Az igazi latin-amerikai táncok őshazája Afrika, ezek pl. esküvők, aratási ünnepségek, szerelmi játékok, harci és termékenységi szokások során keltek életre. A táncstílusta rabszolgatartás idején behurcolt feketék vitték Dél-Afrikába. A fekete és fehér "népség" mozgáselemeinek összeolvadása elég lassan indult el. A keveredés csúcspontja a XIX. század végére, a nagy dzsessz-korszakra tehető, ami elsősorban a zenében jelentett új kezdetet. Európában az 1920-as évektől volt érezhető a latin stílus. A szambával először 1924-ben lehetett találkozni. Kezdetben a latin táncok nem voltak elismertek a standardtáncok uralma miatt. a II. világháború után viszont a latin-amerikai táncok is felvételt nyertek a tánciskolákba.

Egy tibeti mondás szerint a tánc megszabadítja a lelket minden gyötrelmétől - a szakértők viszont állítják: emellett a gátlásoktól, és szerencsés esetben a felesleges kilóktól is. Csakhogy van, akit tévedésből két ballábbal is megáldott az ég, és akad, akinek van ugyan tehetsége, de fogalma sincs, melyik táncot válassza. Ízelítőül néhány tipp, táncolni vágyóknak, bulizóknak és szalagavatóra készülőknek.

Valószínűleg azóta táncolunk, amióta világ a világ. A barlangrajzokból is kiderül, hogy a tánc, vagyis - hivatalos definíciója szerint - egy vagy több ember művészi értékkel bíró, illetve élményt okozó mozgása, egyidős az emberiséggel. Igaz, azt nehéz lenne megmondani, hogy mi vitte rá az ősembert, hogy táncra perdüljön. Talán valamilyen ösztönnek engedelmeskedett, amikor koreográfiát kovácsolt a mindennapi mozdulatokból, de az is lehet, hogy az állatoktól leste el ezt a tudományt.

Eleinte varázserőt tulajdonítottak a táncnak, szorosan kapcsolódott a mágiához. Az ősember táncolt, vadászat előtt és után, vagy a bőséges termés reményében, vagy a beteg gyógyulását szolgálva, vagy ha valami öröm vagy bánat érte. A tánc a titkos erők felszabadítását szolgálta, és annak is megvolt a rendje, hogyan és miért táncoljanak a nők, és miért a férfiak: utóbbiak a vadász-, harci-, béke-, naptáncokat jártak, míg a nők az eső-, arató-, termékenységi-, születési és a holdnak szentelt táncokat táncolhatták. A mai táncok ezeknek az ősi mozdulatoknak a leszármazottjai.

A ringatástól a szalagavatóig

Az ember életének legelső táncát még nem is maga végzi, hanem az édesanyja segítségével éli át, amikor ritmusra, esetleg énekszóra ringatják. Később, ha gyerek zenét hall, ösztönösen mozogni kezd rá, majd hamar megtanulja az első koreográfiákat, a körtáncokat. Majd, amikor farmeres kiskamaszból hölgyek és urak lesznek, elérkezik első komoly táncok ideje, a szalagavató bálon.

Csányi Anna, tánctanár osztályoknak tanít szalagavató táncokat. Elmondása szerint általában a klasszikus nyitótáncon, a keringőn vagy palotáson kívül a fiatalok egy másik, könnyedebb show jellegű, táncot is előadnak. A szakember szerint a legnehezebbek a klasszikus latin táncok, hiszen ezekhez olyan mozgáskoordináció, és mozgás kultúra kell, ami valamilyen előképzettséget feltételez. Csányi Anna szerint nem is a két balláb, vagy a ritmusérzék hiánya a legnagyobb gátja annak, ha valaki rosszul táncol, inkább az, ha nem tud feloldódni a mozgásban.

