Harry a porfelhőben hunyorítva próbálta megkeresni barátait. Tapogatózva haladt. Emlékezett hogy Ron és Hermione a terem közepén táncolt. A sötét jegy közben még mindig ott lebegett a romok fölött. Harry előhúzta pálcáját -mindig magánál tartotta-, és úgy kereste tovább Ront és Hermionet. A sötétség egyre nagyobb lett, a fáklyák sorra aludtak ki. Sok diák nem tudott tájékozódni. Akinek tudott, Harry tanácsot adott, merre menekülhetne ki. Közben a terem közepe felé sietett. Meglátta Hermionet, és Ront. Hermione egy kupac rom alatt feküdt. Ronra egy oszlop dőlt rá. A fiú kétségbeesetten próbált kiszabadulni. Hermione nem volt eszméleténél. Harry odafutott hozzájuk. Elbotlott egy kőben, és elesett. Harryt elborította a por.
-Ron! -a fiú odaszaladt barátjához.
-Harry! -Ron arca sápadt volt a félelemtő és a fájdalomtól. Harry most vette csak észre az eszméletétvesztett Hermionet.
-Fáj valami? -kérdezte Harry Rontól.
-A karom és a lábam. Meg az egyik bordám. -válaszolt a fiú.
Harry egy varázsigével felemelte az oszlopot, és kihúzta alóla a fiút. Ron nemtudott felállni.
Harry most Hermione kupaca felé fordult, de közben nem ment el Ron mellől. Szintén egy varázsigéval félretolta Hermionéről a kupacot. Hermionet Ron mellé húzta.
-HERMIONE! -kiáltott Ron. Eddig nem látta mi lett a lánnyal.
Harry kétségbeesetten próbálta kitalálni hogyan menekíthetné ki barátait. Semelyikőjük sem tudott járni. Végső kétségbeesésébe felemelte Hermionet, a vállára dobta, majd felsegítette a sánta Ront. Nagyon lassan haladtak, és már koromsötét volt a teremben. A fáklyák mind kialudtak. Az ember az orráig sem láthatott el.
Harry, vállán Hermionéval, és a sánta Ronnal egyre kétségbeesettebben kereste a kijáratot.
-Lumos! -suttogta, mire pálcája hegyén apró láng gyulladt. Ránézett Ronra. A fiú teljesen fehér arccal sántikált, Harry segítségével. Több sebből vérzett. Új talárja imitt-amott szétszakadt. Arca tükrözte a rémületet. Hermione még mindig eszméletlen volt. Úgy lógott Harry vállán mint egy élettelen ronygybaba.
Mostanra kialudt az összes fáklya: a törmelékektől és portól.
Harryék nem találtak ki a nagy terembe.
-Nemtudunk kijutni... -rázta fejét Harry. Hermionét a földre rakta, kitámasztva a fallal. Ront is leültette mellé, aki átkarolta Hermionet.
Harry rádöbbent: tőle függ két barátja élete. A sötét jegy még mindig a romok felett lebegett. Így Harry tudhatta hogy halálfalók, sőt, akár maga Voldemort is a terembe lehet. Harry reszketett a félelemtől, de erőt vett magán.
Barátai elé állt pálcájával, és mindenfelé fordult, hogy idejében támadhasson ha halálfaló, vagy Voldemort közelíti meg őket.
Látta hogy Ron reszketett. Hermione öntudatlanul ült a falnak támasztva. Feje Ron vállán nyugodott.
Mi tagadás: Harry nem így képzelte a karácsonyát.
Hirtelen elkezdett lehülni a levegő. Ron magához szorította Hermionet, és becsukta szemét. Ő már tudta mi vár rájuk. Harry is feleszmélt.
-Expeto Patronum! -kiáltotta. Már nem volt mit veszteniük. Harry tudta: észrevették őket. Pálcájából egy ezüstös szarvas tünt elő. Harryék elé állt. A szarvas fényével megvilágította a nagyterem egy részét. Az csupa rom volt. És ami ennél is szörnyübb: tele volt dementorokkal.
