Harry kettesével szedte a lépcső fokokat. Szószerint kirontott a parkba, és hihetetlen gyorsasággal futott Hagrid felé.
-Harry! -kiáltott fel meglepetésében az óriás.
-HAGRID! -Harry arcán széles mosoly terült szét.
-Hár Hermionet és Ront hol hagytad? -kérdezte Hagrid.
-Nemtudom hol vannak. Asszem vacsoráznak.
-És te miért nem eszel? Csont és bőr vagy!
-Hol voltál Hagrid?
-Majd mindent elmesélek. Gyere be Harry. Van itthon egy kis teasütemény is, ha jól emlékszem.

Harry követte Hagridot a kunyhóba. Agyar, Hagrid kutyája, aki az óriással tartott az úton, most megnyugvással feküdt le Harry lábaihoz, és alvás közben jól benyálazta a fiú cipőjét.
-Na mi történt? -tudakolta Harry.
-Hááát... Gróp elszökött az erdőből, és visszament az óriásokhoz. Én meg utána, mert tudtam hogy nem fogják visszafogadni. Nemtudtam visszatérek-e, de elkellett mennem. Hát mentem.
Megis találtam Grópót, hazahoztam, de Dumbledore elvitette velem. Most egy másik csapat befogadta Grópot. Nagyon jól bánnak vele. -újságolta Hagrid.
-Ez remek! -mosolygott Harry.
-No és velet mi van? Teasüteményt Harry? -Az óriás egy tálcán kínálta a süteményeket Harrynek. Ám a fiú már jól tudta hogy a sütemények lehetnek vagy 2-3 évesek, így csak egyetlen darabot fogadott el.
-Na Harry... mesélj már! -faggatta Hagrid.
-Hát... öhmmm... majd Ronék mesélnek... asszem rájuk tartozik. -motyogta Harry.
-Na és veled is történt valami nem?
-Hááát... nem nagyon... izééé...
-Na mond már Harry!
-Öhmm...
-Összejöttél valakivel?
-Khörgghhhh -Harry torkán megakadt az egy darab pici sütemény.
-Harry! -az óriás felpattant székéből, és hátba verte Harryt, akinek jobban fájt az óriás ütése, mint a fuldoklás. A sütemény kirepült Harry szájából, és Agyar, aki felébredt a csattanásra amivel Hagrid hátbaverte Harryt, felfalta a földön fekvő süteményt.
-Höarghhh... köszi... Hagrid... -motyogta Harry.
-Jól vagy? -kérdezte Hagrid.
-Ühmmm... igen, köszi.
-Na... mesélj... összejöttél valakivel?
-Muszáj elmondanom?
-Szóval igen... na kivel? Mond már Harry! Köztünk marad!
-Mindegy. Már úgyis az egész Roxfort ettől hangos.
-Akkor jobb ha magad mondod el nekem. -nevetett az óriás.
-Ühmmm... oké... hát... Ginnyvel.
-Tényleg? Hát ez remek! Ginny Weasleyvel?
-Igen.
-Ron húgával?
-Igen.
-Ron mit szólt?
-Semmi extráról nemtudok.
-Akkor jó. És jól kijöttök?
-Persze.
-És mi van Herm...
-SZIA HAGRID! -Hermione és Ron nyitott be az ajtón.
-Láttuk hogy ég a lámpa a ház... áh... Harry. Szia... -motyogta Hermione.
-Én asszem megyek. Köszönöm a süteményt Hagrid. Öhmmm... sziasztok. -Harry felállt helyéről, ám Hagrid visszarántotta, és becsapta az ajtót.
-Összevesztetek. -jelentette ki.
-... -Hemrione, Ron és Harry nem néztek rá.
-Min? -kérdezősködött az óriás.
-Semmin... -válaszolta Ron.
-GYEREKEK! -mordult rájuk Hagrid.
-...
-Valaki mesélje el mivolt! Ron! Majd Te! -nézett a szeplős fiúra Hagrid. Ron kétségbeesetten nézett szét a vadőrlakban, mintha arra számítana, hogy észrevétlenül kitud jutni. Aztán pillantásai Hermionera és Harryre vándoroltak. Egyikőjük sem nézett rá.
-Mond már Ron! -erősködött Hagrid.
-Hát... ühmm... ha nem bánjátok... -dadogta Ron, felváltva nézve a lányra és a fiúra.
-Mond csak... -bíztatta Hagrid.
-Öhmmm... hát... rendben. Na szóval... Harry álmodott valamit. És mi Hermioneval kérdezgettük, meg ilyenek. És összevesztünk. -hebegte Ron.
-Mi? Szóval egy álmon vesztetek össze? -kérdezte Hagrid.
-Tulajdonképpen igen, de... -motyogta zavartan a fiú.
-Harry, Harry! Nem szabad egy álom miatt összeveszni a barátainkkal! -nevetett Hagrid.
-De... -motyogta Ron.
-Tessék kibékülni! Jaj Harry! Istenem! Egy álom miatt... biztos nagyon jó volt az álmod, és nem akartál osztozni igaz-e! Hahhahaha!
-De Har...
-Hahahah! Na! Harry! Kérj bocsánatot, Hermione, Ron, Ti meg fogadjátok már el! -javasolta vidáman Hagrid. Ron aggódó pillantásokat vetett Harryre, aki nyálas cipőjét bámulta, és egyre csak elhalványult az arca.
-Na mi lesz? Hahahah! -nevetett Hagrid. Harry felállt.
-Bocsánat Hermione, bocsánat Ron. -mondta határozottan a fiú.
-Fogadjátok már el! -pillantott az óriás Ronékra.
-Öhmmm... jól van Harry... -dadogta Ron. Hermione csak legyintett. Hagrid tapsolt.
-NA! Akkor minden rendben! Sütit? -kínálta megint a tálcát.
-Nem. Én köszönöm nem. Inkább most felmennék aludni. -utasította vissza a süteményt Harry.
-Jól van Harry. Jóéjt! -integetett neki Hagrid.
Harry kiment a vadőrlakból, és becsukta az ajtót. Arcába belecsapott a hideg, februári szél. Talárja alja vizes lett a kissé havas fütöl, mire beért a kastélyba. A klubbhelyiségbe érve átöltözött pizsamájába, majd lefeküdt aludni. Végülis nem bánta ezt a jelenetet ami Hagridnál történt. Tényleg bocsánatot akart kérni barátaitól.
A hálóteremben teljesen sötét volt. A holdat és a csillagokat sötét felhők takargatták. Neville ritmusosan horkolt.
Harryt lassan elnyomta az álom.

