Érdekes módon az állatkertekben alig-alig mutatnak be kutyaféléket. Amíg a nagymacska-gyűjteményt
illetôen a legtöbb állatkert teljességre törekszik, addig szinte valamennyi megelégszik a farkas és esetleg a vörösróka tartásával. A gazdagabbak esetleg ritkaságként gondoznak még sörényes farkast, erdei kutyát, esetleg a Dzsungel Könyvébôl ismert dhole-t. De vajon hol vannak az élôhelyükön oly gyakori sakálok, rókák? Annyi bájos kutyaféle él szerte a világon! Mindig nagyra becsültem azokat a helyeket, ahol több fajukkal is lehet találkozni. Ezek egyike a Prágai Állatkert, amelynek kisragadozó-során ritka menyét- és macskafélék mellett kistestű kutyafélék is láthatók. Életemben elôször itt találkoztam a mongol puszták kisragadozójával, a pusztai rókával vagy más néven korzakkal (Vulpes corsac).

Jó tíz éve is aztán Szegedre is érkezett egy akkor már nem fiatal pár; sokáig éltek, de sajnos ma már nem láthatók. Folytonos mozgásukkal, elbűvölô lényükkel szórakoztatták a közönséget – már csak ezért sem értem, miért lett a korzak az állatkertek „páriarókája”! Ám a természetvédôk, zoológusok sem sok figyelmet fordítottak eddig a pusztai rókának. Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) által megjelentett, kutyafélékkel foglalkozó monográfiában például csak úgy hemzseg az „ismeretlen” kifejezés. Nem tudni, mennyire veszélyeztetett, mennyire ritka a faj, arról sincs adat, hogy védik-e valahol, sôt, még a marmagassága és súlya is ismeretlen – legalábbis a monográfia szerint. Ez esetben mit is tudunk róla?

Külsôre hasonlít a vörösrókához, ám kisebb annál, füle és lába is hosszabb. Hosszú fülét leszámítva leginkább a sarkirókához hasonlít, nem csoda hát, hogy sokáig közös nemzetségbe (Alopex) sorolták ôket. Egyébként mindkét faj kerüli az erdôs területeket, így akár viselkedési párhuzamokat is lehet vonni köztük. Hosszú lábával remekül fut, gyorsaságáról legendák keringenek. Állítólag akár 40–50 km/órás sebességgel is száguldhat. A korzak színe szürke és vörösesszürke. A fej és a test együttes hossza 50–60 cm, a farok 22–35 cm. Elterjedési területe óriási: szinte egész Közép-Ázsiát magába foglalja. Leginkább a sztyeppék és félsivatagok lakója, az olyan helyeket kedveli, ahol „az ég valóban a földet éri”.

Viselkedésérôl vajmi keveset tudunk. Úgy tűnik, a szociális viselkedése fejlettebb, mint a többi rókafajnak; kisebb csoportokban is vadászik, ám az is elképzelhetô, hogy ezek a falkák csupán a szülôkbôl és idôsebb kölykeikbôl állnak. Táplálékának döntô többsége kisemlôsökbôl áll, emellett fogyaszt még madarakat, kisebb hüllôket, rovarokat és némi növényi táplálékot is. Párzási idôszaka január- és március közé esik, vemhességi ideje 50–60 nap. A kölykök föld alatti üregben születnek. Az alomszám 2–11, ám többnyire 3–6 kölyök születik.

Természetes ellensége csupán a farkas, ám a téli hónapokban a puskás emberek a nyomába erednek. A szép, tömött gerezna nagy érték – és nemcsak a korzaknak!

Kovács Zsolt

(Persze lehet, hogy az emlékezet csalóka, hiszen felrémlik bennem, hogy gyermekkoromban mintha Veszprémben is tartották volna...)

Forrás: kutya.hu