1. rész

11-kor ébredtem. Sarah még nem volt itthon. Körülnéztem a hűtőben, hátha találok valami reggelit, ami majd beillik ebédnek. Megmaradt tegnapról a rántotta, tehát azt megmelegítettem és megettem. Ebéd után felmentem a szobámba, és körülnéztem. Kicsit uncsinak tűnik, jo lenne, kicsit kicsinosítani. végigjártam a ház összes többi szobáját is. mindegyik egy színű. ez igy nem jó. Sarah biztos örülne neki, ha megcsinálnám mindegyiket más más színűre. Felvettem a festőruhám, és kendőt kötöttem a hajamra. Lementem a garázsba megnézni, nincs-e véletlen más színű festék. Sajnos csak olyan volt amilyet Sarah hozott. Visszamentem elővettem a pénzem és Sarah kártyáját, és persze a kódos papírt. Zsebre tettem ezeket, és elindultam. fogalmam sem volt, hogy fogom hazahozni a festékeket, de nem érdekelt. A festékbolt, nem volt olyan messze, csak pár utcányira. 
- Jónapot.
- Jónapot, miben segíthetek?
- Citromsárga, fehér, halványrózsaszín és kék falfesték kéne, mindegyikből egy vödörrel.
- Rendben. 69 euró 45 cent.
Készpénzbe kifizettem, mert még 100 euróm volt. 
- Itt a számla, ezzel fáradjon el a raktárhoz és ott Richard kiadja a festéket.
- Köszönöm!
Nyilak vezettek a raktárhoz. Kisebb sor állt. Vagyis egy idős néni, aki két vödör fehér festéket vett. Richard rám mosolygott. Kicsit elpirultam. Kivitte a néni kocsijába a festéket, majd odajött hozzám:
- Szia, neked mit adhatok?
- Szia - köszöntem és átnyújtottam a számlát, amin rajta volt minden!
- Pár perc. - két perccel később már mind a négy vödör társaságában néztem rá.
- Nem lehetne, hogy két vödört itthagyok, hazaviszem a másik kettőt és visszajövök értük? - kérdeztem kicsit furán. Hát igen, nem számítottam rá. Vagyis ugy fogalmaznám, arra nem gondoltam, hogy hogy fogom hazavinni.
- FÖNÖK. ELMENNÉK EBÉDELNI, DÉL VAN. EGY ÓRA MÚLVA JÖVÖK! -kiabált be a boltba a fönökének. 
a fönök morogva nézett rá, de bólintott.
- Szerintem ne hagyd itt.
Megfogott két vödröt, én is megfogtam. Kivittük a kocsijához, berakta a hátsó ülsére. 
- Tehát kisasszony hova lesz a fuvar?
- Kölner Dome utcába, és nagyon szépen köszönöm
- Ilyen szép lányért bármit.
Újra elpirultam. Hát ez kész! Nagyon aranyos srác, 18 éves lehet, így ránézésre. Biztos övéké a festékbolt, de egyáltalán nincs elszállva magától. Beültünk a kocsiba és elvitt haza.
- Amugy Richard vagyok.
- Tudom, Flóra vagyok.
- Örvendek. És mit fogsz csinálni 4 vödör festékkel?
- Átfestem a nagyim házát míg ő kórházba van. 
- Ez kedves dolog. Most költöztetek ide?
- Igen!
- Megérkeztünk!
- Segítek bevinni.
- Csak a garázsba kell, de köszönöm.
Segített berakni, aztán ment volna el.
- Mennyivel tartozom?
- Igazából 100 euróval.
A szemeim kigúvadtak.
- Csak vicc volt - nevette el magát. - semmivel.
Kicsit megnyugodtam. Elővettem a zsebemből egy 20 euróst.
- Kérlek fogadd el.
- Nem, tartsd meg és gyere legközelebb is festékért, hogy ujra láthassalak!
Újra elpirultam. Szerintem inkább már rákhoz hasonlítottam. 
- Szia.
- Szia Richard.
Elnéztem a távolódó autó után. Nagyon édes srác. De hazudtam neki, Sarah nem a nagyim. De jó lenne. Pár percig elmerengve álltam ott. Aztán bementem a lakásba és elkezdtem tervezni a szobákat. A konyhával kezdem. Kék lesz. Eltoltam ujra a bútorokat és letakartam. Elkezdtem festeni. Kinyitottam minden ablakot, hogy a friss levegő átjárja a lakást, és hamarabb száradjon. Nem sok festék maradt. De gyönyörű lett a konyha, kétszer átkentem. A nappali citromsárga lesz. Összetoltam a bútorokat és letakartam ugy mint a konyhába, és ugy mint előző nap. Ezt háromszor kentem át. Már kicsit elfáradtam ezért leültem pihenni 10 percet, de aztán folytattam is. Az étkezőt fehérre festettem. Sarah szobáját újra lekentem a tegnapról maradt barackszínű festékkel, és kék mintákat festettem a falra, nagyon szép lett. Biztosan örülni fog neki. A fürdőt és a wc-t nem kell festenem ugyanis az egész le van csempézve. Visszamentem a konyhába és mivel a fal megszáradt ezért visszatologattam a bútorokat és összetakarítottam a festék maradványait. Utána az össze helységet kitakarítottam és visszarendeztem. Már irtozatosan fáradt voltam, de mivel nem szeretem a félmunkát, ezért az én "szobámat" halványrózsaszínre festettem. És kék mintákat bele. Sarah ma sem jelentkezett, pedig már két napja elment. 8 óra van. Már hiányzik, és aggódom mi van ha baja esett? Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon...
- Hallo
- Szia, Chris Watrin vagyok a nagyit keresem.
A szívem a torkomban dobogott. Úristen, Chris...
- Szia, izéé... Sarah nincs itthon, bement a kórházba a fiához, két napja, de még nem jött haza.
- oo. Pedig ma amikor találkoztunk megígérte. Bemegyek érte, Két óra múlva ott vagyunk.
- Oké.
- Szia
Azzal letette a kagylót. o Chris, mért nem ismerted meg a hangom? Miután erre a kérdésre probáltam meg válaszolni, elszaladtam a kisboltba, hogy mire jönnek csinálok valami kaját nekik. Vettem fagyasztott pulykamellfilét és riszt. Hazasiettem és gyors megcsináltam. még 10 perc mire jönnek, megterítettem két személyre. Azután két ajto nyilt kis és csukódott be, megjöttek. Gyors felszaladtam a szobába, és becsuktam az ajtót. Pár perc múlva valaki kopogott. 
- Flóra, gyere, egyél velünk. - Sarah volt az.
- Nem vagyok éhes.
- az unokám meg szeretne ismerni.
- az nem jo ötlet.
- Mért?
Lassan odamentem az ajtóhoz, kinyitottam, Sarah pedig bejött.
- Mert én ismerem az unokád, és ő is engem...
- Hogy? mi....?
- Gyertek már, farkaséhes vagyok... - jött Chris. benyitott a szobába.
Amikor meglátott torkára forrt a szó...