|
A seb
mione416 2008.01.24. 17:01
A Harry Potter története, karakterei kizárólag J. K. Rowling tulajdonai. Ez a történet a magam, illetve mások szórakoztatására íródott.
- Anya, vidd innen ezt a borzalmat! - kiabálta Ginny az aranysárga ruhára mutatva.
- Nem viszem el! Felpróbálod, és kész! - vágott vissza Mrs. Weasley ellentmondást nem tűrő hangon.
- Az biztos, hogy én ezt nem hordom majd az esküvőn. Nézz már rá, milyen ronda színe van! Lehet, hogy a kis szépséges Gabrielle a'anysá'ga hajához - itt meglendítette a haját, mint Fleur - tökéletesen passzol, de hozzám egyáltalán nem illik!
- Azt azért ne mondd, hogy annyira ronda színe van! A te vörös hajadhoz is nagyon illik. - mondta Mrs. Weasley a ruhát vizsgálgatva.
- Most pedig felpróbálod, mert Fleur ezt kérte! Lehet, hogy tágító bűbájt kell rajta végezni. - nyújtotta Ginny felé a ruhát az asszony.
- Na mi az anya, csak nem védeni kezdted Francicát?- háborodott fel Ginny, eltolva anyja ruhát tartó kezét. - Hermione, te is szólj már valamit! Igaz, hogy mennyire csúnya ez a ruha? - nézett Ginny Hermione-ra bizakodóan.
- Hát, nem is tudom... - mondta tétován Hermione. Jobbnak látta menekülőre fogni, mielőtt még tényleg kitört volna a nagy veszekedés. Volt már tapasztalata a Mrs. Weasley és a gyerekei között lezajlott szócsatákban, és tudta, hogy neki itt most semmi keresnivalója sincs.
- Ööö...Én most megnézem, mit csinálnak Harryék. - mondta halkan, és kiosont a szobából. Megkönnyebbülve csukta be maga után az ajtót, látva, hogy se Ginny se Mrs. Weasley sem tulajdonított különösebb jelentőséget az eltűnésének.
Bekopogtatott Ron szobájának ajtaján, remélve, hogy mindkét fiút ott találja.
- Szabad! - hallatszott Ron hangja.
Hermione bement, és becsukta maga után az ajtót. Körülnézett a szobában. Harry az ágyon ült, Ron az ablaknál állt.
- Hermione! - mondta Ron. - Mi történt? - kérdezte Hermione aggódó arcát látva.
- Semmi fontos, csak anyukád és Ginny már megint veszekszenek. - válaszolta Hermione.
- Már megint? - sóhajtott Harry. - Most min?
- A ruhán, amit Ginnynek az esküvőre kéne felvennie. Mrs. Weasley ragaszkodik hozzá, hogy felpróbálja, de ő azt mondja, nagyon ronda, és nem veszi fel.
-Ginny, ez az utolsó szavam! Mire visszajövök, rajtad lesz a ruha! - hallatszott Mrs. Weasley kiabálása Ginny szobájából. Utána Harry, Hermione és Ron megrezzent, mert Mrs. Weasley iszonyatos erővel becsapta maga mögött az ajtót.
- Ajjaj, ez most tényleg komoly - mondta Harry aggódva, majd felkelt az ágyról. - Megyek, megnézem Ginny hogy van, megpróbálom rábeszélni arra a ruhára. - és elindult az ajtó felé.
- Harry! - ripakodott rá Hermione.
- Mi van? - pördült meg, arcán álszent tekintettel.
- Ne mondd, hogy nem tudod... Ginnynek azt mondtad, hogy szakítotok. Erre meg vigasztalni akarod? - csóválta a fejét Hermione.
- Hermione. A szakítás és az egy időre szétválás két teljesen külön dolog, oké? Most pedig megyek Ginnyhez. - válaszolta Harry, és figyelmen kívül hagyva Hermione morgolódásait, kiment a szobából, becsukva maga mögött az ajtót.
A szobára csend borult. Hermione nem tudta mit mondjon, és látszólag Ron sem, úgyhogy mikor Hermione tekintete megakadt Ron baglyának ketrecén, rögtön eszébe jutott egy téma.
- Pulipinty még mindig itt van? - kérdezte meglepetten, miközben a ketrec felé vette az irányt, hogy jobban megvizsgálja az apró baglyot. - Azt hittem, utáltad, hogy folyamatosan zajongott.
Ron füle elvörösödött.
- Mostanában már nem annyira izgatott...tulajdonképpen egészen rendesen viselkedik. - motyogta.
- Igen, Csámpással is ez a helyzet...már ő sem annyira 'vérszomjas', mint korábban. - mondta gúnyosan Hermione, miközben az ujját bedugta Pulipinty ketrecén, hogy megsimogassa a baglyot, látva, hogy tényleg nem izgatja annyira fel az állatot egy ember megjelenése, mint korábban. - Au! - kiáltott fel, és visszarántotta az ujját.
