"- Apropó szerelem – kapta fel a fejét George. – Mi a helyzet Viktor Krummal, Hermione?
Harryben azonnal megszólalt a vészcsengő és gyorsan Ron felé kapta a fejét, hogy szinte belereccsent a nyaka. Barátja kezében megállt a kanál, valahol félúton a tányér és a szája között.
- Semmi – dörmögte Hermione és próbált úgy tenni, mint aki zavartalanul képes folytatni az evést. Harry azonban látta, hogy a lány valamikor az üres evőeszközt veszi a szájába.
- Kár – sóhajtott színpadiasan Fred. – Olyan szép pár lettetek volna…!
Ron kezéből kiesett a kanál és a tányér szélén megpattanva, csörömpölve a földre esett. A tányér tartalma Ron ruhájára loccsant.
- Ron, már megint úgy eszel, mint egy disznó! – rótta meg nagy komolyan Percy.
Harry és Hermione megmerevedtek ültükben és egymásra pillantottak. Mindketten ijedten néztek, de ebből az asztalnál ülőknek semmi sem tűnt fel.
Hermione megköszörülte a torkát és ő is letette a kanalat.
- Viktor Krum egy nyápic alak – jelentette ki, s ezzel még Harryt is meglepte. Azonban kifejezetten jó ötletnek tartotta, amit Hermione mondott.
- És idegesítő – folytatta Hermione.
Ron időközben lehajolt a kanálért és most igyekezett megszabadulni a levestésztától és a langyos létől néhány tisztító pálcamozdulat segítségével. Azonban olyan zavart volt, hogy a tisztítóbűbáj rendesen kirojtozta barna pulóverét.
– És unalmas.
- Ki az a Kum? – kérdezte nyávogó hangon Paulina.
- Krum. Hermione pas… mármint barátja – javította ki magát George.
- Köszönöm a vacsorát, Mrs Weasley – mondta gyorsan Hermione, majd mikor készült elvinni a tányérját, látta, hogy Paulina is végzett már.
- Köszönd meg szépen a vacsorát – figyelmeztette csendesen a kislányt.
- Köszönöm! – sipította Paulina, Mrs Weasley pedig egy meleg mosollyal válaszolt.
- Menj, és mosd meg a kezed – küldte ki Hermione.
Paulina elszaladt, Hermione pedig hozzálátott, hogy összeszedje a megüresedett tányérokat. Harrynek feltűnt, hogy pakolás közben mennyire remeg a keze és az arca is kipirosodott. Nem volt meglepve ezen: tudta, hogy Hermione a legkevésbé sem szereti, ha előhozakodnak Viktor Krummal – főként nem Ron füle hallatára.
- Pedig úgy tűnt, ő nagyon jól érzi magát veled – kötötte az ebet a karóhoz Fred, mikor Hermione elsétált mellette egy undok fintort küldve felé.
- Mással én sokkal jobban érzem magam – válaszolta félvállról a lány.
Fred, George és Mr Weasley mosolyogva összepillantottak.
- Jobban, mint a világ legjobb fogójával? – kérdezte kétkedő hangsúllyal George.
- Jobban, mint a leghíresebb kviddicsezővel, a Trimágus Tusa bajnokával? – toldotta meg az ikertestvére.
Mikor visszafelé jött a konyhapulttól, Hermione lassan lépdelt el mögöttük, szinte sétálgatott, ami Harry számára kifejezetten szokatlan volt tőle.
- Sokkal jobban – felelte nyomatékosan Hermione, mentében lehajolva az ikrek közé.
- Igazááán? – csodálkozott kajánul George. – Na és ki lenne a szerencsés?
Hermione megállt Harry háta mögött, Harry pedig a nyakát kifordítva felnézett a lányra.
A lány azonban nem őt nézte.
Egy hosszú másodpercig Hermione barna szemei találkoztak Ron kék szempárjával.
Majd, mielőtt még bárkinek feltűnt volna, hogy a Hermione szemeiben tükröződő tekintet más, mint az eddigiek, más, mint bármi, amit valaha lehetett látni az ő szemeiben – Hermione egész lassan, szinte lágyan előre hajolt, majd karjait Ron vállára kulcsolta és megcsókolta a fiút.
Mindenki elnémult. Mr Weasley szájából kiesett a falat, Percy túltöltötte a poharát, a sütőtök lé eláztatta az asztalt, de senki se törődött vele. Mindenki a csókolózó párt bámulta szemtelen nyíltsággal, de ez se Ront, se Hermionét nem zavarta.
Mikor hosszú idő után elengedték egymást, mindketten nagyon pirosak voltak, de a mosolyt se lehetett letörölni az arcukról.
- Gyere… - Hermione kézen fogta Ront és nem törődve a meghökkent arcokkal, felmentek az emeletre.
Az asztalnál ülők közül egyedül Harry és Muriel néni voltak képesek önfeledten vigyorogni, a többiek még a teljes döbbenet állapotában voltak.
- Megáll az eszem… - hüledezett Fred ikertestvérével kórusban. – Ron és… Hermione?!"