November 30. csütörtök, 21:35
Nagyon el vagyok maradva a tananyaggal. Elég gázos, szóval most pedálozok. Minden órán úgy figyeltem, hogy nagyon. Rontottam, pedig most igazán nem kéne, mikor elsős vagyok. Orran kérdezte hol voltam tegnap, és elmeséltem neki. De már nem voltam büszke, sőt kicsit szégyelltem is magam. Gyáva voltam, egészen addig, míg orran meg nem erősített.
-Nekem is ezt kellett volna tennem. Kicsit kezd elegem lenni Dorkából meg Marciból.
Megértem szegényt, Dóriból nekem is elegem lenne, bár most nagyon el van kenődve, sose láttam még ilyennek. Először is semmi smink, ideje sincs rá. A haja megint szőke a stylistnak köszönhetően, aki a műsorban volt, de Dórinak ideje sincs foglalkoznija a külsejével. Szegénykém.... Örülök, hogy én kiszálltam. Most már csak fanniékat kéne emggyőzni arról, hogy megbántam. Orran próbál bátorítani, amiért rohadt hálás vagyok neki, mert nagyon szeretem őt. De csak mint barát...

December 1. péntek, 22:25
El se hiszem, hogy máris december van. Eddig is nagyon hideg évünk volt, és most itt a tél. Alig várom, imádok szánkózni. Ráadásul ez Dani elő tele. Ma reggelre viszonylag teljesen kialudtam magam. Végre bevittem Rebit meg Balut suliba. Kicsit már hiányzott is. Az apukájok egy hete hazaugrott köszönni, de már repült is tovább, és természetesen nem tudta megmondani, hogy mikor jön haza. De ők már szinte családtagnak számítanak nálunk.
Mire a suliba értem becsengettek, ezért csak az első szünetben tudtam Fannival beszélni. Szerencsémre (vagy szerencsétlenségemre) mindenki ott volt.
-Hello! Én szeretnék bocsánatot kérni, mert teljesen lüke voltam, magammal voltam elfoglalva, és nem is gondoltam arra, hogy talán nektek ez rossz, és miatattok, miatattok nem vagyok most egy stúdióban, ahol egy megcsinált lány megcsinált hangjával egy megcsinált dalt énekelhetnék, ami nem én vagyok. Köszönöm, hogy vagytok nekem, mert segítettetek, és segítetek most is, de szörnyű érzés úgy élni, hogy utáltok, és.... bocsánat.
Nem is kellett megszólalni. Fanni felpattant, és megölelt, aztán jött Mesi is. Bálint meg Robi egymásra néztek, láthatóan nem tudák mit kéne csinálniuk, szóval mikor a lányok elengedtek, odajöttek, és kezet fogtunk. Ott mosolyogtam, nagyon jó érzés volt.
Suli után mentünk a Lepkébe. Elmeséltek minden fontosabb dolgot a suliban, meg hogy lesz karácsonyi buli, ahová mi vagyunk meghívva zenekarnak, szóval hamarosan próbálhatunk. Ez viszont azt jelenti, hogy kellenek új számok, mert ugye a régieket már elő adtuk egy előbbi bulin. Persze még ez a fellépés is gázos, mivel a srácok irtóra nagyon szigorúan el vannak tilitva, de nem igazán adják fel, és továbbra is zenélnek. Aztán mikor a srácok deszkájukkal a kezükbe távoztak (milyen furcsa, hogy télen is csak ezt az egy közlekedési eszközt használják), Mesiék végre beavattak azokba a dolgokba, amik igazán érdekeltek.
-Mikát rengetegen ostromolták, mert ilyenkor télen mindig beindulnak a csajok. Azt hiszik, hogy azért mert Karácsony van, Mika jár velük.
-Viszont az érdekes a dologban, az az, hogy Mika egyikükkel sem járt, pedig ilyenkor általában kihasználja az alkalmat.
-És ez miért olyan fura? - nem mintha nem tudtam volna a választ....
-Hát mert ez azt jelenti, hogy még mindig téged szeret!
-De ez nem olyan egyszerű... Tudjátok az utóbbi egy hónapban nem volt semmilyen szerelmi kalandra időm, bár másra sem, de ez olyan nyugodt hónap volt etéren. Most még bele kell rázódnom, ha akarok valami, és meg kell találnom azt a valakit, akivel akarom...
Fanni megcsóválta a fejét, Mesi meg csak mosolygott.
-Még mindig azt szajkózza, hogy Mikát kell választanod....
Talán igaza van, nem tudom. Marcit egyenlőre kizárom. Orran, ő olyan nekem, mint egy barát. De Maku? Nem tudom, rég voltam vele, olyan, mintha elfelejtettem volna.