"A szalagavató tánc sikeressége, nagyban függ attól, hogy a tánctanár fel tudja oldani a hangulatot, vagy sem. Ha a próbák jó hangulatban telnek, ha a tánc élvezet lesz a gátlásos fiatalok számára is, akkor, a produkció is sokkal jobban sikerül. A tanárnak nem csak a lépéseket kell betanítani; a feladatai közé tartozik az is, hogy a tanítványai átéljék annak a táncnak a varázslatát, amit betanulnak. Ha ez sikerül, akkor lehet egy tánc nagyon egyszerű lépésekkel is sikeres, és szórakoztató, vagy könnyekre fakasztó" - mondja. 

Keringők - elegancia és suhanás

Nem csak a szalagavató, de szinte minden bál nyitótánca a keringő. A társastáncok közül a ennek, pontosabban a bécsi-keringőnek van a legrégebbi hagyománya. Neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik. Elődjét, a "springtanz"-t már a XII-XIII. században ropták. Aztán a tánc csiszolódott, alakult, egyre több embert hódított meg. 1794-ben a porosz udvarban, már tanulták és tanították, és be is tiltották. Ez utóbbi a későbbi porosz királynő, Lujza nevéhez fűződik, aki - állítólag - nem volt elragadtatva tőle. A tilalom Berlinben egészen 1918-ig érvényben maradt, igaz, a müncheni bálokon vígan keringőztek a hölgyek és urak. Anglia viszont nem hódolt be a waltzernek, inkább megalkotta a maga keringőjét, az angolkeringőt.

Bár kívülről bonyolultabbnak látszik, valójában a valcer összesen 6 alaplépésből áll, két 3/4-es ütemre felosztva és egy teljes fordulással összekötve. Egy kis kitartással, ritmusérzékkel, mozgáskultúrával szinte bárki képes megtanulni. Elsajátításához nincs szükség komoly felszerelésre, egy jó cipő - lányoknak magas sarkú - és kényelmes ruha kell csak hozzá.

Tortatáncból forradalom

Nem a bálok, inkább a házibulik tánca a rock & roll. A fogyókúrának sem utolsó rocki természetesen Amerikából származik. Magát a zenét a rhytm&blues irányzatok ihlették, születését pedig 1954-re datálják, amikor Bill Halley sikerre vitte a "Rock around the clock" című számát. A rock & roll természetesen a fiatalok tánca lett, akik egész forradalmat alapoztak a műfajra, ami az öltözködésben és az életformájukban is megnyilvánult.

A tánc alapjai az afro-amerikai lakosság táncaiból alakult ki pl. a cake walkból, ami arról kapta a nevét, hogy a legjobb páros egy tortát kapott ajándékba. A sütis táncon kívül még a lindy hopban is fellelhetők a rocki alapjai, ezt az "elődöt" fergeteges swing zenére táncolták, megjelentek benne az akrobatikus elemek és táncosai rengeteget improvizáltak. Ezen kívül természetesen számos tánckoreográfia segített abban, hogy az igazi rock & roll kialakulhasson. A rocki viszont teljesen szalonképtelennek bizonyult, úgyhogy az angol tánctanárok kicsit leegyszerűsítették, és megalkották a kicsit lassabb, sokkal elegánsabb jive-ot, amit akár már a bálok közönsége rophat.

Rock & roll zenére táncolni majdnem bárki tud, hiszen a lépések nem kötöttek, csak bátorság, és ritmusérzék kell hozzá. A jive kötöttebb formájától sem kell megijedni, kellő lazasággal megtanulható. Bármelyiket szeretnék elsajátítani, nagyon kényelmes cipőt, és ruhát válasszunk.

Ha a keringő az elegancia, a rock & roll pedig a szabadság tánca akkor a latin táncok általában az erotika, szerelem táncai lehetnének. Közülük is a tangó, még inkább az argentin tangó az a tánc, amire igazán illik a mondás: "egy vízszintes irányú vágy függőleges kifejeződése".

Tóth Attila, a Kék Duna Tánciskola tulajdonosa és tanára szerint ez nem véletlen, a tangó ugyanis a bordélyházak tánca volt. A másik oka annak, hogy a tangó maga a megkoreografált erotika, hogy ebben a táncban a hagyományos női-férfi szerepek érvényesülnek: a férfi, az igazi macsó vezet, irányít, szinte parancsol, míg a nő, a törékeny virágszál minden izmával engedelmeskedik. Tóth Attila szerint bár Európában nem annyira elterjedt, hogy ilyen formában táncolják a tangót, Argentínában ez teljesen egyértelmű.

