Beléptünk egy szobába, ahol két kanapé volt, meg egy csomó pohár egy kancsóval, amiben alig csöpögött egy kis víz. Pedig szükségem lett volna rá, egy pöpp vízre, hogy ne izguljak. A torkom teljesen kiszáradt. Ráadásul, hogy egy térbe vagyok zárva Dórival meg a talpnyalóival, az már maga volt a borzalom.
-Na, szöszi. Most meglátjuk melyikünk a szupcsibb!!
Egy kócos srác dugta ki a fejét, és szólt, hogy jöjjön a következő. Hirtelen rengeteg önbizalmat éreztem, és csak ennyit mondtam Dórinak:
-Győzzön a jobbik!
Mikor kiléptünk a szobából eszembe jutott, lehet, hogy jobban megértette volna, ha azt mondom, hogy nyerjen a szupcsibb. De most már mindegy. Remélhetőleg az emberi megfogalmazást is megértette:) Amúgy a srác teljesen fel volt dobva, míg bevezetett minket a meghallgató terembe, folyton magyarázott valamit.
-Ne izguljatok, mert az rögtön meglátszik. Szóval mi a nevetek? Citrom, ugye? Édi név. Amúgy én Zed vagyok. Megsúgom, ez csak művésznév, de nagyon tuti, nem? Szóval a felszerelés mind a teremben van, sok sikert, itt menjetek be.
Zed visszament a folyosón, gondolom, hogy tovább szórakoztassa Dórit és csapatát, mi pedig nagy lélegzetet véve beléptünk a terembe.
Óriási próbaterem volt, a közepén egy dobfelszereléssel, egész kopottas ütőkkel. (még szerencse, hogy Bálint csak a saját ütőit használja) Robi és Maki kivették a tokból a gitárjaikat, és akkor sétált oda egy fiatal, szemüveges lány. Szótlanul a kezembe nyomott egy mikrofont, és meg sem szólaltam, mire Mesi és Fanni kezében is ott volt egy. Majd őrülten darálni kezdett egy szöveget, miszerint azzal, hogy megmutatjuk tudásunkat a zsűrinek, elfogadunk minden szabályt, és beleegyezünk a tévés szereplésbe, és hogy minden korosztály jelentkezhet, meg hogy mindjárt itt a zsűri, csak épp kávészünet van. A lány eltűnt a sötétbe, mi meg tehetetlenül álltunk ott, megszólalni se tudtunk, mert nem volt mondanivalónk. Először egy szigorú arcú férfi lépett egy fiatal göndör hajú lánnyal. Utánuk érkezett még egy idősebb nő, fura kontyban, majd egy fiatal hapi, aki nagyon laza volt, és egy harmadik pasi, aki viszont öreg volt, de nagyon jóságos kinézete volt. Talán benne bíztam a legjobban. Úgymond neki énekeltem. Mikor vége lett a nótának fantasztikus hangulat kerekedett. A göndör hajú nő, (mint később kiderült egy félig német táncosnő, Heidi Göller), a fura kontyos nő (Sárik Karola, újságíró) és a kedves mosolyú bácsi (Oszlay Károly, a produkció producere. Na, látszik ,hogy tájékozódtam?) szóval ők tapsviharban törtek ki, csak a szigorú pasas, aki valami rendező a színházban, meg a nagyon menő, nagyon laza popsztár fikáztak. Kisebb vitába keveredtek velünk kapcsolatban, ráadásul mindezt a fülünk hallatára, azt sem tudtuk, mit csináljunk. Szigorú pasas (Edelényi Ulászló, szegénykém, sokat szenvedhetett a neve miatt) kijelentette, hogy szerinte túl tinglitanglik vagyunk. Mire Heidi Göller ránk nézett és annyit mondott, hogy mondjuk meg Zednek, hogy Zöld szoba. Kimentünk egy ajtón, ahol ott állt Zed. (Ezek szerint mégsem ment vissza Dóri bandájához) Megint lelkes monológba kezdett arról, hogy hallott minket, és csúcs szuper volt, mikor Bálint nem bírta tovább és rákérdezett mi az a zöld szoba.
