2. rész

Nem tudom mennyit aludtam, viszont hamar felébredtem. Időközbe mellém települt egy idős nénike. Furán néztem mit csinál. Alszik? vagy talán csak bóbiskól? Lényegtelen, most próbálok másra figyelni, hogy ne gondoljak szomorú helyzetemre? Ez elképesztő. Szó nélkül tüntem el otthonról. Szandra tuti kifog akadni. Hisz vele nem is beszéltem. Csak Krisztával, és ő azt hiszi, hogy épp otthon alszok. Hát ez fantasztikus. Benyúltam a hátizsákom mélyére, elővettem a telefonom. Senki nem keresett. Erről ennyit. Senkinek sem fogok hiányozni. Jobb lesz így mindenkinek, főleg nekem. Töprengésemből a busz lassítása ébresztett, tehát megérkeztünk. 
- Elnézést, én itt leszállok. - szóltam kedvesen a nénihez.
- OoO...köszönöm, hogy szóltál, én is itt szállok. 
Időközbe leszálltunk a buszról.
- Örvendtem a szerencsének bogárkám. További szép napot.
- Viszlát.
Kicsit csalódottan néztem a néni után. Ott álltam a buszvégállomáson, és csak néztem magam elé.Leültem a legközelebbi padra, és kivettem a táskámból egy szendvicset, amit még otthon csináltam, hátha megéhezek. A falatok nem nagyon akartak lecsúszni a torkomon, pedig tegnap dél óta egy falatot sem ettem. Most is csak a szendvicset nézegettem, mintha olyan érdekveszítően izgalmas lenne. Egy hang hozott vissza az élők világába.
- Mért jöttél ide Kölnbe? - a néni tért vissza, leült mellém.
- Nyári munkára... - vagy épp örökre, isten tudja. ezt persze már csak magamba mondtam.
- Nekem pont szükségem lenne egy ilyen ifjiú segítségére. Vett a fiam egy házat nekem itt Kölnbe. De egy kicsit lelakott. Tudsz festeni? Sarah vagyok.
- Nem, de gyorsan tanulok. Flórának hívnak.
- Fantasztikus. - mosolyodott el. - láttam, hogy itt magányosan ülsz a padon gondoltam megkérdezem, tudok-e segíteni.
- Köszönöm, Sarah néni.
- Szólíts csak Sarahnak. - újra elmosolyodott.
Kikisért a kocsihoz, beszálltunk és már mentünk is az új életembe, ezt persze Sarah nem tudta. Ő semmit sem tud arról, hogy most mentett meg a fedél nélküliségtől. Fél óra kocsikázás után meg is érkeztünk, egy szép lakókörnyezetbe. A házak szépen voltak mázolva. Régebbiek, nem ezek a hiperszupermodern házak, de szerintem egy idős néninek ideális környezet. Megállt egy csinos kis házikó előtt, ami nem túl nagy, de egy özvegy hölgynek pont elég. Ja és egy kis csicskának, akinek most keződik az élete.
- Megérkeztünk. Segítesz bevinni a csomagokat?
- Természetesen ez a legkevesebb. Mindenben segítek.
- Nagyon aranyos teremtés vagy.
- Köszönöm.
Hamar bevittük a csomagokat, aztán Sarah összeütött egy gyors rántottát reggeli gyanánt.
- Köszönöm, ez isteni volt. - mondtam miután befejeztem az étkezést, a csomagom még az előszobába volt.
- Ha elpakoltunk utána megmutatom a szobád.
- OoO... nem szükséges, én elleszek a padláson is, kicsit kicsinosítom és tökéletes lesz.
- Szó sem lehet róla. Lesz egy külön kis birodalmad, ahol senki sem fog zargatni.
- Köszönöm. - mondtam neki, kicsit meghatott, hogy így törődik velem, hisz nem is ismer. Lehetek egy szadista sorozatgyilkos, vagy egy rabló, ő mégis ilyen kedves velem. Hamar elpakoltunk, aztán bevezetett egy szép tágas nagy szobába.
- OoO... ezt nem...Sarah. ez nekem tul nagy alig van ruhám.
- Kisebbet szeretnél?
- Igen, de mondom nekem a padlás is jó vagy a pince. - mondtam reményekkel telve, egy kis önsanyargatás reményében. soha nem hagyott még el ennyire a remény. mindig volt bennem annyi, hogy sose adjam fel, de most... Már egy csepp erőm sincs. Egy sokkal kisebb, de annál kedvesebb szobába vezetett be Sarah.
- Ez jó lesz? - kérdezte reményekkel telve, hát igen, akinek van annak van...
- Tökéletes - mondtam hatalmas mosollyal az arcomon. Tényleg nagyon tetszett a szoba. Agyamban már terveket szőttem, hogyha Sarahtól majd kapok egy kis pénzt, akkor milyen szinűre festem a falat, az ágyhuzat és a függöny szinét is kiválasztottam már.
- Magadra hagylak, pakolj ki, rendezkedj be. Érezd magad otthon.
- Köszönöm.
Sarah kiment. Leroskadtam az ágyra. Semmihez nincs energiám! A lélegzet vételtől a berendezkedésig. Soha eszembe nem jutott volna, csak pár utcával arébb költözni, nemhogy egy másik országba. Hanyat dőltem az ágyon, felnéztem a plafonra, és elgondolkodtam. Vajon mi van anyával? Apa aggódik egyáltalán értem? Jutok az eszébe egyáltalán? így helyesebb a kérdés. a sok töprengés közepette elaludtam, kicsit kényelmetlen volt a busz, és megváltás volt ez az ágy, amin elnyúltam. Valamikor dél körül Sarah bejöhetett, mert amikor kettőkor felébredtem az ebédem az éjjeli szekrényemen volt. Gyors ettem egy két falatot, persze annál azért többet, nehogy megsértődjön Sarah. Aztán már tepertem is ki, nehogy azt higgyje kihasználom.
- Ne haragudj Sarah, elaludtam.
- Semmi gond megértem, hosszú volt az út. Ma még nincs kedvem semmit csinálni, tehát Flóra ha van kedved nyugodtan menj el sétálni, vagy valahova, vagy csak pihenni, én is azt teszem. Majd holnap elkezdjük a munkát üdén is frissen.
- Jó pihenést!
- Neked is!
Sarah felment a tágas szobába, és lefeküdt aludni, nyilván őt jobban kifárasztotta az utazás. Holnaptól rendes becsületes munkám lesz! Nagyon örülök neki. Elmosogattam az edényeket, és felmentem a szobába. Elkezdtem kicsit takarítani, hogy hamarabb teljen az idő. Az egyik szekrény fiókjában viszont egy érdekes dolgot találtam!