5. nap (lenne)
Reggel úgy tettem, mintha semmi nem történt volna. Ugyanolyan kómás voltam, mint mindig.
Alig ülök le a tévé elé már csöngetnek. Anyuék nincsenek itthon. Rám vár az a megtisztelő feladat, hogy kinyissam a kaput. Fanny az, egy fekete kocsi van mögötte. Kinyitattam a kaput, és kísérném be Fannyt, de megfogja a kezem. L
-Hallgasd meg!-Fanny és Bill szál ki a kocsiból.
-Nekem erre nincs időm-én
-Ugyan már, ne legyél ennyire önfejű-Fanny
-Tegnap még más lánnyal csókolózott, ma meg ne legyek önfejű?-én
-Ez a kettő, hogy jön egymáshoz?-Fanny értetlenül
-Nem tudom, csak mondtam valamit-én
Elindultam az ajtó felé és motyogtam valamit, de még magam sem értettem. Fellépek a lépcsőre, de valaki megfogja a kezem.
-Niky, beszélnünk kell-Bill
-Na jó, gyere be-sóhjtok.
Bill mindent elmesélt. Úgy éreztem, hogy őszinte volt.
-Sajnálom! De én őszintén szeretlek. Ilyet még nem éreztem senki iránt. Szeretlek!-Bill
-Én is szeretlek-én
Bill megcsókolt és megöleltük egymást.
Tom+Fanny
Bill+én
Klaudy+Dave
|
Folyt. köv. |