Mondd el hogy mennyi az idő,
Mondd, hogy ez csak egy álom, és ölelj át.
Még mindig emlékszek
szeretett szülővárosomra,
A fotóalbumnak köszönhetően,
amit együtt csináltunk.
Mért vagyok egyedül?
Anyira egyedül.
Azonnal tudtam, hogy ez csak egy álom.
A száradt fák felé futok,
keresztül repülök rajtuk,
keresem a kiutat ebböl az álomból.
Muszáj mennem,
Tudom, hogy már hallottam
valahol a hangodat.
Csak mozogni tudok
az időben,
De az örökkévalóság
sem végtelen.
Mondd el, hogy mennyi az idő,
Mondd, hogy ez csak egy álom,és ölelj át.
A szívemet, ami egyszer már megállt,
doboktasd meg újra,
Kérlek!
Mellettem állsz,
de talán egy másik álmot látsz.
Nem kell a nap szerencséje,
a puszta mosolyod is elég nekem.

Ending

Asaki yume mi ji towa ni
nageki mo sezu
tsuki no hikari kokoro tersashidasu
moyuru hana no mai michishirube
karami tsuku ayamachi no uta mune wo shimeru
kateru kawa ni te wo sashi, Nagasou
amoi tsumeta kotonoha
ai ni somete.

Ending - Hungary

Az örökkétartó üres álmokat figyelem,
siránkozás nélkül.
A hold fénye beragyogja a szívemet,
A hervadó virágok tánca vezet engem.
Bűneim dala,
mely összekuszálódott, megfolytja szívemet.
Belemártottam a kezemet a végtelen folyóba,
annyira bosszantó érzés.
A lüktető érzéseim súlya a szerelem színében tündöklik.