Reggel a formámat hozva megint elaludtam. Futnom kellett az iskoláig, de így is késtem 10 percet.
- Elnézést tanárnő-ültem le a barátnőm mellé.
- Miért késtél?

- Elaludtam

- De ez már nem az első eset

- Mondtam tanárnő nagyon sajnálom nem fog töbször előfordulni

- Tegnap is azt mondtad betelt a pohár most fáradj fel az igazgató úrhoz

Trehányul és lassan felvettem a cuccomat és direkt húzva az időt. Elindultam az ajtó felé.

- Köszönöm –vigyorogtam a tanárnőre

- Még szemtelenkedsz is?

- Tanárnő most miért nem csak én vagyok az egyetlen aki késik az órájáról ha jobban körbe néz valaki még be se jön. Vegye fel a szemüvegét és nézzen jobban körbe

Lassan elindultam fel a lépcsőn az igazgatói szoba felé. Bekopogtam szépen illedelmesen. Egy idős hang szólt bentről.

- Tessék –lassan kinyitottam az igazgató a görgős székén háttal volt nekem és az ablakból pásztázta hogy kik lógnak az iskolából és írta fel a nevüket egy lapra. Mindig ezt csinálja csak van amikor le is megy és szét néz a suli környékén. És aztán amikor az iskola gyűlés van felolvassa a neveket és akik késtek kiálnak majd egy osztályfőnökivel el haggyák az iskolát délután. Áltam és vártam hogy végre szól hozzám valamit.

- Mi a probléma? –kérdezte végül

- Szóval az osztályfőnököm Zsuzsa néni tetszik tudni. Hát késtem tegnap meg ma 5 percet az órájáról és rögtön felküldött magához. Milyen büntető munkát kell csinálnom? –néztem az igazgatóra majd a szája szélére mosoly ült ki csak egy kis rést láttam mosolyából. Mivel hátra fele ült majd ezt mondta.

- Te te biztosan tudod hogy kik szoktak késni! Igaz? –kérdezte tőlem vidám hangon.

- Igen de miért? –kérdeztem kicsit félve nehogy azt kérje tőlem hogy én össze irjam. De ha tanítási időböl megy akkor….álok elébe

- Szeretnélek  megkérni arra hogy írd nekem össze3-4 nap alatt hogy kik késnek a suliból. Menny körbe a suli udvarán mert engem már ismernek de téged még nem annyira. Rendben?

- Hát legyen. Kapok érte fizetséget? –kérdeztem sunyin mosolyogva

- Fizetséget?? Örülj hogy nem kell + munkán lenned maradjunk annyiban rendben van?

- Oké értettem –ezzel egy lappal a kezembe baktattam le a suli elé. Megláttam Benjamint az iskola leghelyesebb fiúját minden lány belé van zúgva felém tart felém….elsem hittem hogy felém jön de tényleg felém. Közel ért hozzám majd megtorpant neki most felkéne irni a nevét.

- Szia kis csaj lógunk suliból? –kérdezte flegmán

- Nem vagyok kicsi és nem lógok a suliból de te viszont igen! –kicsit ideges voltam rá ezért nyomban felírtam – Kuruc Benjámin –irtam  alapra és közben mondtam

- Ohh szal te vagy az új csicskás aki felirja a drága igazgató úrnak hogy kik hiányoznak! Értem már nahh csó csicska maki –erre mégjobban bepipultam és a fejéhez vágtam.

- Legalább nekem van izlésem nem úgy mint egyeseknek akik rávannak kattanva a szőke ribikre. Hehh xD

- Na ide figyelj te kis te kis…

- Na mivan a nagy Benjámin fél a kis elsős lánytól? Ohh oda ne rohanjak hozzád hallod
- Még egy szó és

- Még egy szó és mi? Kéépzeld láttam a szőke cica babádat vagy inkább kurvádat? –hirtelen a száját éreztem a számon de rögtön el is toltam. Ilyet se érzek minden nap.

- Mi mi volt ez? –kérdeztem dadogva

- Valahogy bekell hogy fogd a lepcses szádat. Vagy tán tévedek ? És neked amúgy mi közöd van ahhoz hogy én kivel járok? Vagy ki tetszik?

- Végülis igazad van… inkább tartsuk a két lépés távolságot –mondtam majd kettőt hátra léptem.

- Ugyan már… félsz tőlem? –Ismét jött közelebb felém a szivem a torkomban dobogott. Hiszen ő minden lánynak tetszik pár másodpercig nem szóltam majd megjött az eszem velem holmiféle Kuruc Benjámin nem fog játszadozni.

-Képzeld el nem félek csak tudod én nem vagyok a csatlósod és nekem nem tetszel ennyih..-mondtam és hagytam faképnél mentem tovább papírral és könyvel a papírom alatt hogy irjam kik nincsenek suliba. Persze követett. Hátra fordultam megkérdeztem.

- Miért követsz ha szabad tudni? –kérdeztem idegesen

- Jahh csak nézelődök talán tilos? –furának tünt nagyon

- Nem csak nyugodtan… előbb utóbb ugyis igazgatónál leszel ám- mosolyogtam magamban

- Csak szeretnéd kicsi lány –kikapta a kezemből  a lapot és széttépte

- pff…tudod mien szánalmas vagy? Nem tudtad hogy tudom fejből a nevedet? –kicsit elgondolkodott majd a zsebemből egy papír fecnit vettem elő ismét felírtam a nevét.

Tovább köröztem a suli körül megláttam Milánt amint Rékával csókolózik ők is a listámra kerültek. Majd mentem tovább megláttam Ricsike drágát. Őt is felirtam majd kicsengettek felmentem az igazgatóhoz.

- Eddig igazgatóúr csak ennyit találtam.

- Köszönöm Elvíra.

- Ugyan semmiség –mondtam majd kiléptem az igazgatóúr rezidenciájáról és elindultam a termünk felé. Megszólalt a sulirádió. Minden szünetbe a legújabb híreket. Nagyon meglepődtem mikor a nevem elhangzott benne.

„ És értesültünk a legújjabb besugónkról aki nem más mint Bizánc Elvíra vigyázzatok diákok ha lógtok mert Elvíra a besúgó résen van.” Csak ennyi kellett köszönöm köszönöm. Az egész iskola utál. Most mindenki engem bámul. Mindenki utál engem De tuti… olyan szomorú voltam egész nap a suliban. Az igazgató meg megsem szólalt hogy bocs nem akartam vagy iesmi. De hát most ez van nem tudok mit tenni. Mindenki utál ezt kell szeretni. Ilyen az élet. Elindultam haza felé nahh ki jön velem szembe Benjámin. Meg áll előttem kikerülöm. Megfogja a karomat kirántom a fogásából. Majd követni kezd. Megálok megfordulok.

- Mit akarsz? Mond mert sietek jobb dolgom is van.

- Annyi hogy remélem hallottad a nevedet.

- Te te voltál?- mondtam  értetlenül majd neki rohantam Benjáminnak hogy megütöm de megfogta mind a két kezemet amik ökölben voltak majd közel hajolt és megcsókolt. Levoltam fogva mit tehettem volna? Hát vissza csókoltam.

- Áháá szóval mégis tetszek neked hisz tudtam.-arcomon gúnyos mosoly jelent meg.

- Reménykedsz? –mondtam majd fordultam és haza felé vettem az irányt egész úton követett engem. Majd a házamnál megáltam.

- Na mi van mit akarsz?

- Egy búcsú csókot szépségem

- akkor várhatsz… -ezzel otthagytam pedig tetszik dehogyha nem hagyom ott vagy iesmi akkor meg elszánja magát. Pedig nagyon is tetszik mert irtó helyes. Meg minden. Beléptem a házba bátyám fogadott tiszta idegesen.

- Miért te vagy a hugom?? Miért ennyit mondj meg nekem.?

- Mert én születtem és ilyen vagyok ha nem tetszik menny el itthonról. –mindig is veszekedtünk most sem külömb most is veszekszünk amire anya rögtön szólt is

- Ne veszekedjetek.

- Biztosan szeretnéd hogy ne legyek a világon igaz? Azt szeretnéd igaz? –mondtam szomorúan. Majd ledobtam a táskámat nem is tudom miütött belém és futni kezdtem ki a házból bátyám egy darabig a nyomomban volt. Majd lehagytam és a park fele vettem az irányt. Befutottam egy eldugott kis helyre és sírni kezdtem. Már az eső is eleredt. Ott kuporogtam egy fa tövében. És csak sírtam és sírtam. Majd ahogy elált az es elindultam csurom vizesen haza. Ahogy beléptem anya ült a kanapén meg a tesóm.