A szarvas felágaskodott. Egy ezüstös, félkör alakú sugár eltaszította a dementorokat. Harry most rémült csak meg igazán, amikor eltünt patrónusa. Kb. 15 halálfalót pillantott meg. Ron, aki most kinyitotta szemét, nyöszörgött egyet, és mégjobban magához szorította Hermionet.
Harry ereiben megfagyott a vér.
Az egyik halálfaló elkezdett közeledni felé.
-Áááá.. Potter... micsoda meglepetés. -éles kacaj hangzott fel. Harry felismerte a hangot: Lucius Malfoy volt.
-Adava... -Harry már nem hallotta az átok végét. Hirtelen egy fénysugár repült a halálfaló felé, és találta el azt. Fred Weasley sietett oda hozzájuk.
-Bocs a késésért... -makogta.
-De...te... -motyogta Harry.
-Majd elmagyarázom. De most nem ez a legalkalmasabb időpo... ADAVA KEDAVRA! -ordította Fred, mire egy újabb halálfalót talált el az átok.
-Segíts Harry! ADAVA KEDAVRA! -Fred a 3. halálfalót ölte meg az este alatt. Harry feleszmélt:
-Avada Kedavra! -kapcsolódott be ő is az irtásba. De nem csak ők tudtak átkozni. Egy átok éppen Ron felé repült. Harry hihetetlen gyorsasággal kapcsolt, és ellökte barátját a faltól. Az átok a falnak csapódott, amin egy hatalmas lyukat ütött, újabb törmelékeket zúdítva a földre.
-Na miről késtem le? ADAVA KEDAVRA! -Angelina Jonhson is ott termett. Harry eltátotta száját. Mostmár hárman harcoltak a halálfalók ellen, és ugráltak félre az átkok elől.
Amikor az összes halálfalót lebénították, vagy megölték, Harryék felsegítették Ronékat. Fred felemelte Hermionét, aki ernyedten lógott karjai közt. Angelina és Harry Ront támogatták. Harry közben pálcájával világította az utat. Végre kiértek a nagyteremből!
Senkit nem találtak ott.
-Most merre? -kérdezte Harry.
-Mindegy, csak jussunk ki a kastélyból. -válaszolta Fred.
-Akkor menjünk a parkba. Ha muszáj elmenekülhetünk a tiltott rengetegbe. -vetette fel Angelina.
Fred bólintott:
-Akkor menjünk.
Harryék nemtudták szaporázni lépteiket, így nagyon lassan haladtak.
-Ez így nem jó. Harry, te fogd meg Hermionet, én meg majd viszem Ront. Angelina pedig utat tör nekünk ha valaki elállná. -mondta Fred. Harry átvette Hermionet, és Fred is felemelte Ront. Angelina mellettük ment, hátra-hátra pillantva. Végre kiértek a parkba. Egy lélek sem volt ott.
-Gyorsan! Oltsd el! -mondta Angelinának Fred. A lány eloltotta a pálcája hegyén viágító tüzet.
Most csak a csillagok és a hold világított. Az égbolt koromfekete volt. A hóban csak a léptek ropogása hallatszott. Harryék reszkettek. Fáztak is, és féltek is.
-Erre! -Fred a tiltott rengetek felé irányította őket.
-De Fred... -szólalt meg Harry.
-Nyugi Harry. Nem megyünk messze. Csak annyira hogy elrejtsenek a lombok. -válaszolt higgadtan Fred.
Ron némán figyelte az eseményeket. Minden ízében reszketett, és közben mindene fájt.
Beértek a rengetegbe. Harry Hermionet cipelte, aki még mindig ernyedten lógott a fiú karjai között.
-Lum... -suttogta Angelina.
-Ne Angelina! -torkolta le Fred.
-De Fre...
