Gerard leroskadt a Frankre, aki megmukkant. 
- Gee. .. jajj nehéz vagy. – könyörgött nyekedve Frank.
- Ohh bocs. – közben hallgatta, hogy mit mond az orvos.
Gerardnak hirtelen könynek hullottak ki szeméböl és térdre rogyott a padlón.
- Mi az, hogy úgy találták, egy embert nem lehet csak úgy találni!!! – ordibálta. – biztos nem látták el rendesen. *2 perc mulva* - miii?? NEM! NEM! – Gee nem birta kinyomta a telefont és egy könnyed mozdulattal a falhoz vágta.
Frank nme volt biztos benne, hogy meg kellene szólnia, érezte, hogy baj van, soha nem látta még Gee-t ijen idegesnek. Gerard felállt, felöltözött és kivágtatott az utcára. Rögötn két cigit is elszivott, majd lerogyott az ut szélére és sirt.
Frank is felöltözött és utána ment.
- Gerard, mi történt?
- Meg..meghalt... – gerard szemein már nem látott át a könnyektöl, ezért behunyta és minden régi szép emlékre vissza emlékezett Viveevel kapcsolatban. – azt akarják, hogy menjek be és azonositsan. – törölte meg szemeit.
- Veled megyek. – ajánlotta Frank.
- Nem, egyedül megyek.
- És a szülei?
- Már meghaltak, ezért laktunk eggyütt, de ez nem lényeg. – gerard felállt, oda sétált kocsijához. Majd elhajtott.
Frank szemszöge.

Gerard felállt mellölem, majd elhajtott.láttam, hogy baj van. Féltettem, tudtam ilyenkor mindenre képes. Felállta. De rájöttem, hogy Gee elvitte a kocsimat. Felhivtam Ray-t, hogy jöjjenek át Gerardhoz. Persze igent mondtak. Bementem a házba elszivtam egy cigit, majd föztem kávét, hogy maradjon a többieknek is. Leroskadtam a kanapéra és Gee törött telefonjára néztem. Felálltam és felvettem a földröl. Anniyra nem is volt vészes állapotban, valoszinüleg nem eröböl dobta, mert akkor már meg szünt volna létezni a teló. Csak a képernyö volt összetörve egy kicsit és a hátlapja leesett az aksi meg ki. Össze raktam és bekapcsoltam. Nem kért jelszót. Bekapcsoltam és a szemem meg akadt a bejelentkezö szövegen : "hiányzol Frank" . azt hittem könnyek lepik el a szemem. Hiányoztam volna neki?  Én azt hittem, hogy egy életre megutált. Amiota azokat a szavakat a fejemhez vágta. Egy honapig utálni tudtam volna azok után, de fellépett a hiánya és alig birtam nélküle, és sose feledtem.
Belemerültem az emlékekbe mikor csengettek. Ránéztem a telefonra. Ujabb meglepödés az egyik képünk volt kinn. Elövette az enyémet. Pénz hiányba még mindig az a telefonom volt , amit tőlük kaptam. Ujabb csengetés. Kivertem a fejemböl az emlékeket, majd felálltam és az ajtohoz siettem.
Ott állt mindenki. Mikey, Ray, Hetti.
- Mi történ, hol van Gerard? – estek nekem egyszerre.
- Gyertek be elmesélem. – bevezettem öket leültek a kanapéra és leültem a fotelba és elkezdtem nekik a tegnapi történtekröl a beszámolot.
Gerard szemszöge.
 Otthagytam Franket beszálltam a kocsijába és elhajtottam. Ezzerel vágtattam az úton. Nem érdeket semmi. Meg akartam halni. Vivee olyan volt nekem mint a testvérem és a
legjobb barátom egyben. A családomhoz tartozott. És most meghalt. Nem birtam felfogni.  Vgig cikáztam a kocsik között és akórház felé vettem az irányt. Semmi kedvem nem volt ugylátni Vivee-t, de ezt meg kellett tennem érte. Gondolkoztam a temetésén is. Nbem akartam, hogy csak ugy bedobják a hideg földbe, ahogy anno az ő szüleit. Szépet akartam. A legszebbet egy gyönyörü becsületes és iagz szivü lányanak, amilyet megérdemel.
Belefeledkeztem az emlékekbe és csak a fejemböl néztem ki  az utat figyelve, mikor egylány sétált volna át a zebrán. Ráfékeztem. A kocsi kigördölt alolam a lányt kikerülve és neki mentem az ut szélének. Két nagyobb rázkodást kaptam, ugyanis ketten belém jöttek. Nem érdekelt. Kihalásztam a kocsit és vissza szánkáztam az utra. Ködös szeptemberi nap volt. Reméltem, hogy nem nagyon vették észre a kocsimat, nem akartam balhét. Egy kicsivel késöbb megállt ellenöriztam, hogy megvan e mind a két rendszám. Meg voltminden, csak kicsit a segge a kocsinak össze volt törtve és a lámpák is ki törtek. Csak reménykedtem, hogy a rendörök nem állitanak meg.de hát miért tennék, mikor most ez a legkisebb problémájuk a tegnapiak után.
