12. fejezet |
|
2008.02.09. 01:55 |
|
Három fiatal griffendéles üldögélt a Három Seprűnek nevezett vendégfogadóban.
Élvezték egymás társaságát, nagyokat nevettek a másik viccein. Csak az egyikük volt szétszórtabb. Időről időre az ajtó felé pillantott, mint aki vár valakit. De senki nem jött…
Ron az utolsó kortyokat tüntette el vajsöréből. Megtörölte sörhabos száját, és megszólalt.
|
11. fejezet |
|
2008.02.09. 01:49 |
|
Kifejezetten frissen ébredt, ahhoz képest, hogy nem aludt többet öt óránál.
Jókedve egész nap kitartott, az órákon jól teljesített, egészen az utolsó órájáig, ami Sötét Varázslatok Kivédése volt. Már az első nap óta figyelemmel kísérte az új tanárnőt. Göndör barna haj, fitos orr, folyton mosolygó arc, kerekded formák, formás láb - már amennyit a talár látni engedett -, ez jellemezte az új SVK tanárnőt, Miss Heather Hoopert. A hölgy Harry meglátása szerint is igen csinos volt, de a tanárnő után megforduló fiúk feje azt mutatta, tetszésével nincs egyedül. Szívesen kifaggatta volna a Weasley ikreket, akiknek már volt órájuk a nővel, vajon milyen órát tartott nekik, de az utóbbi napok eseményei miatt kiment a fejéből. Így hát a többi griffendélessel együtt ő is izgatottan várta az utolsó óráját, ahol végre megtudja, milyen lesz az új tanárnő. Reggeli közben azt is észrevette, hogy Piton - egyszerűen nem akart rá apjaként gondolni - szóba elegyedik vele, és a férfi lebiggyesztett szájából ítélve, a nő nem nyerte el a tetszését. „Ez még jobb is...” - gondolta - „ami Pitonnak nem tetszik, csak jó lehet”.
|
10. fejezet |
|
2008.02.09. 01:46 |
|
Harryt furcsa, kettős érzés fogta el. Minden porcikájában azt érezte, hogy nem fog tetszeni neki apja mondanivalója, és szinte már várta a szokásos gyomorszorító kényelmetlen érzést. Ami nem érkezett… Az előzőleg bevett bájital hatására kellemes nyugalom öntötte el, és képtelen volt a szorongásra. Énjének racionális része tudta, hogy mindez mardekáros apja műve, de most még csak haragudni sem tudott rá. Jól tudta, Piton nem véletlenül készíttette el vele is a bájitalt, és itatta meg vele. Inkább csak az lepte meg, hogy apja is ivott belőle. „Lehet, hogy nem akar kiabálni?” Kíváncsi volt, mi lett volna, ha az elkészített bájital mégsem éri el az apja szerinti megfelelő szintet. „Az lehetetlen lett volna” – gondolta. „Nem véletlenül volt apja olyan segítőkész”. – Összeszorította száját, és várta, mit akar mondani apja.
|
9. fejezet |
|
2008.02.09. 01:44 |
|
Harry egy erőteljes vállrázásra ébredt. Álmosan túrta ki szemébe lógó haját, miközben félálomban motyogta.
|
8. fejezet |
|
2008.02.09. 01:42 |
|
Harry izgatottan nézelődött az Abszolút üzletsorán. Akárcsak legelső alkalommal, most is lenyűgözte a varázsutca forgataga, a kirakatok sokszínűsége, a folyton változó, embereket becsalogató reklámok az üzletek ablakaiban. Ráadásul most a két számára legkedvesebbnek érzett felnőtt társaságában élvezhette mindezt. Igaz, Sirius csak Szipák alakjában kísérhette el keresztfiát, de Harryt már az a tudat is örömmel töltötte el, hogy keresztapja mellett lehet. Az utca tele volt ismerősökkel, akikkel itt-ott megálltak néhány üdvözlő mondat erejéig, és Harry kimondottan hálás volt, amiért sem Malfoyjal, sem más halálfaló csemetével nem találkoztak.
