|
Boldog Özséb esztergomi kanonok 1246-ban remeteségbe vonult a Pilisi hegyekbe. Itt látomásban részesült: szélvihar támadt, mint pünkösdkor, de a fák nem mozdultak, lángnyelveket látott szerteszét, melyek egyetlen nagy lánggá egyesültek. Miután megfejtette e látomást, rájött, hogy neki kell összegyűjtenie a szétszórt remetéket. Így épített a mai Kesztölc falu közelében a Klastrom-puszta helyén, Pilisszentkerteszten a Szent Kereszt tiszteletére monostort és egy templomot. Az új rend védőszentjévé Remete Szent Pált választotta. 1262-ben a rend megalakulásának pápai jóváhagyását Aquinói Szent Tamás járta ki. A rend innen kezdett terjeszkedni Boldog Lőrinc generális vezetésével 1300 körül. Ekkor a generális védőszentjéről elnevezett Budaszentlőrinci kolostor vált a rend központjává.
Budaszentlőrinc a várostól nyugatra feküdt. Falai naphosszat napfényben tündököltek Buda felett. Alkonyatkor a kolostor tornyainak karcsú árnyékát egészen a városig vetette a lenyugvó nap… A hatalmas, a Mátyás-templommal vetekedő templomot - tornyait is becsülhetjük ötven-hetven méter magasnak - pazarul épített oldalkápolnák sora övezte. Közülük a legdíszesebb a Remete Szent-Pál kápolna volt. Ebben a Nagy Lajos korából származó ereklyéket őrizték. Ez a kápolna a XV. századtól híres búcsújáró hely volt. A pálos kolostor - Hadnagy Domonkos leírása szerint (1507) - csodás gyógyulásoknak, rabokért való hatásos imáknak színhelye.
Gentilis pápai követ, Károly Róbert közbenjárására, 1308. december 15-i és 1309. február 15-i okleveleiben megadta a Rendnek, amire már Boldog Özséb atya is áhítozott - először Szent Ágoston Reguláját követhették, majd a következő oklevél értelmében exemptio-t élveztek, vagyis nem kellett többé részt venni az egyházmegyei zsinatokon, nem kellett tizedet fizetni a püspöknek, tartományi nagykáptalant tarthattak (melyet törvényhozói hatalommal ruházott fel), szabadon generálist választhattak, aki a vizitációt is elvégezte a püspök helyett.
Bár az 1327-ben, pápai parancsra végzett vizitáció alatt Boldog Lőrinc provinciális már nem élt, az adatok mégis fontosak, hisz két év alatt nem változtak olyan nagyot. Ez a vizitáció 60 kolostorról és 960 szerzetesről beszél - hozzáfűzve, hogy nem minden kolostorba, remeteségbe tudott eljutni. Az egyes kolostorok lakóinak száma 15/20 körül mozgott. Budaszentlőrincen pedig 300-nál többen voltak. A nagy létszám miatt "csoportokban" mondták a közös imádságot, a zsolozsmát, és ezért a dicséret szava éjjel-nappal zengett az anyaházban.
Boldog Lőrinc generális, aki a pálos közösségeket valóban Renddé szervezte, kiváltságok szerzésével megerősítette és jövőjét emberi szempontból biztosította, 1325-ben hunyt el. Kimagasló műveltségű ember volt, Károly Róbert király s Drugeth Vilmos nádor barátjaként tisztelte. Halálos ágyánál a király is meglátogatta Lőrincet.
A XIV. és XV. század a pálosok életében a megerősödés és virágzás kora volt. A kolostorok száma, melyek létszáma kezdetben általában 10/12 és 20/25 között mozgott, gyorsan növekedett.
Károly Róbert mindig bőkezűen segítette a pálosokat. Uralkodása alatt 23 új kolostor épült fel. Miklós Generális Perjel alatt - aki a Rend vagyona helyett helyesen inkább a szerzetesi élet felett őrködött - 1342-ben pápai engedéllyel a pálosok a szürke vezeklő ruhát felcserélték fehérre, hogy megkülönböztessék magukat a kóbor, sokszor botrányokat okozó "remetéktől."
