A standard táncokról:

A legősibb standard tánc a keringő. A XIX. század táncéletét a keringő mellett a polka és a galopp uralta. A forradalmi pezsgés a XX. században indult meg. Az első táncformák Amerikából kerültek át Európába, így például a Tangó 1907-ben, a Onestep 1910-ben és a Ragtime 1912-ben. Az első világbajnokságot 1909-ben rendezték Párizsban, majd a másodikat 1910-ben Nizzában, azonban az I. világháború alatt Franciaországban és Németországban betiltották a táncot.

Más volt a helyzet Angliában, ahol elfordultak a klasszikus balettalapoktól és a természetes mozgásformákhoz közeledtek. A régi táncok körtánc jellegét felváltották a haladó mozgások, melyek eleinte még féltalpra helyeződtek. A táncok kisebb alkotórészét adták a forgások. A Foxtrott, amely a Ragtime-ból nőtt ki, gyorsan az "angol stílus" meghatározója lett. Az Angolkeringőnél, mely a Boston továbbfejlődéséből keletkezett, a tág tér és a forgó lépések dominálnak, míg a Bostonra az egyenes vonalú irány volt a jellemző. A Tangó mindenekelőtt kubai és argentin néptáncokból fejlődött ki és indult hódító útjára.

1929-től a táncversenyeken a standard kategóriában az Angolkeringőt, Tangót, Slowfoxot, Quickstepet és a Bluest táncolták. A táncok fő ismertetőjele a könnyedén kivitelezett természetes és dinamikus továbbhaladás volt. 1929-től Németország, Skandinávia, Hollandia, Belgium és Franciaország is követte az angol stílust, melynek terjesztéséről Alex Moore gondoskodott.

Az amatőr és profi versenyek szétválása a 30-as években kezdődött. A lépéseket ekkor már szakkönyvekben rögzítették. Döntő esemény volt 1951-ben a Bécsi keringőfelvétele a standard táncok közé, amelyet egy német tánctanár, Paul Krebs koreografált. Az egyes versenytáncok tempóját 1954-ben a Nemzetközi Tánctanár Szövetség határozta meg.

A standard táncok - melyeket részben már a 20-as években is táncoltak a versenyeken - a jelen versenyprogramban a következők: Angolkeringő, Tangó, Bécsi keringő, Slowfox és Quickstep.

Angolkeringő:

Nevét származási helyéről kapta. Lépéseit a legkönnyebb megtanulni valamennyi jelenlegi tánc közül. A lépések megtanulása azonban korántsem elegendő ahhoz, hogy a táncot magával ragadó lendületét is érezze a táncos. Az ellentétes törzsmozdulat adja meg a fordulatokhoz szükséges lendületet: a térdek lazítását és nyújtását össze kell hangolni az emelkedésekkel és nagyon pontosan kell végrehajtani a térdhajlításokat - mindezek nélkül nem sajátítható el az a harmónikusan hullámzó, lendületes tánc.

Tangó:

A milonga és a habanera nevű néptáncból fejlődött ki a tangó. Kuba, Brazília. Argentína után az 1900-as években került a párizsi lokálokba., mident meghódítva, új divatőrületet hozva ruhában, táncban. Lépéseit könnyű megtanulni, csupán a tangó stílusát és karakterét "atmoszféráját" nehéz megközelíteni. Zenéje annyira magával ragadó és szórakoztató, hogy már a kezdő táncosnak is sok örömet jelent néhány alapfigura megtanulása.

Bécsikeringő:

Az egyik leglátványosabb és legnépszerűbb társastánc. A sodró 3/4-es lendület és lüktető ritmus magával ragad táncost és közönséget egyaránt.

Quick-step:

Szintén Angliában alakult ki, a 4/4-es foxtrott gyors változataként.

Slow-fox:

A század elején Angliában alakult ki a Foxtrott 4/4-es lassú változata a slow-fox. A tánc légiességet, biztos egyensúlyérzéket és csiszolt technikát kíván a táncostól. Nyugodt, egyenlő hosszú, sikló lépések jellemzik. Sok gyakorlással, nagy magabiztosságra tesz szert a táncos. Az angol társastánc legtipikusabb tánca.