- Hol voltál? –kérdezte anya oda jött megölelt

- Sétáltam gondolkoztam..stb –mondtam majd felmentem a szobámba. Egyet eldöntöttem…miközben sírtam megkeresem apukámat. Elmegyek és megkeresem. Állítólag autóbalesetet szenvedett. De áldozat vagy iesmit nem találtak. Anya mesélte. Még kicsi voltam. Miért ne találhatnám meg? Lementem gyorsan lefutottam a lépcsőn.

- Anya  emlékszel mikor apa autóbalesetet szenvedett?

-Persze de mirt? –kérdezte anya értetlenül

- Hol volt ez az autóbaleset?

- őő…hát-gondolkozni kezdett mintha nem is tudná hogy mi és hogy hogyan.

- Aranyvillben. Éppen oda tartott a nagyszüleidhez. Hogy elhozza ide hozzánk őket és engem bemutasson.

- Ááá értem ezek szerint Aranyvillben?

- Ott ott –bólogatott –de miért is fontos ez neked?

- Nem lényeges! –mondtam majd felmentem a szobámba. Este bepakoltam a cuccaimat amit vinni szeretnék. Nem ruhákat vagy iesmi..dehogy kaját az én eldugott pénzemet meg este még anyától is vettem el pár tízezrest. Anyának itt lesz a drága fia a bátyám meg ugysem fog engem hiányolni. Szóval reggel el is indulok. Persze tollat és a naplómat is berakom. Mert azért irni fogok J

Reggel úgy tettem mintha iskolába mennék. Anya  még készített be tízórait is. Majd elindultam az ellenekező irányba. A buszmegállóhoz. Ahogy oda értem mentem a kasszához.

- Aranyvillbe szeretnék kérni egy jegyet.

- Hogy hova??

- Aranyvillbe. Egy kisváros.

- Jahh hogy Arandillbe.

- őőő igen akkor kérhetnék jegyet? –kifizettem a jegyet persze szerencsémre a busz csak 2 óra mulva indul. Addig itt fogok gubbasztani. És irok a naplómba hülyeségeket. J Tök jó elmegyek megkeresem apukámat boldogan élünk amég megnem halunk és majd az én új otthonomban szeretni fognak. És egy Benjamin féle nem veszi el semmitől sem a kedvemet meg semmi. Tök jó lesz. Asszem most van 10:30 most kéne mennie a buszomnak a 10. kocsiállásról. Oda mentem. A busz 2 perc késéssel beált. Egy jól lerobbant tragacs nem egy olyan ami Budapestre megy. Hát nem…szóval felszáltam. Oda adtam a jegyemet kicsit megtépte majd leültem. Hát mitne mondjak jó sokan utazunk. Csak én. Meg egy idős néni. Elindult a busz. De szerencsére megkérdeztem a buszsofőrt és az utolsó megálló Aranyvill vagy Arandille?? Nah lényegtelen a lényeg hogy ott legyek. Elaludtam. Majd arra ébredtem hogy valami tehén bégetés vagy mi. Kinéztem az ablakon tehenek. Hátra néztem hogy a néni ül-e még a buszon és jól sejtettem még a buszon ül. Oda mentem hozzá.

- Elnézést maga Aranyvillbe megy? –kérdeztem illedelmesen

- Arandillbe megyek nem Aranyvillbe kislányom. De ide senki nem szokott jönni . Mijáratban erre felé?- egy kicsit gondolkoztam majd rávágtam.

- Én hát szóval én munkát keresek. Mert az anyukám és a bátyám autóbalesetben meghaltak. Apukámról meg nemtudok semmit.

- Értem remélem sikerül találnod munkát. Várjuunk csak…-gondolkodott el a néni –én tudok egy munkát neked igaz nem nálam dehogy hanem van erre felé egy elég gazdag család és oda keresnek bébicsőszt. Tudod mi az igaz?

- Akik vigyáznak a gyerekekre?

- Igen igen…eltaláltad! Szóval látom te már 17.18 éves vagy biztosan felvesznek!

- Köszönöm! –megérkeztünk leszáltunk a buszról. Segítettem az öreg néninek elinni az otthonáig a csomagjait. Majd elkisét engem a gazdag házba és ő is bejött. Nem értettem hogy ő miért jön be de ő is bejött.

- Jajj sziasztok –pár kisgyerek futott le a lépcsőn vagyis 3 kis gyerek egy lány és két fiú.. Majd lejött egy 23-24 év körüli srác is .

