Felérve a klubbhelyiségbe, Harry mindenről beszámolt barátainak.
-Akkor minden rendben... Piton kifogja deríteni igaz-e a levél. -mondta bizakodóan Hermione.
-Remélem... -mondta Harry.

Este Harry végig azon rágódott mivan ha Sirius tényleg él. Vége odaköltözhetne hozzá, és minden a legnagyobb rendben lenne. De mivan ha ez csak egy rossz vicc?
Harry még hosszú órákig gondolkodott ezen, mire elaludt. Reggeli ébredése viszont korántsem volt olyan jó mint az az álma, hogy odaköltözött Siriushoz...

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! HARRY! HARRY! -egy lány sikítása hangzott fel újra és újra. Harry félálomban elösször azt hitte megint Édesanyja szavait hallja, halála előtt, de aztán rádöbbent: a hangok a klubbhelyiségből jönnek.
Gyorsan felvette köntösét, ránézett órájára (6:23), és lesietett a hang forrásához. Hermione ott állt egy levéllel a kezében. Amikor meglátta Harryt odarohant hozzá, átölelte, és keservesen zokogott. Pár perc sírás után, Hermione némán odanyújtotta a levelet Harrynek.

"Drága Hermione!

El kell mennem az iskolásból, kérdéses időre... lehet hogy örökre...
Kérlek, tájékoztasd Harryt és Ront is.
Ne kiabáljátok ki a dolgot... nem szeretném ha kitudódna...
Gróppal vannak bajok...

Üdvözlettel: Hagrid"

Harry nem tudott szólni. Hagrid tényleg elment? Sajnos be kellett látnia hogy ez a levél nem lehet vicc: hiszen felismerte Hagrid kézírását, a girbe-gurba betükröl.
Hermione még mindig keservesen zokogott Harry vállán.
-Nyugodj meg Hermione. Hányszor volt már ilyen Hagriddal. Biztos épségben hazatér. -próbálta megnyugatni Harry a lányt.
-Nem, nem... most nem. Gróppal vannak balyok! Valószínü visszament az óriásokhoz.... és... és Hagrid... utána ment... az óriásokhoz!... -itt Hermione hangja elcsuklott, és még keservesebben kezdett sírni.
Erre a nagy sírásra Ron, Dean, Seamus, Neville, Fred, Georg, még pár fiú, és a lányok közül is néhányan felébredtek. Mindannyian lementek a klubbhelyiségbe, és szinte egyszerre kérdezték:
-Mi baj Hermione?
-Semmi, semmi... csak... -Hermione Harryre nézett....
-Csak mi... -folytatta zavartan Harry.
-Összejöttetek! -vette az adást Ron.
-És ezért sírsz Hermione? -kérdezte gyanakodva Fred.
-Hermione... izééé... örömében sírt. -vágta ki barátait a csávából Neville.
-Háááát... ok. Mindegy. -mondta Georg.
Azzal az egész társaság vidáman, csevegve visszament aludni, vagy leültek a klubbhelyisében a Harry-Hermione párost kicsevegni.
Hermione arca teljesen vörös volt, és Harry is zavarában nekiütközött egy asztalnak.
-Köszi Ron... -hebegték a fiúnak.
-Szívesen... egyébként mi van? Látom hogy nem vagytok szerelmesek... -mosolygott Ron.
Hermione átnyújtotta neki a levelet. Ron arca hirtelen elkomorult.
-Hát szerintem Hag...
-Sziasztok! -vágott közbe Neville- Mi volt ez a jelenet? Ti tényleg összejöttetek?
-Nem jöttek össze. -Ron nem nyújtotta át Nevillenek is a levelet, Hagrid kérését teljesítve.
-Mi az ott a kezedben? -kérdezett tovább Neville.
-Semmi...! -azzal Ron gyorsan a háta mögé rejtette a pergament.
-Egy levél? -erősködött tovább Neville.-Kitől jött?
-Semmi közöd hozzá Neville. -hordta le a fiút Hermione.

Az ebédnél már mindenki az új álompárról beszélt, ráadásul nem csak a Griffendélesek. Malfoy átüvöltött Harrynek:
-Mi van Potter!? Újra kavarsz valakivel?
Harry valamiért, talán ösztönösen Chora nézett. A lány kissé elpirult Malfoy beszólásán, majd elkapta Harry pillantását. A fiú gyorsan félrenézett. Nem kellett volna. Pansy, a Mardekár asztalától észrevette Harry tekintetét, súgott valamit Malfoynak, majd a Mardekáros fiú megint kiáltott:
-Húúúú Potter! Már nem merünk Cho szemébe nézni?
Harry teljesen elpirult. Cho szintén. A Mardekárosok hasukat fogták a nevetéstől.
Hermione dühös tekintete összetalálkozott Malfoyéval. A fiú megriadt -hirtelen eszébe jutott az orron verés-, és elhallgattatta a Mardekáros asztalt. Harry egy pillantásával megköszönte Hermionénak.
Fent a Klubbhelyiségben a három jóbarát megintcsak Hagridról beszélt.

Délután a parkban hüsöltek, egy fa alatt. Hermione megintcsak könyvet olvasott, a "Varázslástan Felsőfokont".
Ron csak ücsörgött, és a lányokat bámulta, akik köveket dobáltak a tóba, hogy megláthassák a Roxfort tavi szörnyetegét.
Harry Hedviget simogatta, és közben a "Kviddics évszázadai" címü könyvet tanulmányozta. Hirtelen felpattant:
-Írok Mrs. Weasleynek! Ő biztos megtudja mondani él-e Sir...Szipák! -mondta örömmel Harry.
-Jó ötlet... -helyeseltek barátai.
Harry mint akit kergetnek, futott fel a klubbhelyiségben.
Eközben Ron és Hermione pillantása találkozott. Mindketten elpirultak. Aztán Hermione megintcsak a könyvében, Ron pedig a lányok nézésében talált menedéket.

A klubbhelyiségben sercegett egy penna, Harry pennája, aki elképesztő gyorsasággal írt:

"Kedves Mrs Weasley!

A napokban kaptam egy olyan levelet, állítólag Lupin professzortól, hogy Szipák él!
Igaz ez?

Üdvözlettel: Harry"