Harry már napok óta várta Mrs. Weasley levelét. Nagyon izgatott volt, és ez kihatott tanulmányi eredményeire is. Például átváltoztatástan órán magát a padot sikerült átváltoztatnia csicsergő madárkává, aki azon nyomban szárnya kapott, és a döbbent diákok pillantásaitól kísérve kirepült az ablakon. Bájitaltanon a zöld, és folyós főzet helyett, egy piros és kőkemény valamit sikerült előállítania.
Aztán a levél megírásától számított második héten végre megérkezett Hedvig, lábán egy pergament darabbal. Harry izgatottan leoldozta a levelet, majd olvasni kezdte:

"Harry drágám!

Ne törődj ilyen badarságokkal! Olvass, tanulj, készülj! Ne feledd: idén RAVASZ vizsgát kell tennetek!

Mrs. Weasley"

Harry teljesen ledöbbent... "Ennyi? Ennyit tud küldeni 2 hét után?" A fiú teljesen kiborult. Megmutatta a levelet barátainak is...
-Mrs. Weasleynek teljesen igaza van! -helyeselt Hermione-
-Hogy mondhatsz ilyet... Hermi? -gúnyolódott Ron- Nyugi Harry. Majd kiderül mi van.
-És mikor? -kérdezte türelmetlenül Harry.
-Nemtom'. -válaszolta közönyösen Ron.

Harry ezzel a válasszal nem elégedett meg. Másnap, amikor vége lett a bájitaltan órájuknak, Harry odament Piton asztalához:
- Tanár úr... kérdezhetnék valamit?
-Tessék Potter. -felelte közönyösen Piton.
-Megtudott valamit a levélről?
-Semmit Potter... Mrs. Weasley leveléről azonban értesültem. -Harry teljesen ledöbbent- Én is örülnék neki ha maga, Potter a tanulással is törődne... -Piton gúnyosan mosolygott.
Harry szíve tele volt haraggal, és elkeseredéssel. Egyetlen esélye volt márcsak megtudni az igazságot. Mégpedig Dumbledortól.
Harry már a szünetben kiakarta faggatni az igazgatót, így rögtön a tanári felé vette útját. Ott belefutott McGalagonyba.
-Szabadna megtudnom mit keres itt? -kérdezte pengevékony ajakkal a professzornő.
-Dumbledor professzort keresem. -felelte Harry.
-Miért?
-Mert megakarom tudni hogy Szipák tényleg él-e?
-... -McGalagony arca eltorzul- Hát jólvan... legyen... "csokis muffin" -mondta ki a jelszót a tanárnő-.
Pár perc múlva Harry már Dumbledorral szemben állhatott.
-Szia Harry! -üdvözölte Harryt az igazgató.
-Jónapot igazgató úr! -udvariaskodott Harry.
-Nos halljam... miért jöttél?
-Kaptam egy levelet... állítólag Lupintól.. de nem tudom igaz-e. -azzal Harry átnyújtotta a pergament Dumbledorenak, aki elkezdte tanulmányozni, félholdalakú szemüvege mögül.
-Nos Harry... -kezdte Dumbledore.
-Igen? -türelmetlenkedett Harry.
-Ez a hír valóban igaz. A keresztapád él és virul. -Harry szívéről nagy kő esett le.- Viszont elvan bújva, és neked sem mondhatjuk meg holvan. De ha írsz neki, azt valóban továbbítjuk.
-Köszönöm igazgató úr! -Harry már szinte sírt örömében.

Pár perccel késöbb Harry már gyógynövénytan órán ült, és suttogva mesélte el a történteket Hermionénak és Ronnak.
-Ez remek Harry! -mosolygott Hermione.
-Ja... nagyon király...! -tette hozzá Ron.
-Írsz majd neki? -tette fel a kérdést Hermione.
-Persze... még ma! -mosolygott Harry.

Így is tett. Óráik után a három jóbarát újra a fa alá gyült. Hermione és Ron figyelték Harry ténykedését, aki most táskájából pennát és tintát húzott elő.

"Kedves Szipák!

Nem is tudom hol kezdjem. Elösször is... azthiszem a legjobb lesz ha bocsánatot kérek. Őszintén sajnálom ami történt... Tényleg... nagyon, nagyon. Nem kellett volna a Minisztériumba mennem, és akkor az egész nem történik meg.
Remélem nem haragszol érte....
Kérlek írj! Könyörgöm!

Harry"

Harry ugyan nem találta a legmegfelelőbbnek a bocsánatkérést, de hirtelen nemtudta jobban megfogalmazni. Gyorsan kanyarított mégegy levelet:

"Tisztelt Lupin Professzor!

Kérem küldje el levelemet Szipáknak!

Köszönettel: Harry"

Ugyan Harry ezt sem tartotta a legmegfelelőbbnek, de csakazért is elakarta küldeni őket. Felállt hát barátai köréből, és elindult a bagolyház felé. Sebesen lépkedett.
A bagolyház előtt szembe találta magát Ginnyvel.
-Szia Ginny! -köszönt rá a lányra Harry.
-Harry! Izééé... szia! -pirult el Ginny.
-Hová tartasz?
-A klubbhelyiségbe... és te?
-A bagolyházba. Nem jössz velem?
-De... miért is ne? -Ginny elpirult, majd követte Harryt.

A bagolyházba érve, Harry elküldte Hedviget a leveleivel. Ginny csöndben figyelte a fiú ténykedését.
-Kinek küldtél levelet? -kérdezte Ginny.
-Lupinnak... Szipák él! -mosolygott Harry. Ginny viszonozta a mosolyát, és mégjobban elpirult.
Harry észrevette Ginny pirosságát, de nem tudott mit mondani. Nem tudta ő sem hogy érez-e valamit a lány iránt. Ekkor váratlanul megszólalt Ginny:
-Öhm... én most megyek a klubbhelyiségbe. Te gondolom Hermionéhoz mész... -itt Ginny lesütötte a szemét- Úgyhogy... akkor... szia. -köszönt el a lány, majd meg sem várva Harryt, kisietett a bagolyházból. Harry szinte kővédermedt. Tudta hogy tetszik neki Ginny, de most eszébe jutott az egész jelenet a klubbhelyiségben. Harry átkozta magát miatta, de nem tehetett ellene semmit.

Másnap délután megint összeállt a Kviddics csapat. Harry -mint vezető- irányította az edzést. Ron mostanra remekül védett: 10-ből 8-at biztosan sikerült nem átengednie valamelyik karikán. Harry teljesen megvolt elégedve a csapat teljesítményével, és alig várta az első meccset.