Teszlek Süveg, varázshatalommal bíró sapka J. K. Rowling Harry Potterről szóló regénysorozatában.

Ez a süveg osztja be a Roxfort varázslóiskolában az első éves hallgatókat az iskola négy házának (Griffendél, Hugrabug, Hollóhát, Mardekár) egyikébe. A süveg külsője meglehetősen megviselt, leginkább egy szakadozott, megviselt sapkára emlékeztet. Beszélni is tud, ilyenkor az egyik szakadást „szájként" használja. A kiválasztás menete a következő: az elsőéves diákokat a Roxfort nagytermében egyenként kihívják, egy székre ültetik, fejükre húzzák a sapkát, ami fennhangon bejelenti, hogy az újonc diák melyik ház tagja lesz. A kiválasztás alatt a süveg telepatikus úton beszélget a jelölttel, tehát az ő kívánságát is figyelembe veszi a kiválasztáskor. Harry Pottert először a Mardekárba akarta osztani, ám kifejezett tiltakozása hatására a Griffendélbe helyezte.Dalai: 1. év:

Kalapok közt keresgélve Találsz talán szebbet, De nem hordott még fején a föld Nálam eszesebbet! Én vagyok a Teszlek Süveg. A híres? Naná! Más sapkákkal ne végy engem Egy kalap alá! Én látom mit senki más: hogy mit rejt a fejed. Próbálj fel, és menten mondom, hol van a helyed. Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, Házad a Griffendél. Oda csak az kerül, ki Semmitől se fél. Hugrabugnak nyájas népe békés igazságos. Oda mész, ha türelmes vagy S jámbor-ez világos. A bölcs öreg Hollóhátban, Éles elmék várnak. Kiknek a tanulás kaland, Oda azok járnak. Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, Ne is tekints másra: A Mardekár való neked. Ott lelhetsz sok társa. Hát vegyél fel, és ne remegj! Forog ez az agy! Bár nincsen mancsom,nálam mégis Jó kezekben vagy!

4. év:

Új koromban – eltelt már vagy ezer év azóta –, Élt e földön négy nagy mágus; róluk szól e nóta. Hősi lelkű Griffendél, kit tágas sík nevelt; Szép Hollóhát – ifjúsága zord hegyek közt telt; Szelíd szívű Hugrabug, kies völgyek lánya; S ravasz Mardekár – hazája erdők ingoványa. Kell egy mágus-tanház – vélte a hőskor négy bölcse. A Roxfort lett közös álmuk s munkájuk gyümölcse. Kezdetektől volt egy külön háza mind a négynek, Hiszen ki-ki más-más virtust tartott fő erénynek. Bátor szívű ifjak gyűltek Griffendél köré. Hollóhát az észt helyezte mindenek fölé. A szorgosokhoz húzott mindig jó Hugrabug szíve. S a becsvágyók közül került ki Mardekár sok híve. Egy kérdésre kereste még a négy bölcs a választ: Holtuk után az ifjaknak házat vajh ki választ? Griffendél fejéhez kapott, levett róla engem; észt töltött belém a négy, s ím: Teszlek Süveg lettem. Húzzatok hát fületekre, ne tátsátok szátok! Megtudjátok menten, melyik ház illik hozzátok!

5. év:

Hajdan mikor új voltam még, négy mágus összeállt, s eldöntötték, létrehoznak egy varázstanodát, hol az ifjak hallgathatják oktatóik bölcs szavát, s továbbíthatják a vének tudásuknak legjavát. Sokan mondták, nemes a cél, melyért a Négy síkra száll; nem hitték, hogy valaha is rút viszály közékük áll. Mély barátság fűzte egybe Griffendélt és Mardekárt; jóban-rosszban összetartott Hugrabug és Hollóhát. De jaj, egységük víg napját széthúzásnak bús éje követte – és errol szól a Teszlek Süveg meséje. Szólt Mardekár: ,,Az jöjjön, ki mágus szülok gyermeke." Szólt Hollóhát: ,,Azt tanítsuk, kinek éles az esze." Szólt Griffendél: ,,Iskolánkba bátor ifjak jöjjenek!" Szólt Hugrabug: ,,Énelottem egyenlő minden gyerek." Véleményük különbözött, össze mégse vesztek. Eldöntötték, mindannyian felelősek lesznek egy-egy házért, mely az övék: így Mardekár; teszem azt, magához hívhatott minden tiszta vérűt és ravaszt. Hollóhátnál az okosok hasznát látták eszüknek; bátor lelkű társaik meg Griffendélhez kerültek. Hugrabughoz ment a többi. De akkoriban még négy hű barát volt a négy ház, szent volt a szövetség. Sok-sok évig honolt béke köztük, s egyetértés; Mígnem végül kapzsi becsvágy, sima szó, kísértés Egymás ellen fordította a négy büszke házat, és közöttük féltékenység, gyűlölködés támadt. Egy ideig már-már úgy tűnt a Roxfortnak vége - hiszen barát barátnak lett esküdt ellensége. Végül aztán egyik reggel elment a vén Mardekár; és az ádáz tusa nyomban véget is ért; haj, de már nem lett újra egy, mi egy volt, s négy házunk azóta bús emlékét őrzi annak, mit elsírt e nóta. Így eshetett, hogy megkaptam kényszer szülte posztomat. Kár, hogy ami egyben teljes, négybe épp én osztom azt. Dalomba pár újabb strófát azért szövök ma bele, mert, bár elvégzem a munkám, sejtem, kárt teszek vele. Régi bűbáj kötelez rá, hogy betöltsem tisztemet, de oldom, mit kötni kéne - s ebből, félek, baj lehet. Éber szemmel lássátok meg mind a baljós jeleket! Veszély les ránk! Ártó szándék, zord ellenség fenyeget! Egység kell most, összefogás; ha széthúzunk, elveszünk... És most jöjjön a beosztás. Essünk túl rajta, gyerünk!