December 2. szombat, 21:10
Ma reggel nagyon kipihentem keltem. Gyorsan öltöztem, és igen csak megelpődtem, mikor kezembe akadt egy szoknya. Lila volt, és óriási. Naná, hogy az óriási lila szoknyám volt az. Eszembe jutott az a sok emlék. Ez a szoknya volt rajtam, mikor először énekeltem a srácoknak, ez a szoknya volt rajtam azon az ominózus estén. Felkaptam, és szó szerint lebuckáztam a lépcsőn. Tomival reggeliztem, mert a többiek még aludtak. Aztán felpattantam a biciklimre (nahát, én is egész évben ezen közlekedem) Minden sarkon majnem elcsúsztam, mert jeges volt az út, pláne az utcánkba, ami lejtős. Gurultam a park felé, és nem álltam meg a fáig. Igen, a fa az a fa. Ami alatt először elesett előttem Fanni, ami alatt először beszélgettem marcival, ami alatt először tölöttem el egy egész estét Mikuval, azon az esős, hideg hajnalon. (úgy látszik ez most ilyen emlékezős írás) Csak álltam ott, és nézegettem a szíveket. Gondosan végigolvastam az összeset, utoljára hagyva a számomra legfontosabbat. Ez az én földi nyomom, ami örökre itt marad, emlékét adva az utókornak, hogy valamikor itt szerette egymást Lili és Mika.
Mikor odaértem a garázshoz, csönd volt, pedig már így is késtem 5 percet. Halkan benyitottam. Csak Miki ült egy régi padon, és gitározgatott. Mikor meglátott, lerakta a gitárt.
-Szia.
-Szia.
És csak álltunk ott, még ránézni sem mertem, mikor megszólalt.
-Szeretem ezt a szoknyát.
Elmosolyodtam. Akkor lépett be Fanni, totál meglepődött arccal.
-Kimenjek? Ki megyek! Maradjatok csak!
Aztán mégse ment ki, bent maradt, mert már megjöttek a többiek is. Egész próba alatt nem tudtunk semmit kitalálni. Végül is van még időnk, pontosan 18 nap, hogy kitaláljunk valami újat.

December 3. vasárnap, 23:04
Említettem már, hogy ma lett 16 éves az én egyetlen Róbertem? Most említem. Boldog szülinapot Robi. Ennek alkalmából meghívott magukhoz. Hát, ha én azt mondtam, hogy a mi házunk nagy, akkor tévedtem. Az egy palota. Sajnos az anyukája, Teréz, nem volt alami kedves, mert ugye még neki áll feljebb, hogy eltartóztatta Lucát. Szóval ma ott ültünk náluk egy csomó ideig, és 5 fogásos ebédet kaptunk. Vicces volt. meg olyan nyugodt. De most jól esik ez a kis nyugalom. Úgy érzem, van még elég időm pörögni....
Este együtt néztük a tévében a tehetségkutató versenyt. Mikor végre jött a Heroes mindenki elkezdett fújolni, de annyira nem volt rossz, nekem tetszett, én drukkolok nekik. A műsor végén megemlítették, hogy a Kilimandzsáró hogy is jutott be a döntőbe, mert hogy egy lány lemondta a szereplést (vagyis én) a Kilimandzsárósok köszönetet mondtak nekem, de igazából én tartozom nekik köszönettel. Mikor vége lett a műsornak, gyorsan hazajöttünk, és most leckét kéne írnom. Azt hiszem muszáj leszek rávenni magam, mert hiába, hamarosan itt a félév.

