Emo

(by: drom.hu/blog )

Biztos mindenki hallott az emo divatról, ami leginkább most 2007 elején lett nagy divat. Szerteszét látni emósokat, ám a legtöbb közülük nem is tudja, hogy milyen védjegyeket hordanak magukon. Nem tudják, hogy mi az amit szeretnek. Rengeteg félreértés van, és én ezekkel az emberekkel (főleg tizenéves lányok) mindig leállok vitázni, mert rossz nézni amit művelnek. Igen, zavar. Mert utálom azokat, akik valamit divatból csinálnak.
Tokio Hotel? No Thanx? Szemétbe.

Legelőször nézzük is hogy mi az az emo. Az "emo" eredetileg olyasmit jelentett mint a "rock". A hardcore-punk, punk, valamint a punk-rock stílusok egyik közös "nyúlványa". Legelőször mint zenei irányzat mutatkozott be. Főbb képviselői a '80as évekből, a One Beefeater, Embrace, Gray Matter, Fire Party, Last Wish, stb.
Az évek során az együttesek egyre jobban átalakultak, a hangzás és az amiről énekeltek sokban megváltoztak, és az emo kifejezés egyre összetettebb, bonyolultabb, és egyre kevésbé érthetjük a zenére, inkább egy szakkifejezéssé vált. Nézzük csak.

Ma látunk egy emós kislányt. Kb ennyiből áll:

Osztja az igét, az "emo"-t "imó"-nak ejti. Szánalmas kis életet él, mert azt hiszi hogy ez menő. Tokio Hotelt hallgat, mert "hisz ők is ilyenek" meg "ők az igazi emósok". Ekkor mindig elmagyarázom nekik, hogy az emó nem arról szól, hogy felvágom az ereimet, sírok mindenen, különc életet élek, idióta fejpántot és SZTK-s szemüveget hordok. Az emó az egy zenei, nem pedig egy öltözködési stílus.
Itt térjünk vissza a Tokio Hotelre, amit ezentúl TH-nak nevezek. Szóval a TH hozta be Magyarországra, és még szerintem Európába is ezt a hatalmas emó őrületet. Rózsaszín halálfejes póló, Everlast füzet. Szánalmas. És ami kiakaszt mindig, hogy a legtöbb emós ember nem tudja, hogy mi is ez valójában. Csak amit a VivaTV-n látlak reggel felkelés után. (Erre később visszatérek).

A TH fiatal tagjainak haja az egyik szemüket eltakarja, fura bőr karkötőket viselnek, hogy elrejtsék a kés és egyéb vágószerszámok vágási nyomait. Mert az a menő, hogy minden héten megpróbálok öngyilkos lenni, hisz a TH-ben is ezt csinálják. Jézusom. Sokadjára mondom, hogy ezek engem annyira kitudnak idegelni, hogy az hihetetlen. Egyszerűen elönt a méreg, mikor meglátok egy csajt, valami eszméletlen halálfejes magas-szárú Converse dorkóban, fekete térd/háromnegyed nadrágban, fenekükön különféle kitűzők, az elmaradhatatlan lánc, idióta fejpánt, rózsaszín halálfejes vagy "dirty" stílusú póló. Elmegyek mellette mp3-ból TH szól. Komolyan, mi szüksége az ilyenekre az emberiségnek. Hiszik, hogy azt amit csinálnak, és ahogyan csinálják jó, hisz a TH-nak is jó. Énis olyan akarok lenni. Ez a felfogás szar. Nameg TH-t hallgatni bűn, garantálom, hogy őksem tudják pontosan mi ez. Honnan tudnák? Kis 14-15 éves hülyék. A sok kis picsa meg utánozza őket.
Bírom, mikor plázában, kávézóban, pizzériában, vagy egyéb ilyen helyen ülök, és van a közelben néhány emós csaj, hangosan tesznek megjegyzéseket másokra, főleg lányokra, akik aranyosak, és édesek, ezenfelül csinosak is. Csak nem emósak, hanem normális, szeretnivaló jófej csajok. Nem cicababák, de figyelnek magukra, nem hordanak idióta szemüveget, pólót, cipőt, hanem NORMÁLIS lány módjára néznek ki. Akiket leugatnak 16-17 évesek, a leugatók meg 12-13 kispicsák. Itt van még ez a No Thanx is. Hogy robbantak be? Magyar Tokio Hotel. Más se kellett a sok kis hülyének vitték a cédéket mint a cukrot. Istenem. Aztán, emós barátnőnek - merthogy ez olyan mint az együtt pisilés:

- Képzeld, Tokio Hotel, emósok, énis emós vagyok.
- Tényleg?
- Igen.
- Mostmár akkor énis.

-, hogy No Thanx, tudod olyan mint a TH. Hát komolyan mondom. És akkor most elmondom, milyen zenéket hallgatok: Blink182, Bullet for my Valentine, My Chemical Romance, Green Day, +44, AFI és még sorolhatnám. A sok kis emós picsa pedig nemtudja (csak ismételni tudom magam), hogy nem azért emó valaki mert úgy öltözik. Ez egy felfogás, nem pedig egy divat. Emós vagyok? Nem hordok idóta pólót, idióta cipőt, nem festetem be a hajam feketére, nem hordok fekete-fehét kockás övet, nem rajzolgatok alkoholos filccel a kezemre. Viszont: hordok különféle bőr és egyéb ilyen stílusó karkötőket, hallgatom a zenét, és elgondolkozom a ZENE mondanivalóján.
Milyen világban élünk? Ami a legjobban idegesít, az ilyen kispicsákban, hogy nemcsak a TH-t utánozzák, hanem egymást is. Ami kiakaszt, hogy a körmüket kifestik. Nem is az a baj, hogy kifestik hanem ahogyan kifestik. Szörnyű. Aztán ottvan az emóval járó mesefigurák. Hello Kitty, Pucca. Máig nem tudom felfogni, hogy ez hogy jön az emóhoz. Talán mégis. Olyan gyerek és gagyi, mint azok akik szeretik ezeket. Ja és rózsaszínek. Egy dolgot szeretnék: Kiírtani a divatemósokat, és a Hello Kittyt a föld színéről. Az összes emósnak elmagyarázni, hogy amit csinálnak az nem poén, nem vagány. Megértenék? Rámszólnak hogy ne emózzam le az imót. Falramászok tőlük, egyszerűen irritálnak, ami a legrosszabb, hogy tényleg azt hiszik, hogy menők, divatosak. Pedig szerintem hülyék, és ostobák.