"Életem legnehezebb napja az volt amikor meztelenül,súlyos nyomás hatására kilöktek a nagyvilágba, pontosan 1992. június 11-én.
Gyakran megkérdezik mióta rajzolok...Nos,amióta kezembe tudom venni a ceruzát.(az a vicces hogy tök furin tartom a kezemben. Mindenki szólt már hogy fogjam szépen de én akkor is a gyűrűsujjamon támasztom)
Tulajdonképpen mindenki csendes őrültnek tart. Kinézetre egész normális vagyok,viszont vannak olyan alkotásaim amiktől néha magam is megijedek ha elkészül. 
Próbáltatok már félálomban rajzolni? Kegyetlen munkák születhetnek hajnali 2 és 4 között.....:)

Aztán a másik dolog,hogy hogyan is jött ez a vámpír izé. Magam se tudom. Talán 14 voltam amikor az Interjú a vámpírral után vámpíros könyveket kezdtem keresgélni. Rábukkantam az Anita Blake-re véletlenül és addig áradoztam a barátnőmnek hogy milyen marha jó,míg megvette. Innentől kezdve vámpírrajongó lettem,noha nem vagyok gót. 
Aztán mintha minden közre játszott volna,jött a Vámpírok Bálja amit mindennél jobban szeretek.
Ott találkoztam Kentaurral (díszlet-és jelmeztervezője) aki a jegyemre ezt írta: "Vámpírok Lady-je".

Nagyon szeretem Brett Booth munkáit és hálásak lehetünk hogy rendületlenül rajzolja továbbra is az újabb részeket. Akárcsak Laurell mamának az újabb könyvekért. ^^

Nagyjából ennyi magamról. 
Rajztagozatos vagyok, kicsit elvont, kicsit normális, franciául tanulok és imádok imádok imádok élni!!"