3. rész

Alig aludtam az éjszaka. Chris járt a fejembe. Vajon látom majd még? Lesz alkalmam beszélni vele? Mért nem mondta el, hogy benne van abba a csapatba? Ezernyi kérdés kavargott a fejembe. De egyikre sem kaptam választ! Legalábbis magamtól nem. Szép lassan felvettem egy kényelmes miniszoknyát, egy nyakba akasztós toppot, meg egy szandált, aztán lementem reggelizni. Anya fogadott, és ő csinálta a reggelimet!
- Jóreggelt! Köszönöm! Mikor értél haza?
- Szia! Tizenegy körül. Akkor Te már aludtál. Ma este hazajön apa.
- Dejó! Főzünk majd valamit, vagy étterembe megyünk?
- Szerintem étterembe megyünk, de azt mondta, hív mielőtt felszáll a gépe.
- Az jó!
Csöndben reggeliztünk tovább. Mikor végeztem szóltam hogy megyek táncra.
- Szia Anya, majd hívj, hogy miújság!
Felmentem a szobámba, összepakoltam a táncruhám, és elindultam. Egész úton Chris járt a fejembe. Ugyanazok a kérdések amik az éjszaka, és ugyanugy válaszolatlanul maradtak! Rég voltam ennyire tanácstalan. De ha véletlen nem találkozom a Chrissel, akkor is egy szép nap emlékeként megmarad az előző nap. Húsz perc alatt oda is értem. Még senki nem volt ott, majd csak fél hétkor jönnek. Még szerencse, hogy Kriszta adott kulcsot, bármikor átjöhetek. Bementem, átöltöztem, és felmentem a tükrös terembe, beraktam a Maria-t és elkezdtem táncolni. Annyira jó volt. Többször végigtáncoltam. Aztán Jimi Blue-tól beraktam az I'm Lovin-t. Azt is nagyon szeretem. Miután végeztem, írtam egy cetlit Krisztának, hogy ma nem tudok jönni, mert apa ma jön haza, és inkább vele leszek! Mikor zártam az ajtót, megjelent Szandra!
- Szia!
- Szia!
- Nincs kedved átjönni velem a mekibe? 
- De szívesen! - mondtam, aztán eszembe jutott Chris! elég fancsali képet vághattam.
- Baj van?
- Nem, dehogy, mi baj lenne?
- Nem tudom.
Csendben baktattunk tovább az úton. Biztos, hogy nem lesz ott. hamarabb odaértünk, mint képzeltem volna. Sebaj, hisz ugyse látom többé. Nem is értem magam, teljesen odavagyok érte, pedig csak egy napot töltöttünk együtt, sőt inkább csak egy szép délutánt! 
- Mit kértek? - kérdezte az eladó.
- Egy sajtburhert és egy light kólát, Te? - kérdezte Szandra.
- ööö... - megnéztem a kínálatot - egy álompitét és egy epershaket.
- Egybe fizetitek?
- Igen én - mondta Szandra.
leültünk a tálcánkkal az asztalunkhoz, és csendben elkezdtem enni az álompitét, Chris járt a fejembe.
- Mondd, mi bajod van? Hozzám se szólsz, szerintem fogalmad sincs, hogy hol vagy.
üveges tekintettel néztem rá.
- Ha jol emlékszem mekibe hoztál...de ha így mondod, akkor elbizonytalanodok...hova hoztál? - néztem rá, közbe elmosolyodtam.
aztán elmondtam mindent Szandrának.
- És olyan édes volt a srác. szőke haj, kék szemek. teljesen belezúgtam....
- Olyan mint ő? - kérdezte Szandra, szívem hevesen kezdett verni, miközben hátrafordultam. Chris közeledett az asztalunkhoz.
- Szia - köszönt
- Szia - néztem rá nagy bociszemekkel.
- Ne haragudj rám!
- mért kéne haragudnom?
- Hogy olyan udvariatlan voltam veled. Csak eltüntem, és még a számod sem kértem el. Pedig...
- Semmi gond. Bemutatom a barátnőm: Szandra.
- Hello - köszönt neki Szandra. - Nekem mennem kell, este hívlak, jo vacsit apuddal.
- Mi? Ja ok. Köszi, szia.
azzal Szandra el is húzta a csíkot. Kicsit feszengve ültem ott, na vajon mi jön most?
- De igenis gond. - törte meg a csendet Chris.
- Micsoda? - kérdeztem, valahogy eltörpült az ediggi beszélgetésünk.
- az, hogy ugy leléptem. Sajnálom!
- Tényleg semmi gond. de Te ne haragudj, nekem mennem kell. Apukám ma jön haza és vacsizni megyünk!
- Elviszlek, ha nem gond!
- Rendben köszönöm!
Már javába úton voltunk, amikor ujra megszólalt.
- Péntek este ráérsz?
- Persze, minden estém szabad, a mait kivéve.
- Megbeszéltük! Pénteken jövök érted!
Két puszival váltunk el egymástól! Már haladás! (L)Péntek(L) nagyon várom! Berohantam a házba letusoltam és átöltöztem. Anya már az ajtóban toporgott. Elindultunk a kijelölt étterembe. Ahol egy kisebb meglepetés várt. Leesett az állam. És szerintem nem csak az enyém!