Harry délután Hagrid üres kunyhójának vetve hátát, üldögélt, gondolataiba merülve.
Tudta: Ginny szereti őt, és ő is szereti Ginnyt.
Most viszont a félelem, és bágyadtság is úrrá lett rajta. Nem akarta hogy Ronnal tönkre menjen barátságuk. Látta Ron arcát, és azt sem felejtette el, hogy legjobb barátja, gondolataiba agyon átkozta Ginny barátait...

Hermione és Ron eközben a klubbhelyiségben üldögéltek. Ron a fotelben ücsörgött, maga elé bámulva, és mindenfélét motyogva...
-Igen... Harry... és a kishúgom... HAHAHAHA!
Hermione már igazán kezdett Ronért aggódni, amikor belépett a klubbhelyiségbe Neville.
-Mi baja Ronnak? -kérdezte megrökönyödve.
-Harry... és Ginny... HAHAHAHAH! -nevetett Ron. Hermione kétségbeesetten nézte.
-Jahmmm... értem.
Neville leült melléjük.
-Szóval Harry és Ginny összejöttek?
-Igen... -Hermione bólintott.
-HAHAHAHAAHHA! -Ron hasát fogta a nevetéstől. Hermione és Neville némán nézték.
-És Ron most megőrült? -kérdezte Neville, gyanakvóan méregetve Ront.
-Nem... csak rosszul érintette a dolog. Tudod hogy mennyire félti Ginn...
-HAAHAHAAHAHAHHHAAHHAAHHAHAHAHAHAHA! -Ron lefordult a székéről. Hermione felugrott ültéből, és visszasegítette a fiút székébe.
-Te... ez normális? -kérdezte Neville.
-Nála igen... -mosolygott Hermione.
-Öhmmm...
-Majd elmúlik... nyugi Neville.
-HARRY! ÉS GINNY! HÁT EZ AZTÁN... HAHAAHHAAHAHAHAH!
-Ez után jön majd a sírás... -mondta Hermione.
-De Ron miért ilyen... öhmmm...
-Őrült?
-Ühmmm... nem örül hogy Ginny boldog? -Hermione vállat vont, és így felelt:
-Ronnál sosem tudni. Biztos örül neki hogy Ginny boldog, csak túlontúl félti őt...
-Harrytől?
-Nemtudom... biztos... lehet...
-De hát Harry...
-Tudom. -Hermione még tisztán emlékezett reggeli beszélgetésükre, de nem akarta elmondani Nevillenek.
-BRÜHÜHÜHHÜHÜHÜHÜ! HARRY... ÉS GINNNNNYYY! BRÜHÜHÜHÜ! -kezdte el a sírást Ron.
-Öt perc és vége... ez már a sírós rész! -örült meg Hermione.
Ötperc múlva tényleg vége volt a hisztériának. Ron körülnézett.
-Áááá, szia Neville! Hermione! -azzal csókot nyomott barátjőne arcára.
-Ron...-kezdett bele Hermione.
-Tudom, tudom... Harry és Ginny. Ne is mond... De ha Ginnyinek így jó...
-Ron, te fejlődtél! -Hermione barátja nyakába ugrott. Átölelte, és megcsókolta a fiút.
-Mennyi volt az időm? -kérdezte Ron.
-Most rekordot döntöttél! -újságolta Hermione. Aztán előhúzott blúzából egy stoppert.-
-A nevetés 10 percig tartott. Ez jelentős javulás a múltkori 25 perchez képest! A sírás pedig csak 5 perc volt, a múltkori 10-hez képest!
-Húúúú! Ez tök jó! -Ron arcán mosoly terült szét.
-Az! -Hermione nevetett.

Eközben Harry még mindig a vadőrlaknál üldögélt. Hirtelen mellé ült valaki. Harry felocsúdott gondolataiból: Ginny ült mellette. A lány ránézett, mosolygott, majd a messzeségbe pillantott. Végül megszólalt:
-Remélem nem fogsz megfutamodni Ron miatt... Harry... én.... szeretlek. -mondta a lány.
Összenéztek. Harry megcsókolta Ginnyt.
-Én is szeretlek, ne félj... -mosolygott.
Harry felállt, felsegítette Ginnyt is, és kézenfogva elkezdtek sétálni, lehetőleg messze a tömegtől. Egy domboldalon leültek, és az egész délutánt együtt töltötték. Még az ebédet is kihagyták. Harry 7 év óta végre, igazán boldog volt. Már esteledett amikor felálltak helyükről. A park már teljesen kihalt volt.
Kézenfogva indultak a nagyterem felé vacsorázni.

