A páros jogi útra terelte a követelését, és a napokban végül peren kívül megegyezésre jutottak a felek, mivel az énekesnő képviselői el akartak tekinteni a költséges pereskedéstől, noha továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, vagyis hogy nincs szó plágiumról. Avril számára így is elég kínosan alakult ez az egész ügy, hiszen a per indulásakor egykori szerzőtársa, Chantal Kreviazuk - akivel együtt írta a második Under My Skin albumának javarészét - is kitálalt egy amerikai magazinnak, a Performing Songwriternek, miszerint Avril meglehetősen sűrűn nyúl mások dalaihoz, és igazándiból nem tekinthető zeneszerzőnek.

Avril ezekre a vádakra saját weboldalán válaszolt július első napjaiban, tisztázva a helyzetet, ami körülötte kialakult: állítása szerint a "Rubinoos dalát még egyszer sem hallotta korábban" és fontolóra veszi Kreviazuk kijelentései után, hogy pert indít ellene. Kreviazuk az ezt követő napokban nyilvánosan is bocsánatot kért Avriltől, de sajnálatosan a plágiumvádak ezek után is folytatódtak. Az I Don't Have To Try című számát többen túlságosan is hasonlónak találták Peaches 2003-as I'm The Kinda című szerzeményéhez, de az ugyancsak kanadai elektro-díva barátilag oldotta meg ezt a kérdést, és őszinte örömét fejezte ki, hogy ilyen "nagy hatással volt Avrilre", és "így legalább több millió emberhez eljutott egykori zenéje".

A Rubinoos szerzőpárosa viszont szeretett volna a dolgok végére jutni, és az ügyet - ahogyan az várható volt - a bíróságon kívül fejezték be. Nicholas Carlin, a banda ügyvédje a héten hivatalosan is bejelentette, hogy egyezségre jutottak Avril Lavigne jogászaival, bár a pénzügyi feltételek még nem tisztázottak, de lezártnak tekintik az ügyet.