Mondd, mit gondoltál akkor, mikor átöleltél?
Hogy elhiszed azt, hogy mindig engem szerettél?

Csak játszottál velem, semmibe vettél,
Vagy ha úgy tartotta kedved, rám sem néztél!

Annyiszor sírtam át hosszú éjszakákat,
De még mindig ugyanúgy érzek irántad!

Nem tudom, hogy miért szeretlek, és miért vágyok utánad,
Pedig míg te nem voltál, nem is tudtam mi a bánat!

Szenvedtem miattad és fájt a szívem,
Pedig nem sokat, csupán egy kis szerelmet kértem!

Nem tudom, mit vétettem, de csak rosszat kaptam,
Bár én is, mint minden ember, a jóra áhítoztam!

Oly nagyon akartam, epekedtem utána,
nem gondoltam másra, csak a boldogságra!

Vakon bíztam benne, hogy ez nekem jár,
de tévedtem, s noha ez régen volt már!

Még most is él bennem, mint ha ma lett volna,
mikor minden érzésemet a sárba tiportad!