December 4. hétfő, 20:38
Ma a suliban a Heroes volt a sztár. Dóri ezt rendesen ki is használta, csak úgy tündökölt, végre kipihentnek tűnt. Orran meg Marci viszont próbáltak eltűnni...
nem tudom hogy, de valahogy kitudódott, hogy én voltam az a lány, aki visszalépett, ezért engem is folyton zaklattak, míg fanni be nem vetette magát, és oda nem pattant egy óriási kabáttal elém azzal a felkiáltással, hogy a művésznőnek nyugalomra van szüksége. Szóval elrohantunk, egészen a lepkéig. Fanni elugrott a húgáért, én meg gondoltam beülök a lepkébe, bizto lesz ott valaki ismerős. Körbe néztem, de nem volt ott senki, szóval gondoltam, akkor leülök, és várok valakit, addig is átnézem a kémiát holnapra. Legnagyobb meglepetésemre Dóri pattant mellém.
-Szia szöszi. Bocs, hogy elhanyagoltalak. De most már itt vagyok, mehet a menet.
-Most épp mit akarsz velem csinálni?
-Ilyen információkat nem szoktak egymással megosztani az ellenségek.
-Akkor miért jöttél ide?
-Hogy tájékoztassalak.
Köszönöm. Már el is ment, az ajtóban várta egy fiú. Nem akartam megtudni ki az. Becsuktam a könyvem, és inkább haza indultam. Mikor kiléptem a térre, épp láttam Dórit egy padon ülni. De nem Meki volt vele, hanem Marci. Gondoltam, biztos azért vannak együtt, mert egy bandába játszanak. De akkor hol van Orran? Valamiért irtóra féltékeny lettem, és odarohantam Marciékhoz.
-Sziasztok!
-Szia! - mosolygott rám Marci. - Mi a helyzet?
-Semmi különös. Mit csináltok?
-Beszélgetünk.
-Pompás! - és beültem kettőjük közé. Rájuk néztem, ők meg csak pislogtak. Így visszgondolva nevetséges voltam.
-Jó téma. - mondtam még mindig nagyon indulatosan.
-Na, én ezt unom, elmegyünk valahova, Marci?
Marcinak felcsillant a szeme, és boldogan mondott igent, Dórit meg ott hagytuk a padon megfagyni.
Mikor beléptünk a lepkébe már nem tartottam olyan jó ötletnek Marcival ketesben maradni, végül is legutóbb ő még halálosan utált, amiért nem hagytam, hogy bele véssen minket a fába. De most végtelenül kedves és aranyos volt, pont mint mikor megismertem. Jókat beszélgettünk, és a végére egészen feldobódtam.
Itthon megint balhé van. Anyu jövőhéttől dolgozni akar, mikor Dani még csak 5 hónapos. Teljesen megértem, sose tudott leállni. Apa viszont nem nagyon akarja engedni. Mostanság Luca is teljesen nyugodt. Lehet, hogy a baba megnyugtatja, de akármi teszi is, köszi érte. Alig ordibál, sőt alig mászkál. Főként a házban van, néha kimegy levegőzni. Főleg magával meg Szabad Mátéval van elfoglalva, aki bár nálunk lakik, de még mindig nem vált el. Dani meg most anyára marad, pedig eredetileg is úgy volt tervezve, hogy Luca lesz a dajkája. De szerintem semmi kifogása ellene, bár még nem hallottam az álláspontját, mert szerda óta nem is láttam. Lehet, hogy Szabad Máté már rég felfalta őt, és a véres, hideg tetemet ott hagyta az ágyon.... ÚRISTEN!
Leellenőriztem. Luca jól van. Épp lekvárt eszik, és hat takarót tekert magára, hogy meg ne fázzon. Kezd nekem gyanús lenni. Lehet, hogy csak energiát gyűjt, hogy utána végig ugrálja fél lábon a várost. Kitelik tőle.