- Mi az? Mi történt? - kérdezte Ron aggódva, miközben Hermionéhoz lépett.
- Semmi, csak megcsípett. - válaszolta Hermione. - Nem komoly. - hazudta, pedig a bagoly csőre egy mély és fájdalmas vágást ejtett az ujján.
- Mutasd, hadd nézzem... - mondta Ron, miközben felemelte Hermione jobb kezét, a sérült ujjat vizsgálva. - Elég mély... nem fáj nagyon?
- Nem, már nem. - válaszolta Hermione, és ezúttal igazat mondott. Ron kezének puha érintése azonnal elűzte a fájdalmat.
- Várj csak, anya mutatott a múltkor valamilyen bűbájt pont egy ilyen sebre, csak már nem igazán emlékszem, hogy hogy volt... - tűnődött Ron, Hermione kezét még mindig tartva, és próbálta felidézni hangosan a lehetséges varázsigéket, találgatva, hogy melyik lehet az, amelyiket Mrs Weasley az előző alkalommal használta.
Azonban Hermione már egyáltalán nem hallott ebből semmit. Tekintetével végigsimogatta Ron arcát, figyelmesen megnézte a fiú égővörös haját, égszínkék szemeit... Ron arca koncentrációt tükrözött, Hermione megállapította, hogy mennyire aranyos ilyenkor is a tekintete... Ron szájára nézett, amely most szavakat formált, de Hermione nem hallotta, hogy mit mondott a fiú. Azon elmélkedett, hogy milyen puhák lehetnek az ajkai, mennyire jól csókolhat... nem törődve vele, mit csinál, lassan elindult Ron felé...
- Hermione! - mondta Ron egy Hermionétól teljesen távolinak tűnő hangon, amely kizökkentette őt merengéséből.
- Mi az? - rezzent össze, és hátralépett, látva, hogy milyen kevés lett köztük a távolság.
- Semmi, csak olyan furán elbambultál...és elindultál felém. - mondta Ron, és arcára egy féloldalas mosoly ült ki. - Mondani akartál valamit?
- Ööö, nem... de nekem most mennem kell... - mondta Hermione elpirulva Ron féloldalas mosolyának láttán. Kirántotta a kezét Ron gyengéd fogásából, és sietve az ajtó felé indult.
- Várj, eszembe jutott a bűbáj! - mondta Ron, próbálva visszatartani Hermionét.
- Mi? Milyen bűbáj? - kérdezte zavartan Hermione.
- Ne viccelj már, a sebedre - mondta Ron meglepetten, miközben Hermione jobb kezére mutatott. - Megengeded, hogy meggyógyítsam? - kérdezte.
- Ja, a sebem! Hát persze... - nézett rá a kezére szórakozottan. nem kell, köszönöm, majd kitalálok rá valamit...ne haragudj, most tényleg mennem kell. - hadarta Hermione, miközben kirántotta az ajtót.
- De... - hallotta a lány Ron értetlenkedését, de akkor már húzta be maga mögött az ajtót.
Gyorsan bement Ginny szobájába, ahol most ő is lakott, és megkönnyebbülve látta, hogy se Mrs. Weasley, se Ginny, se Harry sincsen már ott. Levetette magát a pótágyra, a nagy csendben hallani lehetett a szíve szapora dobogását és gyors légzését. Agyában felgyülemlettek a gondolatok. Miért érezte azt egy pillanatra Ron szobájában, hogy meg akarja csókolni a fiút? Ennyire nem tudná már kontrollálni az érzéseit? Amikor közel lépett Ronhoz - nem tudta, hogyan került olyan közel hozzá - érezte a fiú finom illatát, aminek nem tudott ellenállni...szerette volna megsimogatni az arcát, átölelni. Ronnal már harmadikos koruk óta több volt köztük, mint barátság. Legalábbis az ő, Hermione részéről. El akarta mondani Ronnak, hogy mennyire szereti és hogy mennyit szenvedett akkor, amikor a fiú Lavenderrel járt tavaly. De nem tudta. Pontosabban nem tehette, mert nagyon félt a visszautasítástól. Ha Ron esetleg nem úgy érez, ahogy ő... csalódottan hunyta be a szemét, és megpróbált megnyugodni. Légzése hamarosan helyreállt, és a szörnyű gondolatokat, amelyekben Ron belenevet Hermione arcába mikor Hermione elmondja neki, hogy szereti, felváltották a gyönyörű képek...Ron szerelmet vall neki, ajkaik összeérnek...ez a gondolat elöntötte melegséggel Hermionét. Elmosolyodott, az oldalára fordult, és elnyomta az álom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;