-Tudhatod milyen lények élnek itt... Inkább ne hívjuk fel magunkra a figyelmüket. -javasolta Fred.
A fák között már nem volt hó, sár viszont annál inkább.
Harry megbotlott egy kiálló gyökérbe, és elesett. Hermione mellé landolt.
-Harry! -rohant oda hozzájuk Angelina.
-Jó vagyok... -tápászkodott fel Harry. Hermionet újra megfogta, és Fredék után indultak. Egyre mélyebbre haladtak, ahol sokkal sötétebb, és nyirkosabb volt minden.
-Oké, itt egy szikla. Ron ülj le... -azzal Fred a sziklára ültette Ront.
-Hermionét hova rakjam? -kérdezte Harry.
-Tedd ide. -kérte Ron. Hermione Ron mellé lett ültetve.
-Oké, és akkor most hogyan tovább? -kérdezte Harry.
-Most? Most várni fogunk. -válaszolta Fred.
-Meddig? -tudakolta Angelina.
-Ameddig kell. Minimum meg kell várnunk hogy eltünjön a sötét jegy. -mondta Fred.
-Az még hosszú idő lesz. -csóválta fejét Harry.

Még órákig üldögéltek. Ron és Hermione a szikán, Harry, Angelina és Fred a földön, ami tekintve, hogy tél volt, és sár, nem volt túl kellemes. Fred folyamatosan a sötét jegyet nézte. Angelina szája kékes-lilára színeződött, úgy fázott. Harry is reszketett, de egy szót sem szólt. Ron, ünnepi talárját rárakta a báli ruhába öltözött Hermionéra. Ő maga pulcsiba, és farmerbe volt, de mindkettőn nagy szakadások éktelenkedtek.
A sötét jegy végülis eltünt az égről.
-Remek. -bólintott Fred.
-Megyünk? -tápászkodott fel reszketve Angelina.
-Még várhatnánk, de Hermionet már rég a gyengélkedőre kellett volna vinni. Úgyhogy inkább siessünk. -Fred felvette Ront. Harry Hermionet. És újból elindultak a rengetegbe. Fény nélkül, sötétben próbáltak tájékozódni...
-Öhmmm... izééé... asszem eltévedtünk. -jelentette ki fél óra múlva Fred.
-Jaj nem! -keseredett el Angelina.
-Most mi lesz? -aggodalmaskodott Ron.
-Van egy ötletem! -mondta Harry, azzal füttyentett egyet. Ám a szellemlovak helyett, amiket várt, kentaurok jelentek meg.
-Oké, asszem hiba csúszott a tervembe. -motyogta Harry. Fredék riadtan nézték a kentaurokat.
-Nem megmondtuk hogy takarodjatok innen? Neked többször is! -bökte meg egy kentaur Harryt. A fiú kétségbe volt esve, és ránézett a még mindig eszméletlen Hermionéra. Harry keze már véres volt, mivel nem csak ő, hanem Hermione is több sebből vérzett. Harry így szólt:
-Tudjátok ki Voldemort? Nos: lehet hogy itt van az iskolába. Segítenetek kell! Ő itt Hermione -nézett rá a lányra-. Több sebből vérzik, sürgősen a gyengélkedőre kell vinnünk. Ő pedig Ron -bólintott Ron felé-. Eltört a lába, a keze, és valószínü az egyik bordálya. Ők pedig Fred és Angelina. Ők siettek a segítségünkre. Engem pedig Voldemort valószínüleg kiakar nyírni. Mennénk mi vissza a kastélyba, de nem találunk ki az erdőből. Kérlek segítsetek! -A kentaurok döbbent csenddel fogadták Harry beszámolóját.
-Mi hasznunk abból? -kérdezték.
-Soha többet nem jövünk ide. -vágta rá Harry.
-És ha mégegyszer meglátunk... kivégezhetünk?- kérdezték a kentaurok.
-Nyugodtan. -válaszolta higgadtan Harry.
