A világon sok helyen tapasztalható már, hogy egyre több sportesemény vagy sporthoz kötődő rendezvény szervezői igyekeznek látványos show-elemekkel színesíteni a hangulatot, hogy a közönség érdeklődését állandóan fenntartsák.
E sportág gyökerei az 1780-as évekig nyúlnak vissza, amikor Amerikában először alakult buzdítóklub, hogy a sportmérkőzések szurkolását szervezetté tegyék. Kevesek számára ismert, hogy hajrázók 1924-ig csak férfiak lehettek. A cheer-leading (hajrázás) igazi népszerűségre csak a 20. század második felében tett szert, ekkor az amerikai középiskolák 60%-a rendelkezett már saját csapattal. Ebben az időben hajrázónak lenni már egyfajta presztízst jelentett, hiszen a túljelentkezők száma miatt már csak a legszebb, legügyesebb lányok lehettek a csapat tagjai. Ugyanekkor - mint minden irígylésre méltó, elit csoport tagjait – folyamatosan érték a támadások, erkölcstelennek, ledérnek tartották az akkor még hosszú szoknyát és zárt fölsőt viselő lányokat.
A hetvenes évekre azonban, az addig öncélú „magamutogatásból” elfogadott sportággá nőtte ki magát.
A koreográfiák a tánc, az aerobic és az akrobatika elemeiből állnak össze, melyek mind divatos zenére készülnek, s tetszés szerint variálhatóak.
A dinamikus táncok időtartama 1-től 10 percig terjedhet, - igény szerint többszöri megjelenéssel - mely bővíthető rögtönzött jellegű táncmozdulatokkal is.
Így akár több órán át izgalmas, szórakoztató műsorral lehet szurkolásra buzdítani a közönséget, legyen szó akár foci-, amerikai futball- , kosár- vagy kézilabdameccsekről, boxmérkőzésekről, gyorsulási versenyekről és egyéb sportrendezvényekről. |