Aznap, mikor a lámpák kialszanak,

Aznap, mikor fényt csak a csillagok adhatnak.

Mikor az utolsó könnycseppet letörlöd arcodról,

Rájössz, a világ csodákról szól.

Bánatodban elvesztetted a reményt,

Hited nem létező erény.

De az éj most más,

Tán csak álomszerű illúzió, ámítás.

Bármi is vár, te érzed, a sorsod eldőlt,

Új szakasz kezdődik, jobb, mint az előző.

Bíznod kell ebben, csak még egyszer higgy,

És a remény új kaput nyit.

Hogy aztán, ha még sincs kiút, büszkén mondd,

Te mindent megtettél, nem rajtad múlt.

A Végzet utolér egyszer talán,

De mért tenné most, mért e késői órán?

Érzem, elvesztelek, de nem aggódok,

Te kibírsz mindent, rád új élet vár most.

Önzőségem megijeszt, mégis megkérdezem:

Velem mi lesz, egyedül a végtelenben?

A világ elől hozzád menekültem,

A nehéz pillanatban te voltál mellettem.

Kitartottál, bíztattál, hittél bennem,

De ha elmész, ha itt hagysz nekem végem.

Minden jó szó, minden érintés hiába már,

Elválunk, örökre, véglegesen, messze szállsz.

Megszakad a kapcsolat, mi annyi mindent túlélt,

Mintha ezer éve tartana, talán így új szakaszba lép.

Ismerlek, tudom, talán te már untad,

Én jobban szerettelek, mint ahogy akartad.

Akármilyen múltunk volt, most már a jelen szava hív,

Ideje, hogy elbúcsúzzunk, bármekkora kín.

Én nem így emlékszem majd rád,

A kórházi ágy, a borzalmas lámpák,

Nincsenek körülötted, csak te vagy és én,

Mint az első találkozás éjjelén.

Ne sírj, engem ne félts,

Túlélem, az emléked majd segít!

Én se akarok sírni, bízom benned,

Azt ígérted, minden rendben lesz.

Igen, mesebeli álom ez az egész,

Az utunk itt elválik, de ne félj.

Én és Te, így volt ez megírván,

Élet és halál, két külön úttal jár.

Bármi is vár, te érzed, a sorsod eldőlt,

Új szakasz kezdődik, jobb, mint az előző.

Bíznod kell ebben, csak még egyszer higgy,

És a remény új kaput nyit.

Elszólít téged a Halál, rejtélyes kalandra csábít,

Engem az Élet akar, a fájdalmas játék.

Kövesd a Végzet sötét árnyait,

Bármennyire szeretsz, ideje elválni.

Aznap, mikor a lámpák kialszanak,

Aznap, mikor fényt csak a csillagok adhatnak.

Mikor az utolsó könnycseppet letörlöd arcodról,

Rájössz, a világ csodákról szól.

starv