- Szia Teréz.

- Szia Jordan.

- Kit hoztál? –nagyon komor fiú semmi mosoly sincs az arcán teljesen érzelem mentes.

- Egy új gyerek nevelőt.

- De hiszen ő fiatal.

- Had döntse már el az apád rendben van?

- Johh..-mondta ingerültem majd  elballagott.

- Teréz maga itt dolgozik? –kérdeztem félénken és ahogy végig néztem ezt a nagy házat hogy én itt dolgozzak? Hát húú…de megkell találnom az apámat. Valyon most milehet otthon? –gondolkoztam el rajta. De gyorsan el is hesegettem a gondolatot majd mentem Teréz után.

- Délután jön haza Peter. Vele kell megbeszélnünk a dolgokat hogy itt dolgozhass. De nefélj majd én beszélek a fejével rendben?

- Köszönöm! És felesége nincs?-erre a fejét felkapta szemebe nézett majd ezt mondta

-Sajnos meghalt ! Már régen történt nagyon régen eltünt egy kisfiúval meg asszem terhes is volt. És magára hagyta.- hirtelen magamra gondoltam- de állítólag meghaltak haza felé vonattal mentek és a vonat kisiklott. –akkor mégsem én vagyok. De megkell találnom az én apukámat.

-Értem –mondtam szomorúan

- Nemsokára itthon lesz de vigyázz nehogy rossz benyomása legyen rólad mert akkor sajnos elkell menned. De majd én megpróbálok beszélni a fejével.

- Rendben és köszönöm nagyon rendes vagy hozzám! –ajtócsapódás de már csak azt nem értem hogy akkor ezek a gyerekek vajon kik?? Ha őneki…nahh mindegy ezen máskor töprengek.

- Peter találtunk egy bébicsőszt. Bemutathatom neked?

- Ez különös énis találtam egyet –behozott egy hosszú sötétbarna hajú nálam egy-két évvel idősebb lányt.

- Akkor meikőlyük maradjon?

- Hol a másik lány mutasd meg és majd eldöntjük egy hét próba gyakorlaton lesznek és ameikőjük alkalmasabb az marad így az igazságos!

- Rendben van igazad van! –ezzel a konyhába jött értem Teréz.

- Kisebb gond adódott de majd megoldjuk.

- Rendben köszönöm- ezzel megláttam a 40 év körüli férfit és a nálam egy két évvel idősebb olyan 20 éves lányt.

- Jónapot –köszöntem illedelmesen és kezet nyujtottam de viszonzást nem kaptam. Hát egy rossz pont.

- Neved?

- Bencze Elvíra

- Akkor Elvíra ő itt

- Emese együtt fogtok próba időn lenni és ameikőtöket jobban szeretik a gyerekek az marad világos voltam?

- Igen! –bólintottunk.

- Akkor Jordan! –szólt Peter a 24 év körüli fiúnak aki nagyon helyes kicsit hosszúkás fekete haja és kék rikító szemek.

- Igen?

- Mutasd meg a vendégeinknek a szobájukat Az emeleti szobába…. Bólintott majd hozzánk szólt.

- Gyertek –lépcsőn mentünk fel az emeletre és egy hosszú folyosón mentünk nagyon sok szoba van vajon mindegyikbe laknak??

- Lehet egy kérdésem? –nagyon kiváncsi vagyok ezért nem is nagyon szeretnek.

- Mond- mondta hidegen

- Minden szobában laknak? –kérdeztem kicsit bátortalanul

- Miközöd van ahhoz? –ezzel letudtuk a kérdést majd oda vezetett minket egy szobához. Ha itt akarok maradni akkor megkell magamat szeretetni velük. Nemtudom hogyan de kénytelen leszek. Majd bevezetett minket a szobába és a kezünkbe nyomott egy egy lapot.

- Itt a beosztásotok holnaptól kezdtek azt javaslom ma nézzetek körbe a házban hogy holnapra már mindent tugyatok! Vili?

- Értettük- mondtam én a lány nevében is aki ez miatt kissé ideges lett rám. Majd becsapta az ajtót és elviharzott. Én az ablak melletti ágyat foglaltam el míg az ismeretlen lány az ajtó melletti ágyat foglalta el.

- Figy…nekem nagyon kell az álás szeretném ha nem álnál az utamba mert megszeretném hóditani magamnak Jordánt már kiskorom óta tetszik és szóval érted…-mondta dühösen.

