Serlegem ha lánggal tele,
Hírnév-szomjad oltsad vele,
Mert ha pirulsz emlékezve,
Szabad nem leszel már sose.
Érző szíved engem vádol:
Tönkreteszem, amit játszol,
Szelídíts meg, legyél bátor,
Sosem megyek tőled távol.
A mennyben éltünk, angyalom vagy,
De messze vittek tőlem
Egy toronyszoba rabja lettél
És koldus lett belőlem.
Ha fölmászhatnék hozzád oda,
Leverném béklyód zárját
A mennybe mennénk újra, s várna
Az örökkévalóság. |