1. kötet:

Serlegem ha lánggal tele,

Hírnév - szomjad oltsad vele,

Mert ha pirulsz visszanézve,

Szabad nem leszel már sose.

Érző szíved engem vádol:

Tönkreteszem, amit játszol,

Szelídíts meg, legyél bátor,

Sosem megyek tőled távol.

Érints, ízlelj, szoríts közel

érző szívedhez,

Nincsen mentség, bátran

nyúlhatsz égő színekhez.

Gyújts meg, ölj meg,

forraszd hozzám érző szívedet,

Mentsd őrjöngésedet, erőltess rám vérző színeket.

Cellám nyitva, lehet szajha érző hívedből,

Bíbor tenger, dől rám habja

vérző szívedből.

Igen, az élet kegyetlen,

Az őrangyalok nem röpködnek felettem.

de van egy fiú, néha rám nyit,

a tél közepén, az éj közepén, nekem csak ő számít.

Simulj hozzám!

Simulj hozzám!

Miénk lesz a dicsfény,

Miénk lesz a hírnév,

De szíve nincsen egyiknek sem.

Csak ragyogás és vágyódás

És keserűség marad.

az éjszakától megvédelek,

Sosem lesz sötét.

Az igazságtól megkíméllek,

Szikráját se véld!

Körülöttem forog a világ!

2.kötet:

Csomóid rajtam nem oldódnak,

Kínzója lettél álmaimnak.

Nem vagyok ugrásra kész,

de nem nézek le,

Csaholom átkom a fejedre.

Nem nézek vissza,

A tükrön át a szabadságra lőttél célba,

Nekem már nem dirigálsz,

Nyakörvemen lobog a szakadt póráz.

Van lelkem, szívem; így születtem,

A kínt, mit érzek, már nem rejthetem.

Nem vagyok futni kész, de visz a lábam,

Kimerültem, túl sokat vadásztam.

Sír a föld, de én nem mehetek,

Hazug szavaid láncra vertek.

Nem vagyok útra kész, de itt az idő,

Megaláztál, lázadni már késő.

A magány többé már nem hasít,

Ez a kín önmagát kioltja.

A magány többé már nem segít,

Nincs senkim, aki feloldja.

Talán ha mindent hátrahagyok

És innen elmegyek,

Valaki meglátja arcomon

A felszáradt könnyeket.

Ha magam mögött most

Az ajtót bevágnám,

Szavuk fogyna- e

Öngyilkos vágtám láttán?

Sokan beszélnek,

Csak én hallgatok,

Hangjuk elnyomja

Bennem a bánatot.

A bizalom nem ingyen jár,

Meg kell harcolni érte.

A bizalom múlékony bár,

Ha egyszer megvolt, már megérte.

Talán, ha bízom és vállalom

A könnyeket arcomon,

Megtalálom egy szép napon

Életem és otthonom.

Ha magam mögött most

Az ajtót bevágnám,

Szavuk fogyna- e

Öngyilkos vágtám láttán?

Sokan beszélnek,

Csak én hallgatok,

Hangjuk elnyomja

Bennem a bánatot.

Rád tettem kezem,

Ha bűvölsz, magad bűvölöd.

Egy vagy már velem,

Ha gyűlölsz, magad gyűlölöd.

Nincs különbség köztünk,

Mindketten vétkeztünk.

Elment minden eszünk,

Nincs különbség köztünk.

Tombolok, mert tépsz,

összegyűrsz és mész.

Robbanok, mert jössz,

ütsz és gúzsba kötsz.

Keress ehhez valaki mást.

Nem hagyom, hogy velem így bánj.

Egy vagyok veled,

Ha ledöfsz, magad döföd le.

Zsebre tettelek,

Ha betörsz, magad töröd be.

3. kötet:

Születtem angyalok nemzetségéből,

Áttörve zivataron,

Szerelem nélküli szívvel,

Feltűnni vágyva nagyon.

bosszúból lettem, megvetésből,

Gyűlöletből, dúlt szerelemből.

Céljaim vannak és ösztönöm,

Vágy lakik bennem s életöröm.

Meg kell lássad végre,

miről szól az életem,

A tettetésből,

hazugságból elég legyen!

Értelme nincsen bűneimet rejteni,

Mellemre tűzöm őket, jelvénynek megteszi!

A Halál jár velem

Mióta csak lélegzem!

A Halál jár velem,

Véres mind a két kezem!

A Halál jár velem!

A végzet sötétje körülölel,

és a Halál jár velem!

Tudom, az élet kegyetlen,

Nem is kérek belőle.

Nem kell, hogy szép legyen,

Csak az kell, hogy belője

szemem a célpontot,

És durr bele, durr bele!

Ez bizony fájni fog

Ne várd, hogy elmúlik,

Lerázni nem tudod,

bánhatod halálig!

Teljes veled lehetek csak

És a csodák miránk várnak,

Az árva világra árvának születtünk,

De éjjel teljes lesz a szerelmünk.

Sebem sok volt, halált vártam,

Élni tovább nem próbáltam,

De amit kerestem,

Mi elveszett, megvan

Feléledt szerelmünk,

Csókolj meg halkan!

És éjjel teljes lesz végre a szerelmünk!