A LATIN-AMERIKAI TÁNCOKRÓL:

A valódi latin táncok közé csak a Sambát, valamint a Rumbát lehet sorolni. A Cha-cha cha és a Jive mesterségesen lett kialakítva. A Paso Doble pedig eredetileg spanyol tánc volt, melynek francia művészek formálták meg mostani arculatát. A versenytáncoknál mégis ez az öt tánc képviseli a latin-amerikai táncokat.

Az igazi latin-amerikai táncok - mint például a Samba, Rumba és a Mambo - hazája Afrika. Jellemző rájuk, hogy kiemelt hangsúlyt kap a mozgásban a testrészek izolációja, ellentétben az európai táncokkal, ahol a mozgás a test központjából indul ki. Az afrikai táncot, mint kultúrértéket a rabszolgák vitték az új hazába, Dél-Amerikába a XVII. és XVIII. században. Ezzel szemben az Észak-Amerikába telepített feketéknek hosszabb idő kellett ahhoz, hogy táncstílusukat a fehérek elfogadják. Csak a XIX. század végén kezdődött a fekete és fehér mozgáselemek összeolvadása az afro-amerikai táncstílussá, mely a nagy Jazz korszak kezdetét jelentette. A latin-amerikai táncok megjelenése Európában a húszas, illetve harmincas évek elején volt érzékelhető, amikor a Samba 1924/25-ben, és a Rumba 1931-ben először bukkant fel a báltermekben. Az áttörés csak a II. világháború után az ötvenes években következett be. Mindenekelőtt a franciák voltak azok, akik a Sambát, Rumbát, Mambot és Cha-Cha-Cha-t, valamint a spanyol Paso Doble-t anélkül formálták meg, hogy karakterüket illetően döntően megváltoztatták volna a táncokat. Az addig szokásos angol stílushoz képest annyi változás történt, hogy a nyitott tánctartás testkontaktus nélkül vagy csak korlátozottabb testkontaktussal, valamint a csípő- és medencemozgások elsődleges hangsúlyozásával kontúrozódott. 1955-től az Amatőr Európa Bajnokságokon valamint, 1960-tól a világbajnokságokon kezdetben négy táncot mutattak be, amelyeket főként a francia párok nyertek. A Rumba és a Tangó hovatartozásáról különböző vélemények hangzottak el. A Rumbát gyakran hatodik standard táncként emlegették, miközben a Tangó latin-amerikai eredete alapján negyedik táncként a latin táncokhoz soroltatott. Csak 1961-ben döntötték el, hogy a Tangó ötödik versenytáncként a standard táncokhoz tartozzon. Egyúttal a Cha-Cha-Cha, Samba, Rumba és Paso Doble mellett a negyedik latin-amerikai versenytáncnak nyilvánították. A Jive csak 1968-ban kapta meg az ötödik versenytáncként való elismerést az Amatőr Táncosok Világszövetségétől. Az 50-es évek végén a latin-amerikai táncok is felvételt nyertek a tánciskolák programjába s a fiatalok tömegesen özönlöttek a táncórákra. A latin-amerikai táncok technikájával az angolok is foglalkoztak, valamint ők alkották meg a ma is érvényes technikai alapokat. Walter Laird 1964-ben kiadott könyve, a Technique of Latin American Dancing jelentette az alapkövet. A Paso Doble-t a francia tánctanárok és a versenytáncosok stilizálták mostani formájára. Ma a latin-amerikai táncversenyeken a táncosok a Cha-Cha-Cha-t, Sambát, Rumbát, Paso Doble-t és a Jive-ot mutatják be, immáron 1968 óta.

Rumba:

A Rumba eredetileg a Kubai táncok gyűjtőneve volt. Miután eljutott Európába, a koreográfiáját németek és franciák is megpróbálták átdolgozni. A tánc szabályosítása során "Rumba-háború" (vita tánc előadásmódjáról) alakult ki, mely azzal ért véget, hogy a nemzetközi táncbizottság eldöntötte, hogy a Rumbát két különböző alaplépéssel lehet táncolni. Ezekből az egyik lett népszerű (Cuban Style). A tánc egy erotikus játék, ahol a nő kihívó csípőmozgásával megpróbálja elcsábítani a férfit. A Rumba a versenyek alaptáncává vált, zenéje lágy, kellemes és visszafogott.

Zenei ütem: 4/4

Cha-cha-cha:

A cha-cha-cha egy mesterségesen kialakított tánc, mely a rumbának és a Mambónak egy változata. Maga a "cha-cha-cha" szó a zene ritmikus része, amihez három apró lépés tartozik. A tánc megalkotása Enrique Jorrin zeneszerző nevéhez fűződik, aki gyors sikerrel járt. A magával ragadó kubai stílus először Észak-Amerikában lett sláger, majd Európát is meghódította. Jellemzője, hogy majdnem mindegyik alaplépése átvihető a Rumbába. Tánc közben a párok szabadnak érzik magukat. Az előadásmód vidám és könnyed, a zene gyors és temperamentumos.

Zene ütem: 4/4

Jive:

A Jive a 30-as évek elején elterjedt különféle táncstílusok keveredéséből jött létre, és amerikai katonák hozták Európába. A szabad mozgásstílus és az akrobatikus elemek miatt elsősorban a fiatalok táncává vált. Az angol tánctanárok végül kifejlesztettek egy sajátos változatot, melyhez lassúbb zenét választottak, és a lépéseket pontosították. A Jive így az ötödik nyertes lett a latin-amerikai versenytáncok körében. Zenéje lendületes, életvidám, mely a gondtalan fiatalságot idézi fel.

Zenei ütem: 4/4

Paso Doble:

A spanyol gyökerekhez visszanyúló Paso Doble eredetileg egy olyan színpadi alkotás volt, mely a bikaviadalok eseményeit dolgozta fel. A férfi a matador szerepét tölti be, míg a nő a piros kendőt jelképezi. Mindketten a képzeletbeli bika körül forognak, s közben szerelmi viszonyukról árulkodnak. A tánc alapját egy kettős lépés alkotja, mely a sarok és a talp lehelyezését jelenti. Tánc közben a versenyzőknek elszántságot és közben eleganciát kell mutatniuk, hogy az előadás tökéletes legyen. A méltóságteljes és energikus zenéhez pontos és határozott lépések tartoznak.

Zenei ütem: 2/4

Samba:

Brazíliából a riói karneválok hangulatát árasztva vált gyorsan népszerűvé a pergő ritmusú, dinamikus zenéjű tánc. Alapformája az ősrégi bantu-néger körtáncból származik és Európában variációkban gazdag versenytánccá fejlődött. Ringó és sodró mozgással mintegy hullámozva táncolják a párok.