Késő este Harry az ágyában feküdt... gondolatok cikáztak a fejében. Aztán hirtelen megfájdult a sebhelye. Így még sosem fájt. Harry elhányta magát. Köhögésére felébredt Ron és Seamus.
-Jesszusom Harry! Jól vagy? -sietett oda hozzá Seamus.
-Gyere, menjünk a gyengélkedőre. -Ron felsegítette Harryt, majd Seamussal, és a közben felébredt Deannel elvitték a gyengélkedőre.
Madam Pomfrey, miután Harryt lefektették egy ágyra, elküldte a fiúkat.
Harry még magánál volt, de már nem tudta hol van...

Másnap reggel a klubbhelyiségben Ron beszámolt Hermionénak a történtekről.
-Ilyen már volt... nem? Hogy hányt is... -kérdezte Hermione.
-Volt... de most látszott rajta hogy sokkal rosszabbul van. -válaszolta Ron.
-Istenem...
-Sziasztok! -Ginny ült le melléjük.
-Szia Ginny... izééé.... -kezdte Hermione. Ginny érdeklődve figyelte.
-Harry tegnap este nagyon rosszul volt. Fájt a sebhelye. Hányt is, meg állítólag a gyengélkedőn elájult. -folytatta Ron.
-Te jó ég! -Ginny felkapta táskáját, amibe könyvei voltak, majd elrohant. Hermione és Ron tudták hogy a gyengélkedőre megy.
-Nem kéne nekünk is meglátogatni Harryt? -kérdezte Hermione.
-Majd... de most Ginnyt hagyjuk békén. -válaszolta Ron.

A gyengélkedőhöz érve Ginny bekopogott az ajtón. Madam Pomfrey résnyire nyitotta az ajtót.
-Mit szeretne? -kérdezte.
-Harry Potterhez jöttem! -válaszolta sürgetve Ginny.
-Ő nem látogatható. -Madam Pomfrey becsapta az ajtót Ginny előtt. A lány kétségbeesetten tapogatta az ajtót, hátha mégis betud jutni. A folyosó végén meglátta Dumbledoret, és McGalagonyt. Dumbledore kinyitotta a gyengélkedő ajtaját, és beinvitálta a professzornőt, majd ő is bement. Az ajtó megint becsapódott Ginny előtt. A lány könnyeivel küzködött. Ránézett órájára. 2 perce van hogy eljusson a kastély másik végébe, első órájára. Az ajtót megsimítva elrohant.

A gyengélkedőn Harry eszméletlenül feküdt az ágyon. Körülötte Dumbledore, McGalagony, és Madam Pomfrey állt.
-Rendbejön? -tudakolta McGalagony.
-Valószínü. -válaszolta Madam Pomfrey.
-Elnézést, nekem most mennem kell. -tette még hozzá, majd elsietett egy másik beteghez.
-Dumbledore professzor úr... -hebegte McGalagony.
-Nyugodjon meg. Rendbefog jönni. -válaszolta higgadtan Dumbledore.
-De ez nem... azt jelenti.. hogy V...Voldemort valahol itt van?
-Semmiképpen. Valószínü csak arra utal Harry rosszulléte, hogy Voldemort most vagy örül, vagy haragszik.
-De ilyen már volt! Hogy megérezte! De sosem volt ilyen rosszul!
-Nem. De mivel Voldemort már nem tud beférkőzni Harry emlékeibe, magába Harrybe, így ez már nem jelent veszélyt, rá nézve sem. Viszont Harry akkoris megérzi Voldemort kedvét, erről pedig a sebhelye tehet.
-Istenem.... szegény fiú. Olyan sokmindenen ment keresztül.
-...
-Most mi lesz?
-Semmi... várunk amíg felépül. Jöjjön Professzornő. -Dumbledore kiinvitálta McGalagonyt a teremből.

Ginny, Hermione, és Ron óráik után a klubbhelyiségben találkoztak.
-Megtudtál valamit Ginny? -kérdezte Hermione.
-Semmit... nem mehettem be. -Ginny hangja elcsuklott.
-...
-Dumbledore, és McGalagony volt bent nála. -mesélte Ginny.
-Istenem... szegény Harry... -küszködött a sírással Hermione.
Ron némán ült helyén. Nem tudott megszólalni. Hihetetlenül aggódott barátjáért.