Ron az ágyában feküdt. Harry már mélyen aludt. Ő egyáltalán nem volt fáradt, és most a plafont bámulta. Nem akarta megbántani Hermionét. Pontosan tudta, hogy a lánynak semmi köze nem volt Csámpás támadásához. A macska mindig is kergette a kertitörpéket, és ez most sem volt másképp. Egyszerűen csak túl sok minden gyülemlett fel benne, és ezt mind Hermionéra zúdította. Egy percig sem haragudott rá, nem is tudott volna. Tudta, hogy lépnie kell valamit, hiszen holnap lesz az esküvő, és utána már minden megtörténhet, lehet, hogy soha többé nem lesz lehetősége arra, hogy elmondja Hermionénak, hogy szereti. Már nem bírta tovább magában tartani az érzéseit, és nem akarta még egy ilyen dühkitöréssel megbántani a lányt. Annyira remélte, hogy Hermione nem utasítja majd vissza... de mindenképpen el kell mondania neki, hogy mit érez. Úgy döntött hát, hogy az esküvőn mindent bevall Hermionénak. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejében, amikor végre úgy döntött, hogy mégis megpróbál aludni. Oldalra fordította a fejét, lehunyta a szemét és kis idő múlva álomba szenderült.

*

Másnap reggel még az előző napinál is sokkal feszültebb hangulat uralkodott. A reggelinél szinte egy szó sem hangzott el, mindenki a gondolataiba merült. Miközben ettek, Hermione észrevette, hogy Ron néha rápillant, ilyenkor gyorsan elfordította a fejét. Nem értette Ron tegnapi viselkedését, amikor rácsapta az ajtót az orrára, így hát nem tudta, hogy a fiú megbánta-e, ahogyan viselkedett vele, vagy még mindig neheztel rá Csámpás miatt. Úgy gondolta, hogyha Ron érez valamit iránta, azt ma mindenképpen be fogja vallani neki, hiszen lehet, hogy már nem lesz több lehetőségük megvallani egymásnak az érzéseiket.

*

Délután Ron és Harry Ron szobájában készülődtek. Harry a tegnapi veszekedés óta csak ritkán szólt Ronhoz, így most is csendben öltözködött. Ron nem bírta tovább a hallgatást.
- Figyelj, Harry... nagyon sajnálom, ami tegnap történt. Nem akartam megbántani Hermionét - fordult Ron Harryhez.
- Nagyon bunkó voltál vele, ugye tudod? Ő nem tehetett Csámpás viselkedéséről - mondta Harry, miközben belebújt a dísztalárjába.
- Igen, tudom. Nagyon haragszik? - kérdezte Ron.
- Nem, inkább csak nem érti a viselkedésedet. Úgy, ahogy én sem. Azt hittem, már kinőttél ebből a duzzogós korszakodból.
- Igen, mert ki is nőttem belőle. Tudod, mostanában... egy kicsit túl sok minden nyomaszt - mondta Ron lehajtott fejjel és leült az ágyára. Nem volt rá jellemző, hogy érzelemkitörései vannak, így hát szégyellte ezt mondani Harrynek.
- Á, tényleg? De ez még nem ok arra, hogy Hermionéra haragudj azért, amit el sem követett - mondta Harry homlokráncolva.
- Hát nem érted? - emelte fel a fejét Ron, majd Harry szemébe nézett.
- Hermione miatt van. Mert... mert egyszerűen nem tudom tovább magamban tartani, hogy...hogy... - mondta, majd a tenyerébe temette az arcát.
- Hogy szereted - bólogatott Harry, majd leült Ronnal szemben, a saját ágyára.
- Figyelj, Ron... mindenképpen el kell most mondanod neki. Nem csak azért, mert lehet, hogy nem lesz több alkalom, hanem azért is, mert biztos vagyok benne, hogy ő is szeret téged. Minek tovább halogatni? - kérdezte Harry Rontól, aki most fölemelte a fejét, és megint ránézett Harryre.
- Gondolod? - kérdezte halkan.
- Igen. Hát akkor sok szerencsét - mondta Harry mosolyogva, majd háton veregette Ront, vetett még egy pillantást a tükörképére, és kiment a szobából.
Ron felállt, bár egész testében remegett. Belebújt ő is a dísztalárjába, majd megigazította a haját. Pár másodpercig csak bámult a tükörképére, de aztán összeszedte magát, vett egy nagy levegőt és kiment a szobából.