-Miért nem mondtátok, hogy zöld szoba? Mondjuk tudhattam volna, hisz fantasztikus volt. Na itt menjetek arra, nekem rohannom kell, mert egy hisztis... öhm, tyúk.... kiverte a balhét a váróban, hogy sokat kell várni...
Hát, akkor még nem tudtuk meg, mi az a zöld szoba, viszont megtudtuk, hogy Dóri elégedetlenkedik.
Bementünk a Zed által kijelölt szobába, hol már rengetegen voltak. Pedig nem volt nagy terem, inkább csak egy szoba, viszont hely alig maradt, a zenebona is nagy volt. Fanni odalépett egy lányhoz, aki épp rúzsozta magát, és megkérdezte, mi is az a zöld szoba. Hát, megtudtuk. A zöld szobába azok jutnak, akik bekerültek az elődöntőbe. Állítólag még ma délután megtudjuk, hogy tovább jutunk-e a középdöntőbe. Hirtelen ájulás kerülgetett. A kinti üres folyosókhoz képest ez a szoba nagyon durva volt, ráadásul még ki sem lehetett jutni, mert folyton elállták az utat. Majd nem sokkal később, mikor már a fal tövében ültünk, Robi és maki halkan pengettek, Bálint meg az ujjaival dobolt a lábain, megjelent fölöttünk Dóri.
-Reméltem, hogy nem talállak itt, szöszi..
-A remény hal meg utoljára.
-Tévedés. Én halok meg utoljára.
Elsétált. Én meg csak ránéztem a többiekre, majd röhögni kezdtünk. Gyönyörű metafora volt ez Dóritól, de tényleg. Gondolom arra gondolt, hogy ő lesz a nyertes, vagyis ő lesz, az utolsó, aki megmarad. Mindegy, elég vicces a felfogása. A délután folyamán maradt időm beszélgetni Marcival. Próbáltam tőle bocsánatot kérni, de nem igazán hatott. Aztán nem tudott uralkodni magán, és kinyögte, hogy sosem tudna utálni engem. Kedves tőle. Csak az a baj, hogy még mindig nem tud túllépni azon, hogy én meg ő sosem leszünk együtt úgy. Aztán elárulta banda nevüket. Nem mondtam neki, de ez még a Citromnál is bénább. Heroes... hát gondoljon akárki akármit. Nekem rögtön az ugrott be, hogy ez volt Alex kedvenc sorozata, és bár én egy részt sem láttam belőle, minden részét kívülről fújom, úgy be lettem avatva. Aztán a felosztást is megtudtam. Marci gitározik, Orran dobol... (ezt nem tudtam. Biztos együtt gyakorol Bálinttal, hihihi. nem vicces) Dóri énekel (azon a vinnyogó és idegesítő hangján, azzal a túl szájfényezett szájával, amivel az én kis prüntyőkémet csókolja. Hümm. Szedd össze magad Lili, ő nem a te prüntyőkéd, csak Maku.) Rasi állítólag tud zongorázni, ezért néha le-lenyomott egy billentyűt, Hilda pedig táncolt (az lehetett a produkció fénypontja) Szerencsére marci sem gondolta komolyan, hogy Rasi meg Hilda nélkülözhetetlenek lennének a bandába, de állítólag Dóri nem jött el nélkülük. Nem hallottam Dórit énekelni, de biztos nem olyan rossz, ha Marci mindenképp őt akarta, és ha a zsűri Rasi meg Hilda ellenére is bejuttatta a bandát a elődöntőbe. És aztán... végül is ennek a pillanatnak is meg kellett történnie... de legalább ő boldog... igen, akármilyen rossz, azért ez nekem is jó... Mindegy, végül is csókoljon csak akit akar... mármint Maki... és Dórit... Várható volt. Akármennyire gyűlölöm őt, akármennyire nevetségesnek és közönségesnek tartom, akármennyit bántott, meg kell hagyni, hogy annyira nem is durva a külseje. Oké, kicsit túlzásba viszi néha, de... szóval nem olyan csúnya. És végül is benne is van egy kis vonzerő, ha ekkora ri...cnak tartják. Nem tudom, nekem az jutott eszembe, hogy alapjáratban mindenki ugyanonnan indul, csak aztán a neveléstől meg a környezettől függ, ki milyen ember lesz. Nekem végig ott volt Luca, aki mindig tiszta lökött volt, Dórinak meg csak az anyja volt ott mindig, aki ugyanolyan mint ő, csak idősebb kiadásban. Szóval, ha megnézzük őt meg engem a zuhany alatt, akkor nem látunk semmi különbözőt, ugyanolyan a testünk, biztos ő is énekel, mint minden ember, mindketten megtörölközünk, és felöltözünk. Az már más, hogy nem ugyanolyan a ruhánk, de valamilyen szempontból hasonlítunk. És mikor megláttam őt, meg Mukit, arra gondoltam, hogy mi beleszólásom nekik ebbe, sőt talán egy kicsit sok sikert is kívántam nekik, hogy végre sikerüljön... de akkor megjelent Zed, és mielőtt bármit mondhatott volna, a népek elkezdtek kifelé tódulni. Csak nem eredményhirdetés várhatóóó????