Végig mentem a  fő uton, majd megálltam egy hatalmas épület elött.  A kórház elött. Csak gondolkoztam és hezitáltam bemenjek vagy inkább ne? Nem tudtam eldönteni. Kiszálltam a törött kocsibol, mikor valaki megkocogtatta a vállam. Öreg volt egy nagy szemüveggel a fején. Hozzám képest olyan Frank magasságúlehetett.
- Elnézést beteget hozott. – kérdezte.
Csak megráztam a fejem és ujra sírni kezdtem. Az orvos vállatt vont, amjd elment.
Azon gondolkoztam, hogy lehet ilyenkor vállat vonni. A világ egyik legnagyobb tragédiája történt és vállat von. Megráztam a fejem ujra kijozanodás céljábol, majd a bejárat felé vettem az irányt. Olyan volt mint minden kórház. A büdös kórházi steril szag. Az orvosk oda – vissza rohangálnakés a gyogyszerek adagjairtol beszélnek vagyépp kórlapokat irnak. A recepcion folyamatosan telefonon beszélt az 50es éveiben lévö kövér nő. Majd oda mentem. Épp nem telefonált, ezért probáltam valami értelmeset kicsikarni magamból.
- Igen? – kérdezett vissza az 5. Nyökögésemnél.
- Egyik ismerösömet keresem. – ugy mondtam, mint aki boldog, hogy végre megtalálta a szerettét, pedig cseppet se voltam az.
- Mi a neve?
- Vivee Hudson. – sose tudtam az igazi nevét, miután meghaltak a szülei, ezt vette fel.
A nő keresgélt egy darabig, azt érzés nélkül a fejemhez vágta.
- Ilyen betegünk nincs.- azt hittem ott esek össze, hogy lehettt ezt igy a fejemhez vágni, mikor már könnyek jöttek a szememböl megértett. – ohh elnézést. Részvétem. Pillanat szólok valakinek.
- Köszönöm. – nyökügtem ki magamból.
- Hééé Miss Kinley! Az úr azonositásra jött. – hátra néztem Miss. Kinleyre. Sose láttam olyan nőt. Kicsit Hettit jutatta eszembe, hosszu hullámos barna haj. Karkötök, szorulos nyakláncok. Komor mésig érzésekkel teli kifejezés. Aki ért a munkájához, nem undorodik tőle, mégis nehéz szívvel csinálja.
- Megyek már! – kiabált kicsit elmebeteg hangon. Éles és mély hangja volt.
Ezek után csak csendben vártam Miss. Kinleyre. Pár perc múlva megjelent mostmár köpennyel magán. Intett nekem a fejével, hogy kövessem. Bólintottam a recepciosnak, majd a nő után eredtem. Elmentünk jobbra balra és igy majd egy eldugott folyosóra értünk. A nő megálltegy elég vatag vas ajtó elött, amjd zsebéböl kulcsokat halászott elö. Kinyitotta és erővel belökte az ajtót, ami a lökés hatására kinyilt. Elöre engedett. Körbe néztem. Az egész szürke volt és lehangoló. Ahova beléptünk valószinüleg a boncolo terem lehetett, nem néztem a hullákra, semmi kedvem nem volt. Tudtam, hogy nekem elég lesz Vivee-t is meglátni.
A nő intett, hogy gyorsitsak a tempon, kicst utána futottam, majd kinyitott még egy ajtót. Mindenhol szürke fiókok, cédülák az ember mérteö fiokokon.
- Neve?  - szólt közömbol mély hangján.
- Vivien Hudson.
- 40056-os... sajnálom. – valószinüleg látta rajtam, hogy ki vagyok bukva a dologtol. –jöjjön velem egy pillanatra. – utána mentem és egy asztalhoz léptünk. Kihuzott egy kisebb fiokot, elövette egy zacskot 40056-os számmal és a tartalmát kiboritotta. Csak két dolog volt benne. Vivee pénz tácája és telefonja. Felvettem a pénztárcát és kutatni kezdtem. Pénz volt benne, mit mongyak nem kevés. De hiányzott az igazolványa. Látta rajtam, hogy nem értem, akkor. Hogy azonositották. – a telefonja alapján tudtuk meg a nevét.
- Ohh értem. – válazsoltam. Engem akkor sem hagyott nyugodni. A nő intett, hogy kövessem. Közben zsebeimben kutattam, rájöttem, hogy egy nappal a balesett elött Vivee-vel voltam és nála nem volt semmi és kérte, hogy rakjam el a cuccait.
Végül is odaértünk a 40056-os fiokhoz, és amikor kihuzta és levette a leplet érdekes látvány fogadott. Egy fekete haju lány, vékony és az nem Vivee volt. Közben még mindig az igazolványa után kutattam.
- Ez nem ő. – mondtam nemes egyszerüséggel. Közben megtaláltam a személyiét és megmuattam a nőnek.- ez ő.
Lány a képlátványára szája elé kapta a kezét, arca felfehérré vált, szemei kikerekedtek, és egy fiok felé pillantott 42310-esre, alatta pedig ez állt: "még nincs azonositva"