úgy elszaladt a délután
karomban aludtál
néztem fáradtságból
megpihent arcod
mint simítja ki a boldogság
azután befészkeltem fejem
oda állad alá és hallgattam
mint szuszogsz, éreztem
leheleted hajszálaimon táncot jár
rövid volt e pár óra
csak néha kereste szemem
fent a falon az időt
hátha nem múlik oly
gyorsan ha nem nézem
hátha megáll és
pontról pontra nem ketyeg
átlépve a volt-lesz között
megmozdultál
jelenre kélt az álom
én te lettem és te én
testünk eggyé vált
ott az ébredező ágyon