-Jól van. Gyertek utánam. -Egy kentaur lépett ki a többi közül, és elindult egy irányba. Harry, Fred, Angelina követték, Hermionéval és Ronnal...

Harryék már a park havát taposták. A kentaur valóban kivezette őket.
-Oké. Na akkor most... -ráncolta homlokát Fred.
-Merre? -kérdezte Angelina.
-A nagyteremhez nem mehetünk. Menjünk a második kapun. -azzal Fred elindult. Nem a nagykapun, hanem egy második, kissebb kapun jutottak be a kastélyba.
-Angelina egy kicsit támogasd Ront. -azzal Fred letette a földre Ront, és Angelina támogatta a fiút.
-Na itt ez a szobor... félratoljuk... -motyogta Fred, azzal eltolta a házimanót mintázó szobrot. A mögött egy kis lyuk volt található.
-Ezen fogunk bemászni? -kérdezte gyanakvóan Angelina. Fred bólintott.
-Harry, te mész előre. Aztán mi majd leadogatjuk Ront és Hermionet. -darálta a tervet Fred. Harry becsusszant a lyukon. Angelina és Fred elösször Ront segítették le, akit Harry leültetett a szük folyosó falához. Aztán Fred Hermionet is leadta. Harry őt nem tette le: inkább megfogta. Tudta: úgyis mennek tovább. Angelina és Fred is végül lecsusszant. Fred újból felvette Ront, majd így szólt:
-Remek, remek. Ezt a folyosót Georgal fedeztük fel tavaly. Gyertek. -azzal Fred elindult a szük folyosón.
-Lumos! -mondta Angelina, majd a sötét folyosó kék fénybe öltözött.
Hirtelen beértek egy hatalmas, köralakú terembe, ami fáklyákkal volt kivilágítva. A teremben 10 ajtó volt.
-Oké. Most akkor azt csináljuk, hogy bemegyünk balról a 6. ajtón. Akkor kilyukadunk a tanári előtt. -motyogta Fred. Angelina kikereste balról a 6. ajtót, majd megpróbálta kinyitni.
-Zárva... alohomora! -mondta Angelina, majd az ajtó rögtön kinyílt.
Úgy volt ahogy Fred mondta: a tanári előtt találták magukat.
-Tudja valaki a jelszót? -kérdezte Fred.
-Csoki muffin. -mondta ki Harry. Emlékezett rá, amikor Dumbledortól akarta megkérdezni hogy igaz-e a levél, amiben azt írták Sirius él. A kőszobor kinyílt, és egy csigalépcső kunkorodott felfelé.
-Nem változtatták meg? -motyogta zavartan Harry.
-Mindegy, most siessünk. -azzal Fred elindult Dumbledore szobájába. Angelina benyitott, előre szegezett pálcával. A terem üres volt, ám felfordult. Valaki biztos keresett valamit. A festmények lakói mind elmenekültek.
-Nem baj ha jártak itt a halálfalók, legalább nem fognak mégegyszer. Gyere, tedd le ide Hermionet. -mondta Fred, majd fejével a kanapé felé intett.
-Ron, te meg ülj le ide. -segítette Ront Dumbledore székébe.
-És most? -kérdezte Harry.
-Most? Most... hááát... nemtudom. -válaszolta őszintén Fred.
-Hermionenak gyógyító kell! -mondta Angelina, leülve Hermione mellé. Fred meglátta Harry véres kezét.
-Az Hermione...? -kérdezte.
-Igen. Az ő vére. Már a talár is átázott, ami rajta van. -váalszolt Harry.
-A francba. Most mi a fenét csináljak? -kérdezte tanácstalanul Fred.
-A festmény... Hát persze! -Harry odarohant a festményekhet, és odaordibált nekik.
-Szerinted meghallják? -kérdezte Angelina.
-Remélem... -válaszolta Harry.
A fiú kísérlete sikerrel járt. Egy-két festmény felbukkant a keretében.