Ugyanebben az évben került a magyar trónra Nagy Lajos király, aki a Rend történetének legnagyobb jótevője volt, és akit a pálosok mindig boldogként tiszteltek. Az ő közbenjárására a pálosok megkapták mindazt a jogot, amit a plébániák élveztek, és ezzel rendszeressé vált a lelkipásztori munka. Bőkezűségében meg kellett inteni a királyt, mert a túlzott gazdagság nem tett volna jót a szerzetesi fegyelemnek. Sokszor töltött el néhány napot kedvelt pálosai között az általa alapított (1352) márianosztrai kolostorban. Ő volt az, aki a Rend számára megszerezte 1381-ben Első Remete Szent Pál testét Velencéből. A tetem számára önálló kápolnát építettek. Ezt az új kápolnát 1492-re Tarispán Albert pálos barát - korábban Budavár kapitánya s a kunok bírája - saját vagyonából építette fel.
A Pozsony feletti máriavölgyi kolostor alapítása (1377) - amely Budaszentlőrinc pusztulása után a Rend központja lesz, és máig kedvelt zarándokhely - szintén Nagy Lajos király nevéhez fűződik. 1382-ben, halála évében Nagy Lajos király a budaszentlőrinci remetéknek adományozta azt a latinul "Magnu Curia Regis"-nek nevezett palotát, amely a várhegyi déli palota megépítése előtti időktől, tehát IV. Béla királytól fogva a királyoknak régibb, első budavári rezidenciája volt.
Az adományok és pártfogók sokasága ellenére is a Rendben virágzott a szerzetesi fegyelem. Jellemző erre, hogy egy 1372-es szentszéki döntése értelmében a pálosok sehová, még a karthauziakhoz sem léphettek át, mert a szigor és fegyelem ott sem volt erősebb. A túlzott szigor elől a bencésekhez szökött pálosokat pedig visszaküldték kolostoraikba.
Az 1396-os nikápolyi vereség után a török portyázások több kolostort elpusztítottak. De ezekben az időkben is gondjuk volt az elöljáróknak a szerzetesi fegyelem megtartására.
1401-ben IX. Bonifác pápa engedélyt ad a pálosoknak, hogy bármely egyetemen tanulhassanak. Kissé későn, de a Pálos Rend ezzel bekapcsolódott a tudományos munkába is, ahol szép eredményeket ért el.
V. Péter Generális Perjel (1417-1428) alatt V. Márton pápa bullával biztosította, hogy érvényesen Generális Perjelt csak Magyarországon lehet választani. Rendtársai különösképpen is szerették, mert a megtévedt szerzeteseket soha nem büntetéssel, hanem szeretettel próbálta visszatéríteni a jó útra. Abban a korban ez nem volt annyira egyértelmű.
IV. István (1452-1456) éberen, bár néha túlzásokba is esve őrködött a szerzetesi fegyelem felett. A cellák ajtajára lyukat fúratott, hogy azon keresztül az elöljáró a nap bármelyik órájában ellenőrizhesse a szerzeteseket. Rendtársaitól meg is kapta a nem éppen kellemes "Fúró" melléknevet. Ennek ellenére rendelkezései nyomán bel- és külföldön egyaránt virágzott a Rend.
I. Gergelyről (1472-1482), Mátyás király kedvenc pálosáról jegyezték fel, hogy egyszer rajtakapott két testvért, amint étkezési időn kívül, egyikük cellájában egy sült kappanból lakmároztak. Finom megjegyzése - "A Jóisten bocsássa meg nektek, hogy engem nem hívtatok meg." - többet használt, mintha megbüntette volna őket.