"Azt is mondják a tangóra, hogy egy szív, és négy láb, mert a férfi mondja meg a nőnek, hogy a lábát hova tegye le, a lábaival vezeti a nő lábát. Tehát neki azt is tudni kell, hogy a partnerének melyik lábán van éppen testsúlya. Argentínában nagyon sok helyen női lépést nem is tanítanak. Vannak alapszabályok, amiket meg kell tanulnia, és ha ezt betartja, akkor bárki képes megtanulni táncolni."

Tóth Attila szerint - bár valóban nem könnyű elsajátítani az argentin tangót, de, ha sikerül, akkor semmi máshoz nem fogható élményt nyújt: "A tangó három perc szerelem. Egy jó partnerrel még a zsúfolt táncteremben is, úgy érzi a hölgy hogy egyedül vannak a parketten, ha becsukja a szemét. A tangó emellett az egyik legbensőségesebb tánc. Maga a tánctartás is - ellentétben a standard táncokkal - meghitt, egymás felé forduló. Ha valaki igazán jól táncolja, akkor teljesen mindegy, hogy mi van körülötte, nem is észleli a környezetét, csak a zene van, a partner, meg ő."

Aki bevállalja, és tangózni indul, magas sarkú, zárt orrú cipőt vigyen, amelyből nem tud véletlenül kilépni. "Argentínában már az alapján megítélik a táncost, hogy milyen cipőt visz magával. Mivel az argentin tangót alapestben normál utcai cipőben táncolják, aki egy tangó szórakozó helyre váltócipőt visz, megnézik, mert ez a tangó szellemével ellentétes. Aki nyitott orrú váltócipőt visz, azt még ki is nevethetik, mert tudják, hogy az úgy nevezett lábtolások veszélyesek lehetnek a női körömre. A férfiaknak a normál utcai cipő is jó, bár, ha a tangó cipőnek valóban magasabb a sarka, mint az átlag" - mondja a szakember.

A női csábítás tánca

A táncok között kicsit kakukktojás a hastánc, hiszen nők táncolják, egyedül.  Az a tánc, amit ma tanítnak, már egyfajta keveréke a különböző irányzatoknak, az egyiptomiak Raks Sharki-jának, vagyis a Kelet Táncának, a franciák - Dause du reutre-jánk, azaz gyomortáncának, de megtalálhatóak benne görög, török, latin, cigány, sőt afrikai elemek is. Bár ma a hastáncot nő csábtáncként ismerik, eredetileg termékenységi törzsi tánc volt. A nők a szülésnél szükséges izmaikat tartották karban vele, őst, egyes helyeken a szülő nő körül táncolva mutatták neki, milyen mozgásokat végezzen szülés közben, úgyhogy egyfajta ősi intimtornának is felfogható.

Botan Claudia tánctanár azt is elmondja hogy eredetileg nem is ma ismert szexi fátylas-gyöngyös ruhában járták ezt a táncot, hanem egy egész testet takaró, de arra simuló ruhában. Ami viszont változatlanul igaz a hastáncra, az, hogy nagyon jó hatással van a testre.

"A hastánc közben nagy szerepe van a csípőnek, de dolgozik a has, a láb, a comb- és farizom is. A mozgással a csípőnk rugalmasságát növeljük, lazítjuk izületeinket, nyújtjuk, és erősítjük izmainkat, fokozzuk vérkeringésünket, javul testtartásunk. Ráadásul még - mint minden mozgás - boldogság hormont is felszabadít. Kecsesebb, nőiesebbek és boldogabbak leszünk tőle" - mondja a szakember.

A hastánc minden nőnek ajánlható (állítólag akad egy-két pasi is, aki kipróbálta), mivel egy kis ritmusérzékkel könnyen meg lehet tanulni. Nem kell hozzá drága felszerelés, elegendő egy kényelmes kis felső, és nadrág, vagy szoknya, amiben a csípő és a has látható.