Másnap reggel arra ébredt, hogy a nap rávilágított arcára. Szombat volt. Harry kinyitotta szemeit. A nap fényében vidáman táncoltak a porszemek. Harry lassan felült, és felvette szemüvegét. Társai még mélyen aludtak. Neville karja lelógott ágyáról, és hangosan horkolt. Seamus összekucorodva aludt. Dean hátán, szinte vigyázz állálsban feküdt. Ron oldalára fekve szuszogott, majd egyet hirtelen horkantott. Harry összerázkódott. Felöltözött, majd lement a klubbhelyiségbe. Az üres volt. Harry levetette magát egy fotelbe, és kibámult a klubbhelyiség hatalmas ablakán. Az égről eltüntek a felhők. A nap csak 1-2 "bárányka" társaságában osztozott. A Tiltott Rengeteg rezzenéstelen volt. A vadőrlak behúzott függönyökkel, egyedül álldogált a parkban. A messzi hegyek magasan nyújtózkodtak.
Harry rápillantott órájára: 5:56. A fiú sóhajtott egyet, majd elővette az egyik könyvet, és olvasgatni kezdte. Hirtelen lépteket hallott. Hermione jött le a lépcsőn. Harry fel nézett. A lány elkapta pillantását.
-Jó reggelt Hermione. -köszönt Harry, majd újra a könyvébe merült.
-Ühmmm... jó reggelt. -motyogta a lány.
-...izéééé... -kezdte zavartan Harry.
-...
-Én tényleg sajnálom azt a jelenetet. Nemtudom mi ütött belém. -motyogta Harry.
-Hermine ütött beléd... Hahahaha. -Ron jött le kuncogva, vidáman a lépcsőn.
-Szia Ron! -köszönt Harry és Hermione. Harry folytatta:
-Szóval tényleg sajnálom. Őszintén. Persze megértem ha már nem akartok a barátaim lenni... -mondta.
-... -Hermione szótlanul rugdosta a padlót, Ron pedig tanácstalanul nézett Harryre.
-Oké. -motyogta Harry, majd felállt helyéről.
-Hova mész? -kérdezte Ron.
-Öhmmm... a parkba... asszem. Jó idő van. -válaszolta Harry. Majd elköszönt, és kiosont a klubbhelyiségből.
-Jaj Hermione... -motyogta Ron.
-... -Hermione egy erőteljesett belerúgott a padlóba, majd visszament a lányok hálótermébe. Ron megcsóválta fejét.