|
7. fejezet |
|
2008.02.09. 01:40 |
|
Mikor Harry legközelebb magához tért, sötétség vette körül. Óvatos tapogatózással megkereste szemüvegét, és a helyére illesztette. Felnézett. Ablakon bevilágított a hold sápadt fénye. Megkereste papucsát és az ablakhoz sétált. Odakinn a tiszta égbolton csillagok ezrei szikráztak. Könyökére hajtva fejét bámulta a Roxforti tájat, ahogy a tó vízén táncot járnak az éji fények. Az agya még tompa volt a fáradtságtól, de elméje legmélyébe már behatoltak az elmúlt napok fájó eseményei. A hirtelen feltörő harag elszorította torkát, szeme égett a dühtől, keze az ablakpárkányt szorongatta. Mérges volt az egész világra. Voldemortra, aki elvette keresztapja emlékeit, Pitonra, akiről négy év gyűlölet után kiderült, hogy a tulajdon apja, Dumbledore-ra, aki tizenöt éven keresztül titkolta, és anyjára, aki…- nem, ez a gondolatmenet túlságosan fájdalmas volt.
|
6. fejezet |
|
2008.02.09. 01:18 |
|
A következő napokban Piton és Harry kínosan kerülték a négyszemközti találkozásokat. Harry legtöbb idejét Siriusszal töltötte, Tomot meg folyamatosan nyaggatta, hogy engedje el őket. A folyamatos „nyafogás” kezdett Tom idegeire menni, és sokszor kapta magát azon, hogy előhúzza pálcáját, hogy egy jó kis cruciatus átkot szórjon a kölyökre. Ám valami mindig visszatartotta tőle. Néhányszor bosszankodott ezen a változáson, és sötét gondolatokat szőtt, miképp bosszulja meg a sérelmét, miszerint képes még pozitív érzelmekre, ám az igazat megvallva tetszett neki ez a fordulat. Ám a világ minden kincséért sem vallotta volna be nyilvánosan. Inkább fennhangon átkozódott, amiért ilyen átalakulásra kényszerült. Merengéséből Perselus Piton érkezése zavarta meg, aki fejét lehajtva lépett közelebb hozzá.
|
5. fejezet |
|
2008.02.09. 01:14 |
|
Már két nap telt el az ominózus nap óta, de Harry óvakodott kitenni a lábát a szobájából. Szerencséjére fürdőszoba is kapcsolódott a kijelölt lakrészéhez, így még a legfontosabb szükségletei elvégzéséhez sem kellett okvetlenül kimennie. Étkezési idők alkalmával egy-egy házimanó tűnt fel a szobában, tálcáján mindenféle földi jóval megpakolva. Nem mintha Harry Potternek étvágya lett volna. Legtöbbször csak turkálta az ételt, és néhány falat után visszaküldte azt. Leginkább az ágyon feküdt és a mennyezetet bámulta.
|
4. fejezet |
|
2008.02.09. 01:13 |
|
Perselus Piton a hátán feküdt, keze a feje alatt, és az elmúlt órák eseményein töprengett.
„Nem kétséges, a fiú megváltozott. Valószínűleg a tanév alatti események is közrejátszottak, de alapos része volt benne az elmúlt napoknak is. Potter szemlátomást megfontoltabb és óvatosabb lett. Ha lehet azt mondani, talán még agyafúrtabb is. Na igen, erre még a Nagyúr sem gondolt. Álmában sem… Akkor is megérte, ha most…– halkan felkuncogott, oldalra fordult, és megpróbált aludni, bár erre még enyhén reszkető belső szervei halkan tiltakozni kezdtek. Az éjjeli szekrényről még mindig enyhén remegő kézzel leemelt egy üvegcsét, és tartalmát egyetlen korttyal eltüntette.
|
3. fejezet |
|
2008.02.09. 01:12 |
|
Harry dulakodás távoli zajára ébredt délutáni szunyókálásából.
Előbb óvatosan az ajtóhoz somfordált, majd hirtelen feltörő dühvel feltépte az ajtót és a hallba sietett. Eltorzult arccal kiáltott a hozzá legközelebb álló halálfaló maszkot viselő alakra.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…