1. rész

- Az nem lehet! - mondta kétségbeesetten Chris!
- De igen, sajnálom! Nagyon szeretlek!
- Én is, de nem engedem, hogy elvegyenek tőlem!
- Elnézést, most kérem távozzon! Holnap visszajöhet! Mostmár pihennie kell a betegnek!
Chris elment, az orvos megmérte a vérnyomásom. Aztán megkért aludjak egy kicsit! Álmomban hamarabb eljött a halálom órája. Chris nem volt ott. A két hónap alatt elhagyott. Senki nem volt mellettem. Sírva haltam meg. Hirtelen sírva ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem meglepetten láttam Chris szőke buksiját a mellkasomon. Édesen aludt! Nem tudom hogy került oda vissza, de nagyon örültem neki. Szép lassan én is visszaaludtam! Aznap éjszaka nem álmodtam már semmi rosszat! Csak szép rózsaszín ködös álmaim voltak! Rólam és a szerelmemről!

Még több, mint egy hétig benn tartottak. Chris mindennap bejött. Az egyik nap a többiek is bejöttek. Olyan édesek voltak. Mind nagyon aggódtak értem! Megmondtam nekik, hogy nem táncolok tovább, és hogy mostantól élvezem az életet, nem gondolok majd semmi rosszra. Csak élvezni akarom az életet!

Több, mint egy hónap rabság után kienegdtek! Chris lemondott minden fellépést, és ketten elutaztunk Mauritiusra! Csak mi ketten! A fiúk pedig megoldották valahogy, hogy Christ kihúzzák a bajból. Ugyanis az ujságírók rászálltak...miattam. Azt nyilatkozták minden ujságnak, hogy Chris nagyon beteg, és ezért nem jöhet ki a lakásból. Aztán valami hirtelen ötlettől vezérelve Richie kijelentette, hogy Chris fertőző bárányhimlős! Ezen jót derültünk, mikor Jay röhögve mesélte a telefonba! Két felejthetetlen hétre mentünk nyaralni. Ami nagyon hamar el is ment. Az utolsó esténket a tengerparton töltöttük. Végignéztük a naplementét, és csöndesen egymáshoz bújtunk. Rövid idő alatt az egész part kiürült!
- Szeretlek!
- Én is szeretlek Chris.
- Itt és most, itt a tengerparton akarom, hogy enyém légy, és hogy örökké emlékezzünk erre a napra!
Gyengéden elkezdte simogatni az arcom, majd keze lejjebb tévedt és a melleim simogatta.

Erotikus tartalom! (olvasásért klikk ide)

Mindketten tudtuk ez volt az utolsó. Hozzásimultam és a forró homokban egymáshoz bújva aludtunk el. a napfelkeltére ébredtünk, még egy lélek sem volt a parton. egész nap egymás kezét fogtuk és csókolóztunk. A gépünk este 5-kor indult vissza Németországba! a szívem majd megszakadt! minden egyes lépéssel ami közelebb vitt a géphez! Chris a kezemet fogta, de igy is remegett mindkettőnk keze! És nem is a búcsútól, a fájdalom volt, mi remegtette mindkettőnk kezét!