-Remek. Menj el a Mágiaügyi Minisztériumba, és szólj, hogy a Roxfort veszélyben van! Azonnal küldjenek aurorokat! -adta ki az utasítást az egyik festménynek Harry. Szerencsére a festmények engedelmeskedtek, meglátva Harry véres testét, és elszakadt köpönyegét. A többiekről nem is beszélve.
-Harry zseni vagy! -mondta elismerően Fred.
-Oké. Most márcsak várnunk kell. -Harry fel-alá járkált a szobában.
-Nem lehetne valahogy, akár ideiglenesen is segíteni Hermionen? -kérdezte.
-Nemtudok. -felelte kétségbeesetten Angelina.
Végre visszaérkezett a festmény.
-Nem hiszik el... -motyogta a kövér hölgy.
-A FRANCBA! -ordított fel Fred, azzal felkapta Ront. Harry vette az adást, és felemelte Hermionet.
Angelina előrántotta pálcáját, és kirugta az igazgatói szoba ajtaját. Leszaladtak a lépcsőn.
-Gyerünk. Most keresünk végre egy élő embert.- zihált Fred. Azzal sebesen lépkedtek a kihalt folyosókon. Fred a nagykapu felé igyekezett. Amikor odaértek Angelina kitáta, és Fredék kimentek rajta.
-Elmentek! A diákok elmentek! -hebegte Angelina, a lábnyomokra pillantva, amit a hó, ami most elkezdett esni, egyre jobban elfedett.
Harry végre megpillantott egy thesztrált.
-Ez az! Gyertek! Itt egy thesztrál! -kiáltott fel Harry, azzal Hermionéval a kezében sietősen menetelt a szellem ló felé. Azelőtt meghajolt, majd Hermionet felültette a lóra, majd felpattan rá ő is.
-Én nem látok semmit... -csóválta a fejét Fred.
-Addig örülj. -válaszolt Angelina, majd odavezette Fredet egy lóhoz. Fred felültette rá Ront, és Angelina segítségével ő is felült rá. Angelina biztosan ment egy harmadik lóhoz, majd felpattant rá. Harry megkövülten nézett rá.
-Mivan? -kérdezte Angelina.
-Öhmm...Semmi. -hebegte Harry.
-Menjünk akkor... -motyogta Fred megszeppenve.
-A Szent Mungóba. -adták ki az utasítást. A szellem lovak erőteljesen rugaszkodtak el a földtől. A hideg szél, és hó az utazók arcába csaptak. Harry levette talárját, és hátradobta Frednek.
-ADD RONNAK! -ordította, mivel a süvítő szélben alig értették egymás szavát. Ron felvette a szakadt, sáros talárt, és úgy meredt a semmibe, mivel ő nem látta a lovakat. Harry vacogott. Szája teljesen elszineződött, kékes lila volt, és csak a vér színezte el, ami Harry arcáról folydogált, egy mély sebből. Hermione arca teljesen fehér volt. Véres talárja már a thesztrál szőrét színezte.
Alattuk erdők, tisztások, városok repültek el. A hold sem világított már: eltakarták ugyanis a hó felhők.
A 3 thesztrál gyengéden landolt egy butik előtt. Harryék leszálltak róluk, és a kirakaton át beléptek a Szent Mungóba, a varázslók korházába.
A szőke, duci, éjszakás nővér majd a szívrohamot kapta, amikor meglátta a csapatot. Végignézett rajtuk:
Ron, akit Fred fogott, sáros, szakadt talárba, fehér bőrrel, tele sebekkel jelent meg. Fred szinte ugyanígy nézett ki: talárja szakadt, és sáros volt. Szája kékes lila színü. Haja csapzott. Bőre tele volt sebekkel.
Angelina talárja is ugyanígy nézett ki. Szája szintén kékes-lila árnyalatot öltött. A lány sántikált. Nyakán, állán, és szájáv vér csurgott végig: orra erősen vérzett.