Szintén az ő idejébe történt, hogy Mátyás király ellátogatott a budaszentlőrinci monostorba. A szerzetesek éppen ebédeltek, amikor a király - kíséretével - csengetett. A jámbor kapus testvér megnézte, ki az, majd túlságosan lelkiismeretesen véve a szabályt, amely szerint az elöljáró engedélye nélkül tilos bárkit is beengedni, faképnél hagyva a királyt, loholt jelenteni a dolgot Gergely atyának. P. Gergely rémülten rohant a király elé, nem győzve mentegetni a testvér ügyetlenségét. De a király egy cseppet sem haragudott, sőt a testvért példaképül állította kísérete elé: "Bárcsak ti is mindig ilyen hűséggel és engedelmességgel szolgálnátok engem."
Mátyás király uralkodása alatt a pálos kolostorok minden téren növekedtek: szerzetesi fegyelemben, szellemiekben és anyagiakban egyaránt. Egyes házak, különösen a budaszentlőrinci, a tudomány és művelődés központjai lettek.
Mátyás halála után elszaporodtak a zaklatások. A török portyázókon kívül a magyar földesurak is fosztogatták a kolostorokat. Több szerzetest megöltek, néhány kolostor elpusztult. Ilyen körülmények között a rendi növendékek megválogatása is hagyott némi kívánnivalót maga után. Csatkán 1478-ban, Budaszentlőrincen 1489-ben, Kápolnán 1495-ben, Örményesen 1503-ban, Márianosztrán 1514-ben történt meg az, hogy a rendi növendékek közül egyik-másik, megfeledkezve magáról, megdézsmálta a kolostor kincseit, és azzal megszökött.
Úgy próbálták visszaállítani a rendi fegyelmet, hogy a lehető legalkalmasabb elöljárókat választották. Több kolostorban volt perjel Zákoly János, aki püspökként lépett be a Rendbe, mégsem szégyellte együtt végezni a többiekkel a legutolsó munkákat sem. A többi szerzetessel együtt söpörte a kolostor folyosóit, velük együtt hordta a trágyát a földekre.
Tisztelték Budaszentlőrincet s az óbudai pálos Fehéregyházát a Jagellók is. II. Ulászló neje, Anne de Foix, férje szélütésekor Fehéregyházára zarándokolt. Majd pedig, amikor a király meggyógyult, s II. Lajos megszületett, Bakócz érsek Fehéregyházán, a pálosoknál keresztelte meg az újszülött trónörököst. Anna királyné alighanem ugyanekkor, egy mozgóoltár-számba menő drága mellboglárt - enkolpiumot - adományozott a lőrinci barátoknak. (Ezt 1800 körül a kolostornak ma is meglevő 24 méter mély kútjában találták meg.)
Négy, ma ismert magyarnyelvű kódex került ki ebben az időben a nagyvázsonyi pálos kolostorból. A többi szerzetesrend termékenyebb volt ezen a téren, ui. a Pálos Rendnek sosem volt női ága, ezért nem is volt nagyon ki számára magyar imádságos könyveket írni, másolni. Viszont az a néhány kódex, amely a pálos szerzetesek keze alól került ki, technikai felkészültség és művészi érzék szempontjából is az elsők között szerepel. A XV. században Budaszentlőrincen élt s írta a kódexeket a termetéről Nagynak nevezett Gál remete. Kiszolgált katona volt, nem egy pálos barát cserélte fel a vértet kámzsával és pennával a kardot. Nagy Gál öles férfiú volt - írják -, kinek oly sűrű vala a szemöldöke, hogy, hogy amikor néha, a kódexírás közben megállt a keze, tollát szemöldökébe szúrta.
Közvetett bizonyítékunk van arra, hogy Budaszentlőrinc könyvtára csereviszonyban állt I. Mátyás király Corvina könyvtárával. Egyes kutatók arra is gondoltak, hogy talán éppen itt volt a Bibliotheca Corviniana scriptoriuma is.
