A gép 19 óra utazás után landolt Frankfurt am Main-ba! Chris ott lezavart egy interjút, de nem nagyon figyelt igy Jay válaszolt legtöbbször!
- Chris, sikerült kihevernie a betegségét?
- Ahha, ja...egész jol vagyok.
- Kölnben volt a betegsége alatt?
- Feltehetően...ja...
- Igen a szüleinél volt. - mentette a helyzetet Jay.
- Arra is jártak újságírok, de magát nem látták. - fordult a riporter ujra Chrishez.
- Nem voltak elég szemfülesek. És nem jöhettem ki a szobámból. Vehetjük ezt amolyan szobafogságnak. - mondta félvállról és az óráját figyelte.
- Netán, siet valahova?
- Nem, dehogy. Nem siet egyikünk se. - mondta Izzy amikor látta, hogy Chris rávágná, hogy igen van ennél jobb dolga is.
- Együtt van még a barátnőjével?
Chrisnél itt eltört a mécses.
- Együtt lennék, ha nem tenne fel hülye kérdéseket! Ha megbocsát.
Azzal faaképnél hagyta az újságírót. Aki a fiúkat faggatta tovább a lemezükről. Érdekes nekik már nem tett fel személyes kérdést! egyet sem. Bezzeg Chrisnek! Eközben Chrissel hazamentünk! Szememből patakokban folytak a könnyek! Fájt a szivem, levegőt is alig kaptam. Éreztem itt az idő...kicsit hamarabb mint vártam...
- Chris......hhh....állj félre....hhh....
Chris rámnézett mikor meglátta falfehér arcom azonnal félreállt!
- Tudnod kell...hh...szeretlek...hh..Te voltál életem első igazi nagy szerelme...hh...és Te is maradsz!............
- Ne búcsúzkodj! - egy könnycsepp jelent meg a szemébe. - Ne még ne...Beviszlek a kórházba...ne hagyj itt!
- Míg az eszemet tudom majd..hh...Te leszel életem szerelme...hh... a szivembe egy hely van.....hhh...azt Te töltöd ki!...hh..bármi történjen is! Emlékezz majd rám! Ha...hhh...egyszer feleséged lesz...hhh...szeresd majd őt is ugy mint engem...hh...sokkal többet adj majd neki...hh...mint nekem!....hhh...azt akarom, hogy élj!!! ....hhh...hogy túl élj engem...hh...hogy onnan fentről azt lássam, boldog vagy!...hhh...és hogy szép gyermekeid vannak!...hhh...azt akarom, hogy szeresd a feleséged,...hhh.... szeresd a gyerekeid...hhh...szeress élni! És lásd a jo dolgokat a világban!!...hh... - már szinte alig kaptam levegőt!! - Chris szeretlek! Egy utolsó kívánságom van! Csókolj meg és emlékezz rám míg élsz!
Chris könnyáztatta arccal megcsókolt. egy utolsó szenvedélyes csók! Melyet remélem nem felejt el! Valahol még hallottam kiáltásait.
- Neeeeeeee...én megmentelek! Elviszlek..és megmentelek! Nem hagyhatsz itt!!! míg élek. velem élsz! együtt halunk meg!!!! ha Te meghalsz akkor én is!!! Nélküled semmi vagyok..
közbe már szágldozott a kórház felé. Csinált egy kisebb autóbalesetet, majd jönnek Semir és Jan. Nem törödött semmivel...Kivett az anyósülésről. Két kézben vitt be a kórházba! - Valaki segítsen!! egyszer csak nem kapott levegőt. Chris üvöltött. Orvosok és ápolók jöttek! Bevittek a műtőbe...de nem találták azt amitől megfulladhattam volna! Több órát voltak benn velem a műtőbe.. Közbe a többiek is odaértek a Szt. Flórián kórházba...
- Én szeretem! nem halhat meg! - mondta Chris kétségbeesetten Izzynek!
- Nem is fog meghalni! - mondta Jay...próbált lelket önteni mindegyik fiúba!