9.    fejezet

-             Colin én szeretlek, tudnod kell! – ismétli Lisa.

Úgy éreztem, összefacsarodik a szívem. Lisa egy jóravaló lány. Megcsalt. Magam elé meredek. Lisa a fél holtságból ráz vissza.

-             Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el! – fújtatok, de minden okom meg van rá.

-             Colin én szeretlek, tudnod kell! – ismétli harmadjára Lisa.

-             De te még is összefeküdtél O’Stin-nal! – üvöltöm.

-             Bíztam benned, de most már nem szeretlek, sőt gyűlöllek!

-             Megértem, ha szakítani akarsz… csak gondold át légyszi! – kéri Lisa.

-             Kimondtad helyettem! Na csá! – és elviharzottam.

El sem hiszem. Lisa megcsalt. Erős léptekben sietek hazafelé.

Amikor hazaérek, bevágom az ajtót, feltrappolok az emeletre, bezárom az ajtót magam mögött, bedobom a táskát a sarokba, rádőlöm az ágyra, és sírok, és sírok, és csak sírok.

Másnap reggel.

Egész éjjel nem tudtam aludni. Folyton Lisa járt az eszembe.

Az idő egyre hidegebbre fordult, és éppen nagyon esett a hó.

Az iskolába érve meglátom O’Stin-t. Odamegyek hozzá:

-             Te szemét! – majd jókorát bemosok neki.

A nap hátra lévő része borúsan telt el, és nem értettem Lisa hogy csalhatott meg.

Vajon hogyan folytatódik a történet? Colin, és Lisa kibékülnek? A következő fejezetből kiderül. (Direkt lett ilyen rövid a fejezet..)