörméret: 16-18,5 cm.
Színe legtöbbször őzszínű pej, többé-kevésbe fakó, vagy egérszürke szőrökkel keverve. A gesztenyepej, a sötétpej, a nyári fekete is gyakori, előfordul fakó és fekete is.

HASZNOSÍTÁSA

A hucul lovat a feltétlen munkakészség, kitartás, igénytelenség jellemezi. A katonaság málhás, ill. géppuskás lóként hasznosította, de nehéz hegyi terepen fogatban is szinte csodálatra méltó ezeknek a kis testű lovaknak saját testsúlyuk többszörösét elhúzó munkateljesítménye.

ÁLLOMÁNYA

Jelenlegi állománya Magyarországon mintegy 60 kanca, melynek felét az Aggteleki Nemzeti Park állomány teszi ki, a többi néhány kancás kistenyésztők kezén található. Európában fajtatiszta állománya mintegy 2000 tenyészállatra tehető.
Az 1990-es évek közepén Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria létrehozta a fajta nemzetközi szervezetét, HUZUL INTERNATIONAL FEDERATION néven, amely egységes szabályok mentén szervezi a fajta tenyésztését, törzskönyvezését és génmegőrzését.

TENYÉSZTŐ EGYESÜLET

Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete
4036. Debrecen, Böszörményi u. 138.
Postacím: 4015 Debrecen, Pf.36
Telefon: 52/508-433
Fax: 52-508-444/8131

(Szöveg forrása: www.archimedia.hu )