1506-ban lépett be a Rendbe Martinuzzi fráter György, későbbi esztergomi bíboros-érsek, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a független erdélyi fejedelemség megszervezése körül.
A Rend színvonalára jellemző, hogy a noviciátusban (az első év) a "lélek összeszedettsége" mellett irodalmat, muzsikát és festészetet is tanítottak szerzetesnövendékeknek, de világiaknak is.
A Budaszentlőrinci építőmesterek építették meg a gótikus Magyarországnak mintegy száz vidéki pálos kolostorát. Budaszentlőrincről látták el kőszobrokkal, faragványokkal, színes üvegablakokkal és orgonákkal az ország valamennyi pálos kolostorát.
A remeték művészei közül név szerint ismerjük Vince kőfaragót és építészt, a templom új szentélyének építőjét. A pároszi márványból készült oltárt 1510 körül fejezték be. Vince mester volt az Óbuda feletti híres fehéregyháza - ekkor már - pálos kolostorának építésze is. Feljegyezték, hogy a fehéregyházi szentély az ő műve. De ő emelte Bajcson azt a kápolnát is, amelyben Perényi Imre nádor özvegye, Kanizsai Dorottya találta meg végső nyugalmát.
Vince mester segéde Jakab remete volt, a budaszentlőrinci üvegablak-készítő műhely mestere. Együtt dolgoztak a főkolostor és Fehéregyháza szentélyének építésén. Jakab Budaszentlőrincen önálló üvegablak-készítő üzemet alapított, s művészetére ifjabb barátokat is megtanított. Mint Fehéregyháza perjele halt meg.
Kortársuk, János remete mint orgonakészítő jeleskedett. Úgy írják: munkásságával megsokszorozta a magyar pálos kolostortemplomok orgonáinak számát.
A pálosok új, bővített temploma szentélyének főoltárát - Szapolyai Imre nádor költségén építették fel. Meglehet, hogy a nádor járult hozzá a kor legnagyobb magyar világi építészének, Kassai Istvánnak itteni munkálkodásához is. Kassai az itt talált faragványtöredékek szerint a templom újabb szentségházát építette fel. A kolostor pusztulására jellemző, hogy ennek a szentségháznak egy másik töredékét 1950-ben, a közeli s az 1820-as években épített Kalmárffy-villa romjainak lebontásakor, annak falában találta meg Zolnay László. Ugyanis legnagyobb középkori kolostorunk romjait még a XIX. század elején is kőbányának használták.
A Remete Szent Pál ereklyéit tartalmazó kápolnában került elhelyezésre Dénes pálos kőfaragó művész remekműve: Remete Szent Pál vörösmárványból faragott baldachinos üveglappal fedett sírládája. Az 1486-ban, hat évvel a kápolna elkészülte és műve felállítása előtt elhalt Dénes barátnak erről az alkotásáról Gyöngyösi Gergely a rend történetírója 1520 körül ezt írta:
"Csudálatos művészettel megfaragott műremek ez, miként mindenki láthatja, aki megnézi."
Gyöngyösi jegyezte fel azt is: egy ízben a Budán időző szultáni követet vezették el Budaszentlőrincre. Amikor a török diplomata meglátta Szent Pál vörösmárványból faragott koporsóját, így kiáltott fel: "Valóban a nagy Isten tanította ezt a Dénes mestert… nem ember!"
A sírkápolnát 1525 szeptemberében - a kolostorral együtt - a törökök semmisítették meg. Feljegyezték: már ekkor több darabra törték Dénes képfaragó remekét, a vörösmárvány sírládát. A Remete Szent Pál koporsó néhány darabját ma a Budapesti Történeti Múzeum őrzi. De őrzi az a szép költemény is, amelyet Bohuslav Lobkowitz, "a csehek Janus Pannoniusa" a XV-XVI. század fordulóján vetett papírra kísérőjének, Schlechta Jánosnak:
Jánosom, ím elzarándokolánk Pálunk márvány otthonához!
