Ron az ágyán feküdt a szobájában. Minden percben csakis Hermionéra tudott gondolni. Nagyon hiányzott neki a lány, és bár tudta, hogy Hermione még nem találkozott a szüleivel Voldemort legyőzése óta, azt kívánta, hogy minél előbb térjen vissza az Odúba.
Egyszer csak kopogás hallatszott, majd belépett a szobába Mrs. Weasley, karjában a kis Teddy Lupinnal.
- Ron drágám, nem vigyáznál egy kicsit Teddyre? Andromeda nemrég hagyta itt, de este már jön is vissza érte. Lent elég nagy a hangzavar...tényleg csak egy kis ideig kell vigyáznod rá, Harry és Ginny megígérte, hogy nemsokára átveszik - mondta az asszony, átadta Ronnak a kisbabát, halványan elmosolyodott és kiment a szobából. Teddy rámosolygott Ronra, amint a fiú a karjaiba vette. Visszament az ágyához, leült rá. A baba haja halványlila színűre változott, majd lassan becsukódtak a szemei. Ron hagyta, hadd aludjon a karjaiban, hallgatta Teddy csendes szuszogását.
Nem sokkal később megint kopogtattak az ajtón. Ron felnézett, várva, hogy ki lép be. Kitárult az ajtó. Hermione állt ott.
- Hermione! - mondta halkan Ron, és legszívesebben fölpattant volna, hogy köszöntse Hermionét, de attól félve, hogy Teddy felébred, ülve maradt. Mosolyogva nézett a lányra, aki időközben besurrant az ajtón, és halkan becsukta maga után. Leült Ron mellé az ágyra, és egy puszit nyomott a fiú arcára.
- Hogyhogy ilyen korán visszajöttél? - kérdezte suttogva Ron. Hermione láttára a szíve hevesen vert, legszívesebben rögtön megcsókolta volna a lányt.
- Hiányoztál. És anyuékkal is minden rendben - vonta meg a vállát Hermione.
- És Teddy pont most van itt... - mondta Ron csalódottan, és ránézett a karjaiban alvó kisfiúra, akinek most zöldre változott a haja. Hermione kuncogott.
- Annyira aranyos - mondta halkan, majd megsimogatta a baba selymes haját.
- Várj csak - mondta Ron, majd finoman áttette a babát Harry ágyára, és még jobban betakargatta. A kis csöppség még mindig mélyen aludt.
Ron visszaült a saját ágyára, Hermione mellé.
- Na, most már nem zavar minket - suttogta, majd szájon csókolta Hermionét. Ron már éppen el akarta mélyíteni a csókot, amikor Hermione elválasztotta a száját az övétől.
- Ron, nem hiszem, hogy ezt előtte kellene csinálni - mondta Teddyre nézve.
- Ugyan már, alszik... és különben sem fog fel semmit abból, ami körülötte történik - válaszolta Ron, majd Hermione csípőjére csúsztatta a kezét, és megint rányomta a száját az övére.
Hermione ezúttal nem ellenkezett, és Ron nyaka köré fonta a karjait. A fiú megint hozzáfogott, hogy elmélyítse a csókot.
Ekkor azonban kinyílt az ajtó, majd belépett Harry és Ginny. Ron és Hermione túl későn vette észre, hogy Harry és Ginny bent van a szobában, de amint meglátták őket, rögtön eleresztették egymást. Harry vigyorogva állt, Ginny azonban megütközve nézett rájuk.
- Megőrültetek? Egy kisbaba előtt így csókolóztok? Látod, Harry, és mondtam, hogy Ronra nem lehet rábízni Teddyt - suttogta dühösen, és odasétált Harry ágyához. Felemelte az alvó Teddyt, majd az ajtó felé vette az irányt. Visszanézett a válla fölött.- Egyébként jó, hogy végre itt vagy, Hermione - mondta, és eleresztett egy halvány mosolyt Hermione felé. Hermione zavartan visszamosolygott.
Ginny kisétált az ajtón, de Harry még egy pillanatra megállt, és rákacsintott Ronra és Hermionéra. Ezután ő is kiment a szobából, bezárva maga után az ajtót.
- Kíváncsi vagyok, hogy ők mit fognak csinálni Teddy előtt - mondta Ron, majd megint ráhelyezte a kezeit Hermione csípőjére, és megcsókolta a lányt. Hermione visszahelyezte a karjait Ron nyaka köré, és közelebb húzta magához. Ron lágyan harapdálta Hermione alsó ajkát, mire ő rögtön szétnyitotta a száját, beengedve Ron nyelvét. A gerincén kellemes bizsergés futott végig, amikor Ron nyelve birtokba vette az övét, majd beletúrt Ron hajába, végigsimítva a fiú tarkóját. Ron halkan felnyögött, és gyengéden lenyomta Hermione felsőtestét a sajátjával az ágyra. Nemsokára elválasztotta az ajkait az övéitől, és a nyakát kezdte el csókolgatni. Hermione felsóhajtott, majd az egyik keze Ron nyakáról a fiú pólója alá tévedt...
Ekkor halk kopogás hallatszott, és kitárult az ajtó.
George jött be a szobába. Ron és Hermione abban a pillanatban szétváltak, amint meghallották a kopogást, de George még így is meglátta őket, amint ölelkeznek. Elvigyorodott.
- Nagyon sajnálom, hogy félbe kell szakítanom a turbékolásotokat, de anya hív téged, Hermione - mondta még mindig vigyorogva.
Hermione alig észrevehetően bólintott, Ron és az ő arca is vöröses színt öltött.
- Szerintem minél előbb menj le hozzá, utána majd folytathatjátok azt, amit... öhm elkezdtetek - tanácsolta George, és a szája még szélesebb vigyorra húzódott. - Örülök, hogy megérkeztél, Hermione - tette hozzá, majd Ronra nézett. - Csak így tovább, öcsi - mondta, majd kiment a szobából és bezárta az ajtót.
- Mindig tudják, hogy mikor kell zavarni - mondta Ron dühösen.
- Tényleg jobban teszem, ha most lemegyek - mondta Hermione, majd az egyik karjával átfogta Ront és közelebb húzta magát a fiúhoz.
- Igaza van George-nak, később nyugodtan tudjuk folytatni azt, amit elkezdtünk - suttogta Ron fülébe, majd adott neki egy apró csókot. Mikor Ron rámosolygott, kibontakozott az ölelésből és kiment a szobából.
Ron csalódottan nézte, ahogyan Hermione eltűnik. Szívből remélte, hogy Mrs. Weasley nem szán túl hosszú munkát Hermionénak.