Harry talár nélkül, szakadt, sáros, átfagyott pulcsiban, nadrágban, és cipőben állt ott. Szája a lila szín mellett vörös is volt. A fiúnak egy hatalmas seb volt az arcán, amit a tiltott rengetegbe, egy faágtól szerzett be. A sebből szájára csurgott a vér. A nővér csak most vette észre az ájult Hermionét, aki Ron sáros, szakadt talárjában, és báli ruhában lógott ernyedten Harry karjai közt. A nővérke odaszaladt hozzájuk.
-Nemtudom mitörtént magukkal, de szörnyen néznek ki! Adja ide azt a lányt! -szólította fel Harryt. Harry megkönnyebbülten nyújtotta át Hermionet. A nővér riadt szemekkel látta, hogy Harry pulóvere, és keze csupa vér volt a lánytól.
-Richard! Bob! Segítsete! -két gyógyító rohant oda hozzájuk. Az egyikőjük Hermionet vitte el, a másikuk pedig Ront.
-Mostmár jó kezekben vannak. -mosolygott Angelina.
-Oké. De most mondjátok el: hogy kerültetek a Roxfortba? -kérdezte Harry.
-Angelia és én még úgy terveztük hogy egy hetet maradunk Roxmortsbab. A szálloda szobánk ablaka éppen a Roxfortra nyílt. Nagyon távolról lehetett látni, de végülis látszott. Na. Ma is a szállodaszobánkban voltunk, amikor megláttuk a sötét jegyet a Roxfort fölött lebegni. Azonnal elindultunk. Georgot már nem volt időnk értesíteni, mert ő az Odúban volt. Na és akkor elértünk a Roxforthoz. Már csak Nevillet találtunk ott, aki azt mondta titeket nem látott elmenekülni. Akkor rontottunk be a nagyterembe. És megkerestünk titeket.
-Hát mindenesetre jókor jöttetek... -mosolygott Harry.
-Na ja... elég meleg volt a helyzet. -nevetett Angelina.
-Jöjjenek, ellátjuk a sebeiket. -egy magas, barna hajú, bajszos gyógyító lépett oda hozzájuk. Angelina, Fred, és Harry követték őt. Egy terembe érve 3 gyógyító állt ott. Mellettük ágyak.
-Mindenkinek külön van, egy-egy ágy.. Kérem feküdjenek le. -mondta a barna hajú gyógyító.
Az Angelina melletti ágyra Fred feküdt, melléjük pedig Harry.
Miközben a gyógyítók sebeiket fertőtlenítették, és gyógyították be, Harryék beszélgettek. Harryék ruhákat is kaptak. Tisztán, üdén léptek ki a csarnokba. Ron sántikált feléjük.
-Beforrasztották a csontajimat. Tényleg elvolt törve a bordám... azért még fáj. Na mindegy. Ti jól vagytok? Hol van Hermione? -kérdete.
-Hermioneról nem tudunk semmit mióta elvitte a nővér. -válaszolt Fred. Ron arca eltorzult. Harryék leültek a székekbe. Ron fel alá járkált.
Semmit nemtudtak Hermioneról, csak azt, hogy amikor behozták, igen súlyos sebesülései voltak...

Már vagy egy órája ültek ott, amikor a szőke növérke visszajött:
-Már fogad látogatókat. A 2. emeleten, a 64/a szobában van. -mosolygott.
Ron hanyat-homlok rohant a lifthez. Harry is indult volna, de Fred lefékezte. Ron egymás után tucatszor megnyomta a lift hívó gombot, ami végre leért. Ron beugrott, és a második emelet gombját is csomószor megnyomta mire elindult a lift. Mikor felért, a fiú elkezdett rohanni a folyosón, fittyet hányva a nővérek, és gyógyítók szemrehányásaira. "1/a, 2/a, 3/a... 1/b, 2/b, 3/b..." számolta a szobákat magában. Mégjobban felgyorsított, mire elért a 64/a szobába.