Délután Harryék megint a klubbhelyiségbe üldögéltek. A napot már megint eltakarták a fekete fellegek, amik most még havat is küldtek a földre. A kandallóban lobogott a tüz. Harry elmélyedt a lángok táncában, és nem törődött azzal, hogy Hermione és Ron leültek a vele szemközti kanapéra.
-Szia Harry! -köszönt Ron. Harry erre feleszmélt:
-Szia Ron! Szia Hermione! -Hermione dühödt pillantással motyogott valamit, majd elővette az "Átkok" címü könyvet, és olvasni kezdte. Ron most előhalászta táskájából az "Átkok kivédése"-t, majd röhögve odadobta Harrynek, aki szintén nevetett.
-Bejeznétek? Éppen tanulni próbálok. -hordta le a két fiút Hermione.
-Bocsi Hermione... -motyogták.
-Ginny merre van? Öhmmm... rég nem láttam. -szegezte Harry a kérdést Ronnak.
-Ühmm... hát... izéééé... -válaszolta Ron.
-Szakított veled. Csak Ron nem merte elmondani. -mondta ki könyve mögül Hermione. Harrynek elkerekedett a szeme.
-De... de... miért? -kérdezte megrökönyödve.
-A hisztid miatt. -válaszolta könnyedén Hermione. Ron elvörösödött, és gyorsan előhalászott mégegy könyvet, és elrejtette mögötte arcát. Harry úgyérezte: összetört a szíve. Letépte a láncot a nyakáról, amin egy félbetört medál egyik fele függöt. A másik régen Ginnynél volt. Sokáig nézegette a medált, majd elrejtette zsebében, és bocsánat kérések közepette kirohant a klubbhelyiségből.
-Most ezt muszáj volt? -kérdezte Ron Hermionet.
-Te nem mondtad el neki. Úgyis megkellett tudnia. -válaszolta könnyedén Hermione.
-De Hermione!
-Mi van?
-De... de... Harry..
-...
-HARRY A BARÁTUNK! -Ron felpattant helyéről.
-Nekem már nem... -rázta a fejét Hermione.

***

"Végzősök bálja!

Kedves 7.-es diákok!
A végzősök bálját március 14-én tartjuk, hogy legyen idő a vizsgákra.
Mindenki válasszon magának partnert, majd jelentkezzen a házvezető tanáránál!

McGalagony professzor"

Ez az üzenet lógott szine minden folyosón. A diákok már mindenütt erről beszéltek. A könyvtárban, a klubbhelyiségbe, a tanórákon. Harry mindig dühösen ment el a plakát előtt, és ahányszor csak meghallotta hogy erről van szó, mégelkeseredettebb lett.
Egyik nap beleütközött Ginnybe, amikor az kikanyarodott az egyik folyosóról.
-Öhmmm... bocsi Ginny. -makogta Harry.
-Semmi gond... -felelte a lány, majd ügyet sem vetve az elképedt fiúra, tovább ment. Harry előhúzta zsebéből a medált, nézegette egy darabig, majd visszasüllyesztette helyére.
Vészesen közeledett a március, és Harrynek még mindig nem volt partnere. A fiú összeszorult szívvel nézte, hogy Ginny összejött Deannel. Mindig ha elmentek előtte, Harry nagyon rosszul érezte magát. Szíve vadul kalapált, gyomra megfájdult. Szörnyü volt így élni.
Végül eljött a 14.-e. A nap már lemenőfélben volt. Harry, mivel nem volt partnere leült a klubbhelyiségbe, a kanapéra, és olvasgatott. Szeme sarkából látta a kuncogó lányokat és fiúkat, akik szép ruhákban vonultak a nagyterem felé. Ron és Hermione is elhaladtak mellette.
-Szia Harry! -köszönt Ron.
-Sziasztok. Jó mulatást! -erőltetett arcára egy fanyar mosolyt Harry.