Mindenki kint volt már, csak Zed ment a sor végén szitkozódva. Mikor mindenki kiállt. Mikor a nagyon laza popsztár (nem emlékszem a nevére) felállt, akkor néhány tinilány felsikoltott, sóhajok keltek, én meg csak néztem, hogy mi a menő abban a csávóban. Dobott pár puszit a tömegbe, majd megszólalt.
-Na tehát, skacok. Az a pálya, hogy mi most megmondjuk a frankót, hogy kik jutnak be a középdöntőbe. Vágjátok a szitut?
Morajlás futott végig a tömegen. Majd a kedves arcú bácsi felállt, és elkezdte felolvasni az emberek és a csapatok nevét, akik továbbjutottak. A Heroes-t valahol középtájban olvasta. Már csak 1 valaki hiányzott, a 20-ból, mire Egy pasi bekiáltott, hogy állj, szünet, és, hogy most mondja azt, hogy a Kilimandzsáró és a Citrom lépjen ki, mert közülük dől el ki jut tovább. Aztán kiáltott egyet, hogy mehet, és a bácsi elmondta, hogy most a Kilimandzsáró és a Citrom lépjen elő. A másik bandát 3 srác alkotta, láthatóan rockzenét játszottak, viszont a továbbjutottakra pillantva észrevettem, hogy egy rockbanda már van a továbbjutók között. És akkor a kedves bácsi kimondta a továbbjutott csapat nevét: Citrom.
Csak úgy ugráltunk örömünkben, észre se vettük, hogy a körülöttünk állók, akik nem jutottak be, mennyire utálkozva néznek ránk, pedig nekik aztán egyáltalán nem ártottunk. Aztán hazafelé Robi felhozta, hogy mit mondunk a szüleinknek, ha meglátnak a tévében. Erre azt mondták majd még gondolkoznak. Nekem nem kell félni, végül is én nem ültem azért az őrszobában, mert illegálisan zenéltem. Csupán szolidaritásból tartottam eddig titokban. De holnap majd beavatom kis családomat... most megyek lefeküdni, mert fáradt vagyok, ráadásul a sötétben leestem a lépcsőröl, és sebes lett a lábam. Mondjuk meg se látszik a kék, zöld és lila foltok közt...

Október 24. kedd, 20:56
Jajj, jajj. Ha minden olyan könnyen menne, ahogy azt Bertóti Lili elképzeli... de hát, miért is sikerülne nekem bármi is? Először is a srácok a nagy titkolózásban, elfeledkeztek arról, hogy van nekünk egy édes Dórikánk, aki beavatta kedves szüleiket a kis bulinkba. Orran tök rendi volt, hogy nem köpött be, de maku szülei eléggé kiakadtak, merthogy Orran elkéredzkedett meg minden, Maki meg csak úgy elment. Állítólag még Lola, a nővére is csalódott benne, aki mindig kiállt mellette. Mondanom se kell, hogy a kedves szülők összegyűltek Szentmihályiéknál, ahol a kedves mamám, és Robi mamája, csak úgy fújtattak egymásra a Rebi-Balázs ügy miatt. Végül kiötlötték, hogy gyermekeiket kötelezik a banda végleges feloszlására, és mindenki szobafogságot kap. De hát nekem olyan édes szüleim vannak, hogy én nem kaptam szobafogságot, mondván nem jártam semmiféle tilosba, de azért megkérdezhettem volna... Bálint menősen azt mondta a banda feloszlatására, hogy ugyanúgy csináljuk, ahogy eddig is. Ha eddig nem tűnt fel a szüleinek, akkor mostantól se fog. Mert amit nem tudnak, az nem is fáj nekik....
Másodszor Dóri és Muki együtt vannak. Nem is tudom, mit örültem, mikor tegnap előtt ott áradoztam róluk. Akármilyen gázos, be kell vallani, halálosan féltékeny vagyok. Állítólag Dóri meg akar változni Moki kedvéért, és nem akar a suli pletykafészke, és kavarógépe lenni. Kedves tőle.... Na, most asszem megyek aludni, mivel totál hulla vagyok. Luca épp hiperaktív korszakát éli, amikor mindent csinál, csak épp a dolgát nem, így Rebi és balázs délutáni szórakoztatása még mindig rám hárul...

Október 26. csütörtök, 19:41
Csak le kell írnom, hogy Dóri hiába változik meg Miki miatt, mivel Moki szakított vele. Mikor megtudta, hogy ő köpött be minket a szülőknek, tökre kiakadt. Azt hitte Orran volt, ezért az összes gatyáját szétszakította, a sajátjait pedig eldugta. Ezért dupla büntetést kapott, de állítólag megérte, mert Lola újra szóba áll vele, a bátor tettéért. Naná.

Október 27. péntek, 22: 23
Ma elmentem a stúdióba, hogy bejelentsem a Citrom visszalépését. A mai nap volt a határidő, épphogy beestem suli után. Sietni akartam, mert még Balázsért meg Rebiért is el kellett ugranom, ezért mikor megláttam az első ismerős alakot, aki a lány volt, aki mielőtt felléptünk eldarálta a szöveget, odarohantam és megmondtam, hogy a kedves arcú bácsit keresem. Mivel a nevére már rég nem emlékeztem (tudod, a névmemóriám) ezért leakartam írni a kinézetét, mikor ott termett Zed.
-Nahát, citromlány. Rég láttalak. Mi szél hozott?
Elmondtam, hogy a producert keresem, mikor mondta, hogy mondjam nyugodtan neki,a mit akartam, mert ő fontos ember. Elmondtam, hogy vissza akarunk lépni, mire kézen ragadott, és bevonszolt egy terembe, ahol vélhetőleg az egész tévé értekezletet tartott, többek között az összes zsűritag.
-Zed, mondtuk, hogy nem jöhetsz be a megbeszélésre!
-Elnézést, asszonyom, de ez a lány – rám mutatott, én meg zavaromban intettem egyet a kezemmel – most jelentette be, hogy a Citrom visszalép.
-Istenem, Zed. Milyen kódolt üzeneteket kéne fognunk a kis adóvevőinkkel?
A szigorú arcú pasas szólalt meg:
-Azt akarja mondani, hogy a műsorból kilép az a B kategóriás kis magát együttesnek nevező csapat, ami a Citrom nevet viseli.
Láthatólag a nő, aki kiderült, hogy a tévéigazgató, megértette ez a cikornyás beszédet, és palástolva felháborodását, megkérdezte az okot. Elmondtam, hogy azért, mert a többieknek megtiltották. A nő kiadta a parancsot Zednek, hogy hozzon be egy videót. Amíg Zed elrohant csend volt a teremben. Csak én, meg a tévéigazgatónő álltunk, a többiek ültek, és mind engem bámultak. Kivéve persze a kedves arcú bácsit, és Heidi Göllert, aki az asztal alatt sms-t írt, és láthatólag majdnem bealudt. Elmosolyodtam. Szimpatikus lett nekem a csaj. Akkor ért vissza Zed. Gyorsan benyomta a kazit, és tekerni kezdett egészen addig a részig, ahol a mi fellépésünk volt. Végig néztük. Furcsa volt kívülről látni magunkat, de szerintem jól sikerült, bár sosem lehetek biztos magamban. Mikor vége lett, az igazgatónő megszólalt: Nos, ha az helyzet, hogy a társaidat eltiltották, akkor gondolom, a zsűri is úgy gondolja, hogy egyedül kell fellépned a műsorban.