December 5. kedd, 22:50
Kösz, Dóri.
Ma reggel a suliba menet az iskola előtt egy csókolózó párt láttam meg. Ez nem is zavart különösebben, ha fel nem ismertem volna azt a kabátot, amit a fiú viselt, aki teljesen el volt merülve a lányba. Csak álltam, és néztem, mikor a fiú hátranézett.
-Szia, Lili. Ő...
-Rita vagyok!
-Ő Rita.
-Hello Rita.
De Rita már faképnél is hagyta Mokit, amiért az még a nevét se jegyezte meg. Én is elindultam befelé, de Maki utánam futott.
-Lili, most mért vagy kiborulva?
-Nem vagyok kiborulva. - mondtam a legnyugodtabb hangon, amit produkálni tudtam.
-Miért nem?
-Miért kéne? Nem járunk, azt csinálsz amit akarsz, azzal akivel akarsz.
-De te...!
Szóval még is csak neki van baja....
-Én...?
-Te meg Marci tegnap.....
-Nem járunk, azt csinálok, amit akarok azzal, akivel akarok.
-De én nem akarom!
-Sajnálom, nem te döntöd el.
-De, én... azt akarom, hogy te meg én...
-Akkor ne csókolgass más lányokat a suli előtt.
Azzal ott hagytam. Most már pedálozhat. Én már elfelejtettem szeretni, én már lenyugodtam.
Nem tudom miért írom ezt. Hát persze, hogy már felpörögtem, totálisan fel vagyok pörögve. Újra tudok szeretni, és újra bizonytalan vagyok, hogy kit.
Mivel a tesi óra Dóri kedvenc támadási ideje, ezért már előre számíthattam volna rá, hogy újjabb támadást várhatok. Ezennel egy kosárlabdát hajított felém, ami elől én az utolsó pillanatban elhajoltam, így az Évit találta el. Persze Dóri mindig akkorra időzít, mikor a tanár nincs a teremben. Így rajtam kívül valószínűleg senki nem tudta, ki volt a tettes, én pedig nem akartam elkezdeni gyanúsítgatni, mert azt hiszik, hogy csak üldözési mániám van. Óra után Dóri oda is jött hozzám.
-Hello szöszi. Mi a helyzet?
-Ha azt akarod megtudni, hogy Miku utál-e, mert megtudta, hogy tegnap Marcival voltam, akkor az a válaszom, hogy nem hinném.
-Mi?
-Azt akartad elérni, nem? Hogy Muki is ellenem forduljon... de ennyivel még nem sikerült ezt elérned...
Én viszont egyre okosabb vagyok. Most már kiismerem Dóri taktikáit, és ellen fogok nekik állni, és továbbra is folytatom a tökéletes technikámat, miszerint a védekezés a legjobb támadás.

December 6. szerda, 21:24
Ha valaki nem tudná ma van a Mikulááás :)))
Ma reggel a padomra volt firkantva pár sor.
Ma este a templomkertben.
Rohadt romantikus. Körbenéztem. Senki nem adta jelét, hogy ő írta volna, én meg gondoltam, ezt nem hagyom meg az utókornak, szóval leradíroztam, és nem szóltam senkinek. Az is kérdéses volt, elmegyek-e, meg persze az is, hogy ki írta.
Én idióta, rögtön azt feltételeztem, valamelyik fiú. Aztán hét felé igyekeztem a templomkert felé, de még be se léptem, mikor megláttam Makit meg a tegnapi lányt a kerítésen túl csókolgatni egymást. És én hülye még elhittem, hogy valaki tényleg velem akart találkozni....

December 7. csütörtök, 15:50
Dóri ma különösen fel volt dobva. Foylton kereste a pillantásom, mintha várná, hogy akár egyetlen pillanatra is elgyengüljek. De azt az örömet nem adom meg neki! Valószínűleg Miku volt olyan gyáva, hogy csak így tudta velem közölni azon vágyait, hogy lemondott rólam. Csak tudnám, hogyha a múltkor annyira azt akarta, hogy én meg ő.... akkor most miért csinálja ezt? De mindegy. Ő döntötte el, és én nem fogok tovább szenvedni emiatt. Csak ne dörgölje folyton az orrom alá.

23:40
Kiderült mire tartogatta Luca az energiáit. Mindenképpen olyan vágyakat dédelget, hogy végre az én boldogságomat is kézbe veszi. Ezért elindultunk suli után a lepke felé, hogy beüljünk oda.
-Na, hercegnő. Az a szitu, hogy az első pasi aki belép, az lesz a lovagod. Hidd el nekem, mert látod, nálam is bejött...
Már épp elhittem, hogy Lucának igaza lehet, mikor kinyílt az ajtó...