Lassan az emberek eltüntek a klubbhelyiségből. Aki nem volt végzős, azis elment megnézni a bált. Harry elfeküdt a kanapén, és még mindig olvasta a "Varázslók és Boszorkányok nagy kézikönyve"-t. Sokáig olvasott, már lehetett vagy 1-2 órája, amikor hirtelen hatalmas robaj hangzott fel lentről. Harryn a rémület lett úrrá. Felpattant helyéről. Felmarkolta varázspálcáját, és kinézett a portrén. A folyosó csupa por, kosz és törmelék volt. Harry az orráig sem látott el.
"Már megint! Már megint!" -motyogta magában, majd elindult megkeresni a kijáratot. Útközben találkozott a porban vergődő, báliruhás Ginnyvel. Harry megragadta a karját, majd magával rántotta.
-Harry! -köhögte a lány.
-Gyere Ginny. Kiviszlek. -mondta Harry, azzal elkezdte vonszolni Ginnyt az első rejtett folyosó felé, amiről a Tekergők Térképe számolt be neki már régebben. Félretolt egy kőszörnyet, majd belökte a folyosóra Ginnyt.
-Menj egyenesen! Kifogsz jutni a parkba! NE MENJ A TILTOTT RENGETEGBE! CSAK FUSS! -adta ki az utasítást Harry, majd visszatolta helyére a szobrot. Azzal maga is futásnak eredt, megkeresni Ronékat. Útközben találkozott Deannel, Nevilleel, Seamussal, meg még pár Griffendéles és Hollóhátas diákkal. Őket is különböző rejtett folyosókhoz irányította, majd továbbrohant. Beérve a nagyterembe szörnyü kép tárult a szeme elé.
Csupa rom, por, törmelék. A romok tetején egy csuklyás alak állt, de még így is lehetett látni vörösen izzó szemeit. Csontos kezébe egy üveggömböt szorongatott. Másik tenyerében pálcája volt. Ron és Hermione lábainál ültek, összekapaszkodva. Poros, koszos arcukat csak folyó könnyeik és vérük tisztította. Harry sebhelyébe éles fájdalom hatolt, amitől fiú térderogyott.
-Potter! Na végre! -hangzott az éles, fagyos hang.
-Hát megint találkozunk! -folytatta.
Harry lassan, zihálva felállt. Háta görnyedt volt, válla előrebicsaklott. Kezével a falnak támaszkodott. Másik kezével próbálta a pálcáját ráirányítania a csuklyás alakra, de keze elernyedt, és pálcája újra oldalánál függött, majd a földön landolt.
-Azt hiszem lenne egy kis elintéznivalónk. Tudod mi ez itt a kezembe? -nézett az alak vörös szemeivel a gömbre.
-N....nem... -zihálta Harry, levegőért kapkodva. Sebhelye egyrejobban fájt.
-Ez itt a Lelkek Gömbje. Nagyon hasznos kis kütyü... hahahaha! -kacagott megint a hang. Harry felismerte benne Voldemortot, aki folytatta:
-Ez betudja szippantani az emberek lelkét. Nagyon egyszerü a használata. Figyelj, megmutatom! -kiáltotta, majd a gömböt Hermione szíve elé rakta. Harry homályosan látta mi történik: a lányból egy ezüstös valamit szippantott ki a gömb, majd az a valami a gömbbe forgott, majd úgy úszott mint egy hal.
Hermione ernyedten hullott Ron ölébe. A fiú kétségbeesve tapogatta a lány arcát. Harryt ez a dementorok csókjára emlékeztette. A fiú egyrejobban zilált, és kapkodott a levegőért. Segíteni akart barátain, de nemtudott. Pálcája a földön hevert, ő maga is alig állt a lábán. Nem jött segítség. Harry lerogyott a koszos földre.
-Na mi van Harry? Hát nem bírod ki? -kérdezte fagyosan Voldemort.
Harry nemtudott válaszolni. Teste egésze reszketett. Kapkodva szedte a levegőt. A földön gugolt, tenyerét a pálcáján nyugtatva.
-Nem bírja ki... hahahaha... a szülei sem bírták... -mosolygott fagyosan Voldemort. Harry erre felnyögött, megmarkolta pálcáját, majd a falnak támaszkodva próbált felállni, de visszaroskadt a fájdalomtól.
-Nem bírod te sem Harry. Nem vagy különb mint a szüleid. -csóválta a fejét a nagy úr.
-Ők is meghaltak. Hallottad volna anyád sikolyát... könyörgött hogy téged ne öljelek meg... -mondta tovább fagyosan Voldemort. Ron már szinte nyüszögött. Harry alig kapott levegőt. Minden egyes lélegzet nehezére esett. A fiú végül erőt vett magán, és megmarkolta pálcáját.
-Aviation! -nyögte, Ronra szegezve pálcáját, aki felemelkedett a levegőbe. Voldemort mosolyogva türte az eseményeket. Harry reszketve kirepítette barátait a nagyteremből, majd elfeküdt a földön. Szuszogása kissé felkavarta a port az orránál. Voldemort egy pálcasuhintással bezárta a nagyterem kapuját.
-Úgysem mernek bejönni, de azért vigyázunk. Kiengedtem Ronékat... remélem így jó lesz. Ők úgyis megfognak halni. -bólogatott Voldemort.
Harry még mindig nem kapott levegőt, és már csak a halált várta.
-Feladod?
-...
-Szóval igen... biztos?
-...
-Pedig jó lenne harcolni... tudod: csihi-puhi...hahahaha! Ahogy azok az átkozott muglik mondják.
-...
-Jól van Harry. De nem akarlak rögtön megölni. Hagylak szenvedni. -Voldemort fagyos mosolyra húzta a száját. Harry vonaglott kínjában.
-Érdekes nem? Nem is kell semmit tennem, te mégis meghalsz... elég nevetséges. -mondta tovább Voldemort...