Észak-Olaszország, 1957: Az ősz legnagyobb hire hogy a fehér-fekete lavina mindenkit lemos az útjából. Az egész ország elfelejtette már a tavalyi gyengén játszó Juventus-t, akik a szezon végén a kiesés ellen harcoltak. Az emberek most Charles és Sivori nagy igazolásáról beszélnek. Az idény egészen biztos a 10. Scudetto-val és az első csillaggal ér véget a Juve számára. Ebben az évben valami megváltozott, és nem csak a Juve számára, hanem az egész futballvilág számára is. Ahogy az őszi szél lecsendesedik, egy Cremona melletti farmon alig hallhatóan egy újszülött sirása hallatszik.
1957. október 8.-án megszületett Antonio Cabrini. Már egész fiatalon elkezdett focizni. Ekkor még az AC Milan-t csodálta, hiszen akkoriban a Milan hatalmas csapatnak számitott és ő nem messze, a várostól északra nőtt fel. Mivel fiuk nagyon jól tanult, szülei 13 évesen felköltözötteték nagyanyjához Cremona-ba. De minden megváltozott mikor 14 évesen elment egy válogatásra, amit a Sampdoria egykori játékosa, Nolli tartott a városban. Azonnal felfigyelt Antonio tehetségére. Antonio legszivesebben csatárt vagy bal oldali középpályást játszott, de a diákcsapatnak bal hátvédre volt szüksége. Innentől kezdve annyira jól játszott hátvéd szerepben, hogy nem sokára bemutatkozhatott a felnőtt csapatban.
A Cremonese-vel szerepelni a serie C-ben nagyszerű dolog volt, csak az bántotta, hogy a szezon nagy részét az ificsapattal töltötte. A következő, 1974/75-ös idényben, azonban hamar beverekedte magát a kezdőcsapatba. Annyira jól játszott, hogy felkeltette a nagyobb klubok figyelmét. 1975 nyarán valóságos versenyfutás kezdődött érte. Majdnem az Empoli-ban kötött ki, amikor befutott a Serie B-ben szereplő Bergamo ajánlata és ő igent mondott. Csak egyetlen évet töltött az Atalantában mert a Juventus megvásárolta a fiatal tehetséget.
Cabrini Juventus-os karrierje 1977. február 13.-án kezdődött a Stadio Comunale-ben, amikor a Juventus a Lazio-t fogadta. A 2-0-ra megnyert meccsen meggyőzött mindenkit, hogy dicsőséges karrier vár rá a Juve szineiben. Az olasz válogatott kapitánya nem sokat gondolkozott, hogy benevezze-e őt a 20 fős keretbe, amely az 1978-as világbajnokságra készült. Mindez annak ellenére, hogy az 1977/78-as idényben csupán 15 meccsen lépett pályára a Juventus-ban. A válogatottban 1978. június 2.-án debütált a franciák ellen. Ez volt az olaszok első meccse a világbajnokságon. Onnantól kezdve az olasz válogatott elképzelhetetlen volt nélküle. Kulcsszerepet vállalt akkor is, amikor 4 évvel kesőbb, 1982-ben, a válogatott megnyerte a világbajnokságot. Sajnos 30 évesen vissza kellett mondania a válogatottságot térdsérülése miatt. Addigra 73 válogatott meccsen 9 gólt szerzett hátvédként, ami máig olasz rekord.
A Juventus-nál töltött következő 11 idény alatt jelentősen átalakitotta a bal hátvéd szerepkörét. Azon kivül, hogy remekül ellátta védői teendőit, gyakran előrerobogott a labdával a szélen. Nem kis fejtörést okozott ezzel az ellenfelek edzőinek, mivel ezt eddig sehol sem tapasztalták. Cabrini alkotta meg a modern bal hátvédet. Ezért Maldini és Zambrotta megemelhetik előtte kalapjukat.
Antonio magában egyesitette a sármos filmszinészt és az atlétát. A nők és az ország nagy kedvence gyakran szerepelt filmekben is. Beceneve is ezt tükrözi: El Bel Antonio (a szép Antonio). Szerette a Hemingway könyveket és Bob Dylan zenéjét. A szive mindig a Cremona melletti kis farmhoz kötötte, a hűséges sziv, amely fehér-fekete vért pumpált.
1989-ben sérülésekkel bajlódva úgy döntött, átadja helyét a fiataloknak és a Bologna-hoz igazolt. 13 szezon alatt 440 mérkőzést játszott az Öreg Hölgy szineiben és 52 gólt szerzett. Szeretett Juventus-ával mindent megnyert, amit lehetett és a kapitányi karszalagot is viselte egy ideig. Manapság Cabrini a Serie C1-ben szereplő Novara menedzsereként dolgozik.