*

A szertartás hamarosan elkezdődött. Ron mindvégig kereste a tekintetével Hermionét, de nem találta. Azt gondolta, hogy Harry társaságában látja majd meg őt, de annyi ember volt jelen, hogy Hermione bárhol lehetett. Ő Muriel nénikéje mellett ült, aki ragaszkodott Ron jelenlétéhez, így hát nem tudott elmenekülni. Mikor a tömeg elcsendesült és mindenki leült, Ron nyújtogatta a nyakát, de nem látta Hermionét. A figyelmét még Fleur esküvői ruhában való jelenléte sem tudta elvonni, pedig a lány így még sokkal szebb volt, mint hagyományos ruhában. Ron szeretett volna elszabadulni a nénikéje mellől, nem tudott tétlenül ülni. Kelletlenül kivárta a szertartás végét, majd felpattant a székéről és sietve elindult megkeresni Hermionét. Fred és George csodálatos tűzijátéka láthatóan mindenkit lenyűgözött, majd miután vége lett, elindult a zene. Ron pár percig céltalanul bolyongott az ünneplő és gratuláló vendégek között. És hirtelen meglátta Hermionét. Harryvel és Ginnyvel beszélgetett, úgy tűnt, felszabadult hangulatban voltak. Ron földbe gyökerezett lábakkal állt. Hermione gyönyörű volt. Mindig is annak látta a lányt, de most különösen lenyűgözte a látványa. A fehér selyemruháját lágyan lengette a szél, és Hermione haja sem volt rendezetlen többé, finom kontyba fogta fel.
Ron torka teljesen kiszáradt, a szíve hevesen vert. Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy visszafordul, de aztán erőt vett magán, és elindult Harryék felé. Megállt mellettük és megköszörülte a torkát.
- Öhm...Hermione...beszélhetnék veled? - kérdezte bizonytalanul. Az arca elvörösödött. Harry és Ginny zavartan összenéztek.
- Ginny, nem kellene gratulálni Fleurnek? - kérdezte Harry hangosan, tekintetét Ginnyre szegezve.
- De, de, menjünk... - motyogta Ginny, majd mindketten sarkon fordultak és együtt eltűntek a tömegben.

Hermione Ronra nézett, az ő arca is vöröses színt öltött.
- Mit szeretnél mondani? - kérdezte halkan.
- Ne itt - válaszolta Ron, majd elindult arra a helyre, amit előző este kigondolt az alkalomra. Végigvezette Hermionét az ünneplők mellett, majd elindult az erdőbe, ami nem messze volt az Odútól. A zene közben teljesen elhalkult, már csak Hermione és az ő léptei hallatszottak.

*

Hermione szíve nagyon gyorsan vert. Nem tudta, hogy Ron még meddig akar bemenni az erdőbe, de egy szó nélkül követte őt. Már kezdett teljesen besötétedni, bár az Odú fényei még idáig is eljutottak valamennyire. Ron hirtelen megállt. Hermione felé fordult. Zavartan nézett maga elé.
- Figyelj, Hermione... van valami, amit el szeretnék mondani - mondta, majd fölnézett Hermionéra.
- Rendben... a tegnapi dologról akarsz beszélni? Remélem, hogy nem haragszol rám, amiért nem tartottam ketrecben Csámpást, nem gondoltam, volna, hogy ilyen súlyos sérülést tud okozni - hadarta Hermione, de rögtön elhallgatott, amint Ron közelebb jött hozzá.
- Nem, nem haragszom rád, de nem arról van szó - suttogta, majd még egy lépést tett Hermione felé. Most már egészen közel volt hozzá.
- Hermione...én... - kezdett bele Ron, de úgy tűnt, nem találja a megfelelő szavakat. Töretlenül Hermionéra szegezte a tekintetét, majd vett egy nagy levegőt, és folytatta.
- Szeretlek. És ha valami történik veled, azt én - mondta lassan, de nem tudta befejezni, mert Hermione ráhelyezte a mutatóujját a fiú szájára, hogy elhallgattassa őt. Tett egy lépést felé. Lábujjhegyre állt, hogy egy magasságban legyen vele, belekapaszkodott Ron talárjába majd finoman rányomta a száját az övére.

Ron azonnal viszonozta a csókot. Ráhelyezte a kezeit Hermione csípőjére és lehajtotta a fejét, így Hermionénak nem kellett többé lábujjhegyen állnia. A lány körbefonta a fiú nyaka körül a karjait. Váltottak még néhány apró csókot, majd Ron a nyelve hegyével gyengéden végigsimított Hermione alsó ajkán. A lány egy pillanatig sem habozott és kinyitotta a száját. Ron becsúsztatta a nyelvét, amely összetalálkozott Hermionééval. A lány halkan felnyögött és közelebb húzta magához Ront.

*

Ron teljesen elvesztette az eszét Hermione csókjától. Olyan puhák voltak a lány ajkai, hogy úgy érezte, egész életében tudná csókolni őket. Aztán Hermione egyszercsak elválasztotta a száját Ronétól, amire ő egy halk nyögéssel válaszolt. Egy pillanatig azt hitte, hogy Hermione ott akarja hagyni őt, de aztán érezte, hogy a lány finoman lefejti a válláról a dísztalárt. Őrjítő lassúsággal végigvezette az ujja hegyét Ron vállán és nyakán, a Csámpás okozta sebek mentén, majd ugyanezt az utat bejárva elkezdte csókolgatni Ron bőrét. Amikor a nyakára lehelt apró csókokat, egyik kezével beletúrt Ron hajába, mire a fiú megborzongott. Hermione továbbhaladt Ron arcára, majd a szájával megkereste a fiú száját. Ezúttal még szenvedélyesebb csókot váltottak.

*

Hermione álmában sem hitte volna, hogy Ron ilyen fantasztikusan csókol, ekkora szenvedéllyel, és hogy ilyen lágyak az ajkai. Kis idő múlva azonban megint ő szakította meg a csókot. Ron égszínkék szemébe nézett, érezte a fiú ellenállhatatlan illatát. Néhány pillanat múlva elmosolyodott.
- Én is szeretlek, Ron - suttogta Ron fülébe, majd még közelebb húzta magához. Hermione szerelmes szavaira Ron egy újabb csókot kezdeményezett és utána még sokáig ölelkeztek a ragyogó holdfényben.