Dinoszauruszok tojásainak és fészekaljának maradványaira a húszas években, a Góbi sivatagban bukkant az Egyesült Államok Természettudományi Múzeumának égisze alatt Mongóliába indított, Roy Chapman Andrews vezette expedíció. Ezek a leletek beszédes bizonyítékai voltak annak, hogy a dinoszauruszok hajdan gondozták ivadékaikat. A közelműltban az Egyesült Államok nyugati felében és Mongóliában Úújabb leletek, köztük dinoszauruszok embrióinak és kicsinyeinek maradványai kerültek elő, választ kínálva az őshüllőembriók születésével kapcsolatos megannyi kérdésre. Kiderült többek között, hogy a dinoszauruszok szaporodási és fészekrakási szokásai igen hasonlatosak voltak a ma élő madarakéhoz.

A dinoszauruszok tojásai változatos alakúak és méretűek voltak: a leletek tanúsága szerint akadt köztük kerekded és teniszlabda nagyságú, de előfordult már jóval nagyobb is - 53 centiméter átmérőjű és ovális alakú. Ez bizony már jókora tojás, méretben mégis alatta marad a legnagíobb testű madarak, például a Madagaszkáron élt, mára már kipusztult elefántmadár tojásainak. Hiába voltak nagyobbak a tojásaik, a legtöbb dinoszaurusz ráadásul több tojást is rakott, mint a ma élő madarak. Mármost tudni kell, hogy a tojás mérete behatárolt, és pedig a következők miatt. A dinoszauruszok, a hüllők és a madarak tojásai egyaránt apró lyukacskák, pórusok tették illetve teszik átjárhatóvá a létfontos oxigén számára. A ojás méretének az szab határt, hogy a pórusokon keresztül egy határon túl már nem fokozható a gázcsere; ha a tojás túl nagyra nő, a benne növeknő embriónak már nem lesz elég az oxigén. 



Tojásrakás

A rendelkezésre álló leletek alapján kimondhatjuk, hogy a dinoszauruszok tojással szaporodtak és tojásaiknak fészket is készítettek. A Theropoda csoport két kisebb termetű képviselőjének, az Oviraptornak és a Troodonnak átlagosan 22 tojásnyi volt a fészekalja, a kacsacsőrű Maiasaura viszont akár 25 tojást is rakhatott. A leletek tanúsága szerint a Troodon párosával helyezte el a tojásait - órákba telhetett, amíg valamennyit lerakta, - a Maiasaura ezzel szemben körkörös vonal mentén haladt: elindult a fészek egyik oldalánál, és körbe-körbe járt, amíg valamennyi tojását le nem rakta. 


Fészkek és fészkelőhelyek

A Troodon és a Maiasaura fészke sokban különbözött egymástól. A Troodon fészek gyanánt egyszerűen ásott a földbe egy kerek, sekély gödröt, a Maiasaura viszont valódi műremeket hozott létre: két méter magas földkupacot emelt és annak a tetejére rakta le a tojásait egy sekély, növényi részekkel kibélelt horpadásban. A tojásokat a rothadó növénydarabok melege költötte ki - hiszen a Maiasaura nagyobb volt annál, semhogy a tojásain kotolhatott volna... Egyes ma élő madarak, például a talegallatyúk, valamint a krokodilok is hasonló fészket építenek. A maradványokból kitűnik, hogy a Maiasaura fészke több sár- és növényrétegekből épült fel; ez a rétegzettség arra utal, hogy a tulajdonos évről-évre visszatért és használatba vette fészkét.

A Tojás-hegy

A Maiasaura fészkére vonatkozó megfigyelések zömmel egy Montanában feltárt bámulatos lelőhelyen születtek. Ezen a területen, a "Tojás-hegyen" többtucatnyi fészket találtak a kutatók. Mint a hegyet felépítő kőzet bizonyítja, a késő-krétakor idején egy sekély tó húzódott a vidéken, a közepén egy szigettel, amelyet a jelek szerint egész Maiasaura-csordák használtak költőtelepnek. A fészkek viszonylag közel épültek egymáshoz. de ahhoz azért kellő távolságban, hogy egy kifejlett Maiasaura elférjen közöttük, ne tapossa el a maga vagy a szomszédai tojásait. Az efféle fészkelőhelyek bizonyára zajosak, szagosak és zsúfoltak lehettek, akárcsak a mai pingvinkolóniák. A szoros szomszédi viszonynak azonban megvoltak a maga előnyei - a Maiasaurák így könnyebben megvédhették a kicsinyeiket. A szigetet övező sekély tó vize már önmagában is bizonyos fokú biztonságot jelenthetett a ragadozókkal szemben.