Oly szép ez, amilyent egykor Szűz Diána kívánt magának,
Hozzá foghatót a régvolt krétai ősök sem láttak,
Mert ily szentélyt Juppiterüknek sem emeltek.
Agrippa oszlopainál is szebb ez a templom,
Pál kupolája árnyékában elsáppadnak az antik csodák,
Memphisnek s Symandusnak sem volt ily márványa, aranya!
De Páléhoz hasonló hitük sem vala.
Pál, ím a te fényeddel gazdagítod az Iszter népeit
S megáldott neveddel megáldod Budát!
(Zolnay László fordítása)
1526-ban viszont a török, és vele szinte egyszerre a protestantizmus is megjelent. 1526-ban, amikor a török tíz álló napon át rabolta, dúlta s végül felégette Budaszentlőrincet könyvtáruk elveszett értékét 1000 aranyra becsülték. De még nagyobb kár érte a Nyugat-Magyarországra menekült rendet Buda eleste után. Budaszentlőrinci egyházi műkincseiket - köztük 49 nemesfém kelyhet, 24 drágaköves arany- és ezüstkeresztet, 26 ámpolnát, 10 ereklyetartót, 48 arany- és gyöngyhímzéses miseruhát összesen 90000 arany értékben - a homonnai Drugethek elrabolták. (Összehasonlításul: a pápa éves jövedelme ekkoriban mintegy 400 ezer arany volt.) A pálos kolostorok száma erősen megcsappant, a megmaradtak pedig elnéptelenedtek.
A budaszentlőrinci kolostor maradványainak feltárása az 1890-es években
Buda felszabadulását követően, az újjászervezés nehézségeinek megoldása után a Pálos Rend ismét fejlődésnek indult. 1770-ben a Rendet a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták. A tudományok és az irodalom területén az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend tagjai jelentős szerepet töltöttek be, köztük a legismertebb költők: Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek, akit az irodalomtörténet a magyar Horatiusként emleget. Az újabb virágzást II. József 1786-os feloszlató rendelete tiporta el, amely után csak Lengyelországban maradt meg egy kis mag.
A pálos rend feloszlatása után 150 évig nem sikerült újraéledniük Magyarországon, csak 1934-ben nyílt lehetőség a hazatelepülésre. A rend kibontakozását azonban megakadályozta, hogy a kommunista államhatalom 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket. Ekkor hazánkban a pálos szerzetesek száma 38 volt. A tagok toborzása azonban titokban folytatódott, ekkor alakult a "klandesztin" pálosok szervezete.
A rendszerváltozás után 4 kolostorban indulhatott meg ismét a pálos élet, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson.
1382-ben, halálos ágyán Nagy Lajos magyar és lengyel király nyilvánította ki a lengyelországi Jasna Góra-i kolostor megalapításának szándékát. Királyunk akaratát rokona és magyar nádora, Opuliai László herceg hajtotta végre a kolostor tényleges megalapításával. Az addigi kis fatemplomot a Márianosztráról érkezett magyar pálosok vették át. Nagy Lajos lánya, Hedvig lengyel királynő bőséges adományokkal erősítette meg a rendház helyzetét 1393-ban. Ekkorra már házasságot kötött a litván Jagoila herceggel, aki a keresztségben az Ulászló nevet kapta, a Jagellók ősével. A Jagellók a pálos rend támogatását összekapcsolták dinasztikus terveikkel. Jasna Góra egyfajta lengyel nemzeti zarándokhely ma is, a pálos rend központja.
Napjainkban hazánkon kívül Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Fehér-oroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Kamerunban, Ausztráliában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és az USA-ban, 54 rendházban, kb. 400 szerzetes él.
A magyarságtudat mindig jellemzője volt a rendnek. A pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel. Az ősi igazság mindegyikük tudatában él: "Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis." (Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.).
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
