A hit

Amíg hitemet a te termőföldedbe ültetem,
S kihajtó csíráját bő vízzel ápolom, művelem,
Amíg verítékem szolgálatodban hull alája,
S mások dicsve mondhatják el rólam: Isten szolgája!

Amíg hittől égő áldozat vagyok a máglyádon,
S véremet adom a szent és magasságos oltáron,
Amíg nem kísérnek hitetlenségtől bűnös vágyak,
S nem hívosgatnak negédes asszonyok, fűtött ágyak!

Amíg örömömben s bánatomban is neved zengem,
S az sem zavar, ha emiatt akárki megvet engem,
Amíg az ördög kísértéseinek ellent állok,
S mégsem vesztek gyenge szívemből egyetlen szilánkot!

Addig a te kertedben lévén engem baj nem érhet,
S lelkem tőled örökös békét és nyugalmat kérhet,
Mert nyájad hisz benned, s te féltve őrzöd azt cserébe,
S nem befolyásolhat már minket az ördög kedélye!