Ott lelassított, és bekopogott. "Szabad" -hangzott bentről Hermione hangja. Ron benyitott.
-Ron! -mosolyodott el Hermione.
-Hermione! -szaladt oda Ron.- Jól vagy? Biztos? Nem fáj semmi?
-Nyugi Ron. Jól vagyok. A sebeimet beforrasztották, a csontjaimat is helyre rakták. Szóval nincs semmi baj. Csak még kicsit feküdnöm kell, mert fáj mindenem. -mesélte Hermione.
-Jaj Istenem...
-De nemtudom hogy szereztem ezeket a sebeket... -rázta a fejét Hermione.
-A bálra még emlékszel? -kérdezte Ron.
-Persze. Azért nem vagyok amnéziás.
-Na... hát... hogy mondjam el...
-...
-A halálfalók berobbantották a nagytermet, amikor mi középen táncoltunk. Rád törmelékek estek, és elvesztetted az eszméletedet. Én nem tudtam kijönni az oszlop alól. A romok fölött megjelent a sötét jegy. Tök sötét volt meg minden, mire felbukkant mellettem Harry. Mindkettőnket kiszabadított. Én nem tudtam járni. Téged fölvett a hátára, engem meg támogatott. De nem sikerült kijutnunk. Erre odaültetett minket a falhoz. És akkor... -Ron nyelt egyet. Beleborzongott ha ezekre a pillanatokra visszagondolt. Hermione döbbenten figyelt.- És akkor... jöttek a dementorok... Harry a patrónusával elintézta őket, de voltak ott halálfalók is.... és akkor betoppant a semmiből Fred, és Angelina. Harryvel megölték az összes halálfalót adavával, és aztán bemenekültünk a tiltott rengetegbe. Onnan, amikor eltünt a sötét jegy, egy kentaur kivezetett minket, azzal a feltétellel, hogy hogyha mégegyszer bemegy oda valamelyikünk, azt nyugodt szívvel kinyírhatják. Ez szerintem rád is vonatkozik... Na és akkor kimenekültünk a kastélyból, és thesztrálokkal elmenekültünk, és idehoztunk téged. Hát tömören ennyi. Egyébként Dumbledore szobájában is voltunk, és Harry elküldött egy festményt hogy riassza a Mágiaügyi Minisztériumot, de állítólag nem hittek neki.
-Jesszusom... -Hermione reszketett.
-...
-És hol vannak most Harryék?
-A földszinten a váróteremben. Velük most minden rendben. -mesélte Ron. Most kopogás hallatszott.
-Szabad! -kiáltotta Hermione. Harryék léptek be a terembe. Mindegyikőjük mosolygott.
-Jól vagy Hermione? -kérdezték.
-Jól, köszönöm. Ron elmesélte mi történt. Ti jól vagytok?
-Igen. -válaszolták.
-Dumbledore még nem keresett minket? -kérdezte Ron.
-Nem. -rázta a fejét Fred.
-Biztos fog. -tette hozzá Angelina.
Ebben a pillanatban Dumbledore lépett be a terembe.
-Hát itt vannak! -örült meg diákjainak.
-Jónapot Dumbledore professzor! -biccentett Fred. A többiek is köszöntek.
-Jól vannak? -kérdezte az igazgató.
-Igen, jól.. köszönjük. -felelték.
-Sajnálatos ami történt. Tudtam hogy bent vannak a teremben, legalábbis abban biztos voltam hogy Harryék bennrekedtek. Fredékre nem számítottam. De muszáj volt a diákokat egytől-egyig hazaküldeni. Utána siettem amennyire tudtam. -Harryék némán hallgatták az igazgatót.
-Dumbledore professzor... most mi lesz? -kérdezte Hermione.
-Nemtudom Hermione. Valószínü hogy a diákokat haza kell küldeni...