- Nekem is nagyon kell az álás és nekem nem Jordán miatt…felőlem a tiéd lehet majd én elvégzem a teendőket te addig nyugodtan legyél vele. De nekem tényleg kell..-mondtam kissé idegesen.

- Nem fogok vele lenni és jobb ha haggyuk is egymást hátha harcolni akarsz hát legyen nekem így is úgy is jó. Mivel az anyám nemsokára megnősül Peterrel. Szóval…-vigyor kerekedett az arcára.

- Hát akkor megnősül. –mondtam szomorúan majd megnéztem a beosztásomat.

Elvinni iskolába a gyerekeket majd ők megmondják merre van. Utána haza jönni kimosni a ruháikat stb stb stb…megvan egész napra a teendőm szuper. De az apukámat szeretném megtalálni és meg is fogom találni! És szabadnapok vasárnap nem baj. De akkor megkeresem őket. De kár hogy még csak csütörtök van. De nem baj. Fogtam magam és elindultam felfedező útra a nagy házba. Naggyából már tudom merre van a fürdőszoba a wc akkor a konyha és tudom meik szobától kel félnem. Ahol Peter tartózkodik. Lementem a konyhába. Mindig ott van Teréz.

- Teréz lehet egy kérdésem?

- Persze mond csak

- Szóval minden szobában laknak?

- nem dehogy hanem télen és nyáron szoktak jönni vendégek és nekik szokott kiadó lenni. De mostanában már nem szoktak jönni.

- Értem köszi hogy elmondtad!

- Nincsmit de most gyere bemutatom neked a gyereket akikre vigyázni kell majd –ezzel felmentünk az emeletre ahol 3 kis gyerek veszekedett 2 fiú egy lány. Akik amikor megérkezett Teréz futottak le.

- Teréz ő ki?

- Ő itt Elvíra ő az egyik próba idős bébicsősz. Fogadjatok szót rendben? És ismerkedjetek egy kicsit. Én addig lemegyek.

- Rendben.

- Szia Teréz –ezzel kilépett az ajtón és becsukta a szoba ajtaját.

- Szeretnétek valamit játszani?

- Nem semmit képzeld el hogy eddig minden bébicsőszünket kikészitettük…és ezalól tesem leszel kivétel csak úgy közöljük veled rendben?

- Hát ha ti így akkor énis így nekem is van pár cselem –mosolyogtam gunyosan mire egy kicsit megijedtek és könnyezni kezdett az egyikőjük.

- Csak vicceltem nyugi…a fiúk elfutottak valmaerre a kislány pedig ott maradt egyedül magányosan gondoltam oda megyek hozzá.

- Mit játszol?

- Közöd? –mindenki bunkó ebben a családban de ha itt szeretnék maradni… muszály leszek megszeretetni magamat velük.

- Igazad van de amikor én veled egyidős voltam nekem is voltak ám babáim. És énis szerettem velük játszani volt egy fiú barbim is. –mondtam nagy büszkén mosolyogva mire felfigyelt.

- Fiú barbid?

- Igen igen –bólogattam

- Én azt szeretnék szülinapomra ami vasárnap lesz majd de szerintem nem fogok apájéktól azt kapni.

- Értem! Akkor társosozzunk valamit?- a fiúk ikrek lehettek a kislány pedig még olyan 6-7-8 éves körüli.

- És neked mi a neved?

- Lívia.- mien szép neve van

- Nekem Elvíra de a barátaimnak csak Víra –mondtam mosolyogva

- Te a barátodként tekintessz rám? –kérdezte értetlenül mire én csak bólintottam

- Nekem még sosem volt barátom mert engem mindig kiközösítettek minden honnan…-mondta szomorúan.

- Pedig te nagyon szép kislány vagy ám nem értem hogy miért közösítenek ki téged.

- De jó hogy van barátnőm –ezzel a nyakamba ugrott. Én csak megöleltem.

- Na akkor mit játszunk? –kérdeztem mosolyogva

- Van egy tök jó társasjátékom- megjelentek az ajtóban a fiúk is.

- Líviusz te vele játszol? –mire kisé mérges lett a kislány.

- Nekem van barátnőm nem úgy mint nektek –mondta gorombán mire a fiúk elszomorodtak

- Hé héé én mindannyíótok barátja vagyok –erre a fiúk szeme is felcsillant.

- Te nem hiszed azt rólunk hogy mi egy elkényesztetett kis…-nem engedtem hogy befejezze

- Miért hinném azt? Semmi nem utal erre. Gondolom mien rossz lehet nektekhogy itt van az apukátok és kevés ideje van rátok meg ilyesmi-mondtam szomorúan.

- Igen- ők is letörtnek látszottak.- Te jó ég…mi szóval azt akartuk hogy eltünny tőlünk és olyat tettünk amit szóval- Hirtelen elrohantak.

- Ne félj most jóvá teszik a galázságukat. Megszerettek téged –mosolygott rám a kislány

- Hát ilyet…a cseléd beitta magát a gyerekek szivébe.- az ajtóban Jordan ált.

- Jordán miért vagy te minenkivel ilyen goromba? –kérdezte gunyosan a kislány –azért mert meghalt..attól még nem kéne másokhoz goromba lenned! –mondta kissé félve a kislány mire oda jött a srác és megütötte. Ezt nem hagyhatom és rácsaptam Jordán arcára egy akkorát.

- Mit képzelsz? Megütsz egy kislányt? –kérdeztem felháborodottan.

- Tanácsolom hogy még ma pakolj össze mert holnap reggel eltünsz ebből  házból felfogtad?- ezzel kiment a szobából. Én meg oda mentem a kislányhoz és átöleltem.

- Rendes fiú ő csak tudod mindig szomorú mivel a barátnője annak idején meghalt. És …hasonlított rád ugyan így jött ő is bébicsősznek és ugyan így nézett ki mint te majdnem és ugyan úgy szerettük őt mertt ő is azt mondta hgy ő a barátunk lesz. De most lehet elkell menned- sirni kezdett a kislány mire én átöleltem És megvigasztaltam. Végül felmentem énis a szobámba mivel már este volt. A 20 év körüli lány eltünt a szobából böröndöstül. Nem értem… talán kirugták őt? Hmmm….végül lehunytam a szememet és megprobáltam elaludni.

Reggel üvöltésre keltem gyorsan a pizyamámban ahogy voltam rohantam le hogy mi ez a ricsaj. Hát Peter akarna feljönni az emeletre de Teréz próbál vele vitázni.

-Ooo pont veled akarunk beszélni! Vagyis én-mondta Peter nagyon idegesen

- Az történt hogy te megütötted Jordant..mi jogod volt hozzá? Te itt csak egy csőcselék vagy felfogtad? Ha nem tetszik ellehet innen menni!

- De a kislányt megütötte –erre egy kissé elképedt

- Hogy Jordán?? Megütötte a hugát?

- Igen mert felhozott neki valamien halált valami lányról.

- Értem akkor elnézést kérek! –ezzel felmentem a szobámba gyorsan felöltöztem. Majd szaladtam ébreszteni a gyerekeket. De a gyerekek sehol. Ránéztem az órára és már 9 óra. Ezt elszúrtam az els napomat elszúrtam. Majd hirtelen ajtócsapódás lerohantam.

- Jordán…te vitted el a gyerekeket? –néztem rá ő is rám mellette pedig a 20 év körüli lány díszelgett aki kissé később lépett be.

- Én és Emese.- mondta gunyos mosollyal. Kissé szomorú voltam. De nem akartam rögtön feladni a reményt. Majd elindultam ki az ajtón egy kis pénzt magamhoz véve hogy elmegyek a gyerekekért a suliba de előtte veszek nekik egy nyalókát. Úgyis tettem. Ahogy oda értem a sulihoz rögtön szaladtak ki hozzám és megöleltek.

- Szia Vira –mondta a kislány

- Sziasztok na mit hoztam nektek? –bambán néztek rám

- őőő nemtudjukte hoztál nekünk valamit? –kérdezték megilletődve

- Hát hoztam nektek egy nyalókát. Mindenkinek egyet. Oda adtam nekik boldogan vették el majd indultunk haza felé utközben dalolgattunk egy kisebb éneket amit tanítottam nekik. Majd ahogy oda értünk az ajtóba. Jordan fogadott minket meg Emese amint csókolóztak. De miért is érdekel ez engem? Semmiért nem érdekel felőlem folytathatják. Majd beléptünk az ajtón. Pont Peterrel találkoztunk össze.

- Te vettél nekik nyalókát? –kérdezte ő is meglepetten

- Talán nem szabad? –szememben félelem csillogott

Folytatás... [katt]