1. rész

A vacsoráról nem szeretnék nyilatkozni! Egyszerűen katasztrófális volt. Apa...egyszerűen nem is tudom, nevezzem-e még így! Az az ember aki tönkretette anyám életét, bemutatta az új barátnőjét akivel a távolléte alatt ismerkedett össze, és életre szóló szerelem lett az övéké. Már beadta a válókeresetet, és szeretne békében elválni. Természetesen a gyerektartást fizeti továbbra is, hogy nekem mindenem meglegyen. ha pedig betöltöm a 18-at akkor csinál nekem saját bankszámlát és odas fogja utalni, nekem. Hát köszönöm nem is tudom kérek-e belőle. Anya teljesen padlóra került. Alkoholhoz nyúlt. Ilyen még sosem fordult elő. Nem is tudom, mi lesz így. A régi családom barátaival már egy ideje nem beszéltünk, tehát valószínű, hogy rájuk sem számíthatok. De sohasem költözök majd ahhoz az emberhez. inkább megyek a hídalá. De nem. Már nem is várom annyira a pénteket. Kitudja? Chris is így átverne egyszer? Vagy rosszabb lenne? Teljesen ki vagyok borulva. Inkább elmegyek táncolni, az valamennyire kikapcsol. Összepakoltam a cuccaim és már rohantam is a buszhoz. Hamar átértem. Krisztát ott találtam.
- Szia.
- Szia, mi ez a búskomor hangulat? - kérdezte. Krisztában megbízok, leültem a vele szemben lévő fotelba és elkezdtem mesélni, az 5. mondat után már sírtam. Nem bírtam ki. Sírva meséltem el neki mindent, hogy mekkora egy rózsaszín plázacica miatt hagyta ott apa, vagyis az az ember, anyát. ő megértően nézett rám, adagolta a papírzsepiket és vigasztaló szavakat mondott.
- Hidd el, anyukád erős. Túlteszi magát a dolgon.
Még beszélgettünk egy darabig, aztán megcsörrent a telefonom.
- Flóra von Lengfield-et keresem - (nem kell cikizni a nevem miatt. Ilyen és kész!)
- Én vagyok Tessék.
- Értesíteni szeretném, hogy az édesanyját súlyos állapotban szállították kórházba, jelenleg az intenzív osztályon van, az állapota súlyos.
- Tessék? -kérdeztem megütközve. - mi történt?
- Feltehetően ittasan vezetett, és lesodrodott az útról. Pontosabbat, majd csak akkor tudunk mondani, ha az állapota stabil lesz, és ki tudjuk kérdezni.
- Nagyon súlyos az állapota? felépülhet?
- Erre jelen pillanatban nem tudok választ adni sajnálom! 
- Köszönöm a tájékoztatást. Viszont hallásra!
a vonal túlsó végén köszönés nélkül bontották a vonalat! Ömlöttek a könnyeim. patakokban. Több egeret öltem meg most mint az elmult 15 évben. Kriszta átölelt. Szavak nélkül is tudta, hallotta mit mondott az ember a vonalba. Összetörtem. Kevesebb mint két nap leforgása alatt elvesztettem anyukám és azt az embert, aki miatt az anyukám. Kész feladom. Eltünök innen. Ez így nem élet. Elköszöntem Krisztától és könnyásztatta arccal elindultam haza. Útközben anya járt a fejemben. Mi lesz, ha meghal? Ha egyedül maradok? Nem megyek ahhoz az emberhez aki miatt van ez a dolog. Hazaértem.  Összecsomagoltam a kedvenc ruháim egy iskolatáskába, elővettem a bankkártyám rejtekhelyéről, ahová tette anya, és eszembe jutott mit mondott, amikor megmutatta: "Csak akkor használd, ha vészhelyzet van, erről még édesapád sem tud! Ez a Te neveden van. Elég pénz van rajta ahhoz, hogy ne legyen bajod, egy-két évig!"  Ujabb könnycsepp csordult ki a szememből. A cuccaim az ajtóhoz készítettem. Felmentem a szobámba és letusoltam. Ki tudja mikor lesz alkalmam ujra tusolni, hiszen világgá megyek. A hajam erős lófarokba fogtam. Felvettem egy széldzsekit, visszanéztem az ajtóból. A gyerekkorom, az életem, a boldogságom. Igazán sosem voltam még szomorú, de most a szívem, összetört, nem tudom, mihez fogok kezdeni, csak azt tudom, el kell mennem innen. Már lassan tíz óra volt. Elindultam. Mikor elhaladtam egy ATM előtt, eszembejutott, hogy jol jönne valami készpénz, hogyha véletlen kell valami. Kivettem egy kis pénzt, és elmentem a távolsági busz végállomásra. 
- Jóestét kisasszony - köszönt kedvesen az idős eladó hölgy! - segíthetek valamiben?
- Igen, hova indul a legközelebbi busz?
- Tíz perc múlva indul Kölnbe.
- Tökéletes, egy jegyet kérek.
- Hány éves vagy, ha szabad megkérdeznem?...
- 15, de anyukámnak kell.
- És ő hova szeretne utazni?
- Kölnbe, oda kértem jegyet, nem?
- Azt kérdezted, hogy mikor megy a legközelebbi busz.
- Jajj, ne tessék haragudni, ugy értettem, mikor indul a következő kölni busz.
- Ne haragudj lelkem, kicsit már idős vagyok, tehát egy jegy anyukádnak a kölni buszra.
- Igen, köszönöm. - mondtam illedelmesen, majd eltávoztam a kasszától. leültem egy padra, és vártam. Elég meleg helyzet volt, szegény nénike. De nem töprenghettem ezen sokáig, megjött a busz. Felmutattam a jegyem, és felszálltam, leültem egy székre, és nem sokkal később mély álomba merültem.