2.nap
Reggel van. Kicsit hamar keltem, csak Gustav volt ébren. Úgy gondoltam kedveskedek egy kicsit a tegnapi hamar eltűnésem miatt.
-Jó reggelt!-Bill kómásan
-Neked is-én
Mikor mindenki felkelt megreggeliztünk. Bill állandóan kereste a tekintetem. Reggeli után felöltöztünk és elmentünk sétálni.
Elől ment Gustav, mögötte Tom és Georg, Bill+ én mentünk leghátul.
-Ez itt a…-Gustav magyaráz
-Te érted mit mond?-Bill
-Nem igazán!-én egy nagy vigyorralBill egyre közelebb jött hozzám, és a himbálózó kezemet megfogta.
-Nem…-Bill mondaná
-Csajok!!!-rohanok sikítva Fanny és Klaudy felé.
Beültünk egy kávézóba és elmesélték, hogy mit keresnek itt. Bill egy másik asztalnál ült. Most inkább kerülte a tekintetem.
Délután még egy félórás sétát tartottunk. Megérkeztünk a buszhoz.
Bill nem szólt hozzám, nem jött mellettem az úton. Vacsoránál sem láttam.
-Nem láttátok Billt???-kérdezem
-De, bent van a szobádban.-Tom
-Mit keres ott???-én
-Azt nem tudom-Tom
-Egy pill.-én
Bementem a szobámba és Bill tényleg ott volt.
-Mit csinálsz itt???-én
-Csak ezért jöttem!-mutat a kezében lógó boxerre.
-Aham-én
-De már megyek is-Bill
-Ne! Még ne menj!-én
-Miért???-kajánul mosolyog rám.
-Beszélni akarok veled!-én
-Ha a délutánról van szó, akkor bocsi, hogy megfogtam a kezed, csak úgy jött.-Bill
-Nem baj.-én-Nem is erről akartam veled beszélni.
-Akkor?-Bill
-Miért nem szóltál hozzám???-én
-Azt gondoltam, hogy én úgysem számítok neked, a barátnőid fontosabbak!-Bill
-Ez nem igaz! Most nem! J-én
-Nekem Te nem vagy közömbös.-Bill
-Te se nekem-én
Még 1-2 órát beszéltünk, utána Bill mellkasán aludtam el. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT