Harry már feladta. Hason feküdt a porban, szemei résnyire nyitva.Sebhelye minden eddiginél jobban fájt. Már nem vonaglott, már nem küzdött. Csak várta a halált, amitől megváltást remélt.
Egyre halkabban szuszogott. Orra előtt a por egyre kevésbé kavarodott fel. Halkan zihált, halkan küzdött a levegőért.
-Nem érek rá egésznap Harry. Sietnél? -szólt fagyosan Voldemort. Harry felnyögött:
-Nincs humorérzéked Voldemort... miért megint egy... bálon?
-Jogos Harry. Ez volt a legalkalmasabb pillanat. Tudtam hogy megpróbálod megmenteni a barátaidat. Egyébként meg nemtökmindegy neked mikor halsz meg? -vonta meg vállát Voldemort. Harry fájdalmasan felnyögött.
-Harry te sosem halsz meg? -kérdezte türelmetlenül Voldemort.
-Nem.... -válaszolta Harry.
-Ha-ha... nagyon vicces.
-...
-Mindegy. Mostmár úgyis elveszel. Nem menekülhetsz. Ide pedig nem fog senki bejutni. Egyedül fogsz meghalni... egyedül, a nagy Harry Potter! Háh! Nevetséges! Viszlát kedves barátom! Áh! Invito pálca! -intett Voldemort, mire Harry pálcája hozzá repült, majd a sötét nagyúr eltünt.
Harry egyedül maradt a porban, koszban, törmelékek között. Egy-két sebből vérzett, talárja szakadozott volt. Sebhelye égetett. Ő maga nemudott felkelni. Minden izmát megfeszítve felült, és nekitámaszkodott a falnak. Nem akart a porban fekve meghalni.... ám nemtudott ülve maradni, mert lecsúszott a falról, és újból a porban találta magát. Feladta...
Homályosan bámulta a leszakadozott plafont. Egy-két törmelék az arcára esett, némelyik vérző sebet hagyva maga után. Dörömbölést hallott. Nem törődött vele. Hatalmas puffanás. Elhomályosodott a világ. Léptek zaja. A fájdalom kezdett megszünni. Vészes kiáltások. Minden elhal, elhomályosodik. Harry szeme becsukódott...


***

-DUMBLEDORE! ITT VAN! -kiáltotta McGalagony. Az igazgató sietős léptekkel szaladt oda hozzá. Dumbledore felkapta Harry ernyedt testét.
-Meghalt? -kérdezte McGalagony.
-Még nem... -rázta a fejét Dumbledore.
-Istenem...
-McGalagony. Sürgösen küldje el innen a diákokat! Mindenkit! Senki nem maradhat itt! Most rögtön! Siessen!
-Igenis igazgató úr.
McGalagony elszaladt, Dumbledore Harryvel hopponált.
-Caroline nővér? Kérem segítsen. Halálán van! -mondta Dumbledore a Szent Mungóban az egyik nővérnek. Caroline nővérnek elsötétült az arca, látva a nagy Harry Pottert ilyen állapotban.
2 perc múlva Harryt már a gyógyítók próbálták életbentartani. Próbálkoztak varázsigékkel, és mindennel ami eszükbejutott. Elérték, hogy Harry "csak" kómában legyen, bizonytalan ideig...
Hermionenak nem sikerült visszakapnia a lelkét, így ő is a Szent Mungóba került, ájultan, bizonytalan ideig...

Sok nap telt el így. A látogatók sorra jöttek, őket pedig a gyógyítók és nővérek váltották fel. A Weasley család látogatásakor Ginny sírva rohant Harry ágyához, és térdre borult mellette.
-Harry... ne... haragudj! -dadogta a lány, ám Harry nem felelhetett. Mrs. Weasley felsegítette Ginnyt, majd átvezette Hermionehoz.
Ron nagyon sokat időzött barátai mellett. Dumbledore és McGalagony is sokszor jött.

Már hetek teltek el anélkül, hogy Harry vagy Hermione felébredt volna. Az aurorok, és a Főnix Rendje hiába kereste Voldemortot. A Lelkek Gömbje viszont véletlenül meglett. Az egyik auror találta meg. Rögtön visszaeresztették Hermioneba az életet. A lány üveges szemei hirtelen visszanyerték mélybarna színüket, lilás szája újra vöröses lett. Arca a falfehérből pirospozsgásra váltott. Ébredés után automatikusan szétnézett. Meglátta a szomszéd ágyban Harryt.
-Mi... mitörtént? -rebegte. Dumbledore elmesélte neki a történteket. Hermione döbbent csenddel jutalmazta az igazgató elbeszélését.
-És én veszekedtem vele... ezt nemhiszem el.... -rázta fejét a lány.
-HARRY! -Hermione kiugrott ágyából, és leborult Harry ágyára. Könnyes arcával ráhajolt a fiú hideg kezeire.
-Nem hall. -rázta a fejét Caroline nővér.
-Harry... Harry... -ölelgette a fiú kezét Hermione. Ron lépett be a kórterembe.
-Hermione! -kiáltott meglepetésében.
-RON! RON! ROOON! -Hermione a fiú nyakába vetette magát. Sokáig ölelték egymást. Percek múltán sem lazult egyikük szorítása sem.
-Ron...-dadogta a lány Ron fülébe.
-Szeretlek. -suttogta a fiú vissza.

Pár nap múlva, éjszaka Harry megmozdult. Szemét nem nyitotta ki. Viszont gondolatai cikáztak a fejében.
"Öhmm... nem haltam meg? Hogyhogy? Lehet hogy ez is csak egy álom volt? Csak nehogy a földön találjam magam... óhhh, kérlek ne...". Harry kinyitotta a szemét. A kórteremben volt. Csak a hold világított be, fényét vetve Harry ágyának végére. A szomszéd ágyak mind üresen álltak, az egész teremben csak Harry volt.
-Jesszusom... -Harry megdörzsölte sebhelyét. Lassan felkelt, és felöltözött.
-Mi a fene történt? Mi van itt? -Harry megragadta az ajtó kilincsét.
-Hol a pálcám? -motyogta. Kinyitott a szobából. Ráismert a Szent Mungóra. A hatalmas terem végében csak egy kis asztalnál világított a lámpa. Egy nővérke ott kávézott, miközben pennája egyedül írta éjszakai jelentését. A nő felkapta fejét, majd kiugrott asztala mögül. Harry hátrahőkölt.
-Harry Potter! MAGA FELKELT? -sietett a megdöbbent fiúhoz.
-Miért? -sietett a kérdéssel Harry.
-Hogy miért? Fiam! Maga 2,5 hétig volt kómában! -nézett rá nagy szemekkel a nővér. Ám Harry csodálkozása sem volt kissebb.
-Hogy micsoda???
-Harry. Beszélhetnénk? -az árnyékból Dumbledore lépett ki. Harry odasietett hozzá.
-Kérem igazgató úr. Kérem! Magyarázza el nekem valaki mi történt! -kérlelte Harry. Dumbledore bevezette a fiút kórtermében, kicsukva a kíváncsiskodó nővérkét, majd elmesélte Harrynek a történteket.
-És Voldemort megszökött? -kérdezte Harry.
-Sajnos meg... -válaszolta Dumbledore.
-És most... most... mi lesz?
-Ismered a jóslatot... ugye?
-Arra gondol hogy...
-"Nem élhet az egyik, míg él a másik". Igen, arra gondolok Harry.
-...és most mi lesz a Roxforttal?
-Hazaküldjük a diákokat.
-Engem is?
-Igen.
-Dursleyékhez?
-Igen.
-De hát Siri...
-Siriusnál nem lennél biztonságban. Ne feledd a jóslatot.
-Igen, tudom! De... de...
-...
-És akkor most?
-Most rögtön hazamész a Privet Drivera. Holnap, korán reggel. Jó éjt Harry! -az igazgató kilépett a teremből, magára hagyva Harryt.
A fiú gondolatai vadul cikáztak fejében, és a jóslat újra és újra kísértette. "Nem élhet az egyik míg él a másik".

Ezek szerint vagy gyilkos, vagy áldozat lesz....?!

-FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!-