A párbaj
Hermione a kandalló előtt ült és olvasott. A könyvet még Harrytől kapta születésnapjára, azóta egyszerűen képtelen volt letenni. A Rend főhadiszállásán töltötték ezt a karácsonyt is, de a lányon kívül most senki nem volt otthon. Sirius és Harry elmentek az Abszol útra vásárolni, Ron pedig a családjával elutazott Kínába.
Távoli zajként hallotta, hogy csukódik a bejárati ajtó, majd lépések visszahangoztak a folyosón. Kinyílt a nappali ajtaja és Perselus Piton lépett be rajta.
- Á, jó napot, Ms. Granger.
- Jó napot, professzor. – A férfi leült mellé a kanapéra és kinyújtóztatta átfagyott lábait. Hermione ránézett, és egy ideig csak gyönyörködött a karakteres arcélben, és ahogy a tűz fénye a fekete szemekben tükröződik.
- Mit olvas?
- Ó, egy igazán izgalmas könyvet, a címe… - de nem tudta végigmondani, ugyanis a férfi egy szenvedélyes csókkal elhallgattatta. A lány teljesen megdöbbent, de az első meglepetés elmúlásával magához ölelte a férfit és forrón visszacsókolt. Amikor szétváltak, a lány mosolyogva merült el újra azokban a csodálatos fekete szemekben.
- Ugye, hogy van jobb szórakozás is, Hermione, mint folyamatosan csak olvasni? – kérdezte a férfi rekedt hangon, a lány elmosolyodott és hozzábújt. Csak ültek egymást átkarolva és nézték a kandallóban a vörös és sárga lángok játékát.
- Mondja, professzor, mire várt eddig?
- Hogy nagykorú legyél. Alig bírtam már kivárni – suttogta a férfi a lány fülébe – és kérlek, tegezz… Nem vagyok annyira öreg. – A lány elmosolyodott, és fimon csókot lehelt a férfi ajkára. – Kérdezni szeretnék tőled valamit. Valami fontosat. – A férfi kibontakozott a lány öleléséből és fél térdre ereszkedett előtte. A Hermione el sem akarta hinni, hogy ez vele történik, hogy imádott professzora tényleg meg akarja kérni a kezét.
- Hermione… megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel? – A lány boldogan elmosolyodott, szinte ragyogott, de válaszolni már nem tudott, ugyanis kivágódott a nappali ajtaja és Remus Lupin csörtetett be rajta.
- Hermione, beszélnünk kell. Kérlek, gyere ki a konyhába. – A lány döbbenten nézte a vörös arcú, láthatóan kimerült férfit. Minden bizonnyal futott. De miért? Bólintott, Remus kifordult a szobából, ő pedig elindult utána. A konyhába érve óriási meglepetés várta, Remus és egy szál vörös rózsa személyében.
- Hermione, rég el kellett volna mondanom neked, de képtelen voltam, féltem, hogy elutasítasz, hogy nem viszonoznád az érzéseim. Hermione, szeretlek, minden lélegzetvételemmel, minden szívdobbanásommal. – A férfi letérdelt a lány elé, és a kezébe fogta a kezét – Leszel a feleségem?
- Én…
Ez volt az a pillanat, amikor Perselus fúriaként rontott ki a nappaliból, arrébb lökte Hermionét és Lupinra vetette magát.
- Te aljas áruló! Hogy kérdezhetsz ilyet? Amikor pontosan tudod, hogy mit érzek, hogy miért kértem el tőled annak az ékszerüzletnek a címét. Tudtál mindent, mégis a hátam mögött szervezkedtél!
- Sajnálom, Perselus… De rájöttem, hogy az életemnek semmi értelme nincs Hermione nélkül. Szeretem őt.
- Szereted? Mit tudhat egy vérfarkas a szerelemről, és annak nagyságáról?
- Ugyanannyit, mint egy halálfaló! – vágott vissza a borostyán szemű férfi.
- Párbajra hívlak! Aki győz, azé a lány.
- Rendben, Piton. De ne hidd, hogy legyőzhetsz.
- Állj! Az én véleményemmel mi lesz? Egyikőtöknek sem tudtam választ adni! A válaszomra senki nem kíváncsi?– Hermione csak kapkodta a fejét a két férfi között, mintha máris egy párbajt nézne. Természetesen tetszett volna neki, ha a két férfi miatta harcol, az annyira romantikus lenne, de mégsem engedheti meg, hogy ennyire elfajuljanak a dolgok. A két férfi ránézett, és életükben talán először, egyetértettek valamiben
- NEM!
- Sajnálom, drágám, ez már a mi ügyünk. Ne félj, nem lesz semmi baj – Lehelt egy puszit az ajkára Perselus, majd elvonultak a kert irányába.
Hermione dermedten állt a konyha közepén, majd eszébe jutott, hogy tulajdonképpen ő a főnyeremény, így felvette a kabátját és az udvarra rohant. A férfiak egymással szemben álltak kivont pálcákkal, és hirtelen elkezdődött a harc. Remus egy átkot küldött Perselus felé, amit nem tudott hárítani, így a haja pillanatok alatt rózsaszínné vált. Ezek után Remus kezdett kiskacsaként körbetotyogni a hóban, Piton nevetőgörcsöt kapott, Lupin pedig táncba kezdett. Hermione egyre nagyobb döbbenettel nézte a „véres” csatát. Minimum azt várta volna, hogy az egyikük belehal. Amikor azonban Pitonon egy rózsaszín balett tütü jelent meg és spiccen körbeforogta az udvart, úgy érezte, minden őrültségnek van határa, de ez már azon is túl mutat.
- ELÉG!
Hermione ebben a pillanatban riadtan és zilálva ült fel az ágyában. Gyorsan körülnézett, megbizonyosodjon arról, hogy az egész csak rémes álom volt. Mikor minden kiderült és be tudta azonosítani a szobát, megnyugodva feküdt hanyatt. Egy álmos hang szólalt meg mellette:
- Minden rendben, kedvesem?
- Persze. Csak egy rossz, szörnyű álom volt.
Szembefordult szerelmével és finoman megcsókolta, majd magához ölelte a vörös hajú lányt. Ginny karjaiban mindig úgy érezte, nem érheti semmi baj, egy boldog mosollyal az arcán újra álomba merült.
Szerző: Veronica von Krolock
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
