3. rész

Napokig az a dolog járt a fejembe amit a fiókba találtam. Nem bírtam kiverni a fejemből, de Sarahtól inkább nem kérdeztem meg. Rápakoltam a ruháimat és kész. Próbáltam elfelejteni, de minden este lefekvés előtt megnéztem. ma kezdtük el a konyhát kipakolni a festéshez. Sarah elment festéket venni a közeli festéküzletbe, addig én a bútorokat tologattam ki a nappaliba. Miután végeztem vele, mindet lefóliáztam és a konyhába a járólapot is. Hamarabb végeztem, mint gondoltam, ezért a többi helységben a szoba közepére tologattam a bútorokat és letakartam. Időközbe Sarah is visszaért.
- Szia, megjöttem, remélem elég festéket hoztam.
- Szia...
- Jhaj, de ügyes vagy. Tudok még segíteni....
Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. 
- Halló.
Mély csend, majd Sarah ujra megszólalt.
-Rendben, azonnal indulok. Remélem nem súlyos. Majd még hívlak.
Szomorú szemekkel nézett rám Sarah.
- Flóa, ne haragudj, el kell mennem. A fiamat súlyos sérülésekkel szállították kórházba... - ezekről a szavakról, anya jutott eszembe. - este jövök. Nyugodtan menj el valahova, ahová csak szeretnél, lehet, hogy este sem jövök, itt hagyom a kártyám, ha pénzre lenne szükséged. 5689 a kódja! Sietnem kell. Szija.
- Szia.
felment az emeletre.. átöltözött és már el is ment. Egyedül voltam egy idegen ember lakásában. ez indokot adott a gondolkodásra... sokat törtem a fejem, vajon hogy jutottam el idáig. Közbe kifestettem a helységeket, ahhoz képest, hogy még sosem csináltam, elég jol ment, és hamar. Sarah azt mondta elég egyszer lekennem és majd ha egyszer más színt akar, akkor átfesti. 3 körül végeztem mindennel. Barackszínű lett a ház, nagyon szép. Két óra alatt visszapakoltam a berendezés tárgyakat, és letusoltam utána. Kicsit átpakoltam, hogy modernebb  legyen, és nagyon szép lett. Bár hagytam egy kis helyet a fal és a tárgyak között, hogy tudjon száradni. miután letusoltam felvettem egy rövidnadrágot, és egy topot. Még soha nem voltam ebben a városban, ideje lenne körülnézni. Saraha kártyájához hozzá sem nyultam. Elővettem a táskámbol a maradék pénzem. Még van bőven, de gondolnom kell a jövőre, mi lesz, ha Sarah egyszer elküld? Akkor végem. Anya járt a fejembe, miközbe elhagytam a házat. Vajon él még? Vagy mi van vele? És Szandra? Kriszti? Elővettem a mobilom a zsebemből. Bekapcsoltam. 15 új hívás. 5 új sms. megnéztem:
7 hívás Krisztától, 7 Szandrától és egy egy ismeretlen számról. Szandra írt két sms-t, hogy hova tüntem, jelentkezzek, jol vagyok-e. Kriszta sms-e: Mi történt? hol vagyok? mért nem mentem táncra? Ha ezekre a kérdésekre én tudnám a választ, boldog lennék. a többi két sms pedig...Christől jött:
" Szia, mért nem jöttél el a randira? mi történt? hol vagy? Írj, ha megkapod. remélem nem azért nem jöttél, mert az Us5-ba éneklek!"
második sms-e:
"Szia, tudok mindent. Most igazán szükséged lehet egy barátra. Kérlek mondd meg, hol vagy. Odamegyek. Szükséged van valakire. Chris voltam"
- Tudom - mondtam magam elé halkan.
Tárcsáztam Kriszta számát, pár csörgés után felvette.
- Halló.
- Szia Kriszta, Flóra vagyok...mi van....
- Te hol a jó úristenbe vagy? Apád már vagy 100szor volt itt, hogy hol rejtegetünk téged. Rendőrökkel kerestet. Hol vagy?
- Az nem lényeg. Messze tőletek. De nem miattad, Anya....??
- Igen, úgy sajnálom- mondta vegyes érzelmekkel a hangjában.
- Én is. Mennem kell. kikapcsolom a telefonom, ne is keress. Szandrának mondd meg, hogy beszéltünk és sajnálom, és puszilom, sosem felejtem el.
- és mit mondjak annak a srácnak aki naponta jár ide, hogy hol vagy?
- csak annyit, hogy majd keresem, ha lesz elég erőm.
- És apádnak mit mondjak?
- Azt hogy gyülőlöm...najo inkább semmit.
- De itt áll előttem.
A vér meghűlt az ereimben. Azonnal lecsaptam a kagylót. Gondolkodás nélkül kikapcsoltam a telefonom. Hallani sem akarok róla. Nem találhat meg. Nem élhetek menekültként. Vajon mért ment tönkre a megszokott életem ilyen hamar? Hát apa miatt. Ő a hibás. Anya egyszer sem csalta meg. Ő meg... nem akarok róla beszélni. Mért hagytam ott a szeretett helyet ahol szerettek? erre sajnos tudom a választ. Azért, mert ha nem hagytam volna el saját akaratomból akkor apával kellett volna elköltöznöm kényszerből. Miközben ezeken filóztam, egy fodrászat előtt mentem el. Nem lenne jo egy kisebb változás? Hát nem tudom. Alszok rá egyet. Holnap visszajövök. Végigsétáltam az ismeretlen utcákon. Aztán egy hosszú sétáló utcára bukkantam. Nagyon sok ember sétált ott. Bementem egy fagyizóba, vettem két gombóc fagyit. és tovább sétáltam, láttam egy két fura embert. és közbe azon gondolkodtam. meg kell beszélnem Sarahval, hagy maradjak nála...örökre. Hisz nincs hová mennem. De ha ezt elmondom neki, akkor sok mindent el is kell magyaráznom, mesélnem kell neki, az eddigi életemről, mindenről. Főleg a sérelmekről és az elmúlt pár napról. A kölni látogatásom okáról. És arrol is, mennyire örülök, hogy hozzá kerültem, ugyanis van egy közös ismerősünk! Miután végigsétáltam az utcát, haza vettem az írányt. Hangos kiabálásra lettem figyelmes:
- Cara, CARA... - kiabálta egy srác, és megfogta a vállam - ne haragudj, azt hittem...mindegy.. bocsi..szija
- Semmi baj, szija
Hajnali egyre haza is értem. Letusoltam magamrol a koszt és elmentem aludni, Sarah sajnos még nem volt otthon. De majd holnap, vagyis ma...tehát majd ha hazajön! Haza. Milyen ismeretlen szo számomra, hisz nincs hazám. haza nélküli vagyok. egy semmi. aki csak teng leng a világba és egy idős hölggyel él, aki mit sem tud róla. mégis megbízi benne. Holnap tisztáznom kell magam. és az életem. Hátha rendbe tudom hozni, bár azt kétlem!