csákány.böözse vagyok..ha visszalapoztok 1 éve irtam ide verseket..(pina pina sellő stb..)
most irtamnektek egy regényt..remélem tetszeni fog:) kotka barátom segített benne egy kicsit.:) na csőváz!
Egyszer egy őszi éjszakán,Georg a halász,egy sellő nyomait vélte felfedezni.A sellő akit Asztródiának hívtak,villámgyorsan átúszott a túlpartra,a hullámok habjai között,a halász gyönyörű ékszínkék szemei villantak fel.A motorcsónakja csaknem maximális sebességre kapcsolva sem érte utol a gyönyörű hableányt.
Másnap azonban a halász, újra kimerészkedett,de most egy fényképező géppel.Asztródia a túlpardon feküdt,szőke haja csak úgy rikított az éj sötétjében,mikor egyszer csak egy villámcsapásra lett figyelmes,mikor odanézett a halászt látta egy hatalmas kamerával a kezében,motorcsónakja csak úgy süvtett vissza a part felé ahonnan jött.A sellő kétségbe esetten sírni kezdett,félt,hogy mi lesz, ha megtalálják hiszen ő még csak egy fiatal sellő,aki elveszítette a családját egy árvíz miatt.Teltek múltak a napok,Asztródia csak várt és várt,felkészült mindenre,felkészült arra,hogy elmenekülhessen mikor jönnek érte a kutatók.Félt mert tudta,hogy ugyanaz történik majd vele,mint a nagyanyjával Paristodiával.Asztródia még mindig emlékszik mikor,kis gyermek volt,és egyszer csak a nagyanyja aztmondta neki,menyj be ebbe a kis barlangba,és ne gyere ki,csak ha már nem hallasz hangokat!A kis sellő így is tett,de egy kis lyukon figyelte mi történik,és csak annyit látott,hogy fehér köppenybe öltözött szemüveges emberek betuszkolták egy hajóra és megkötözték a nagyanyját,azóta nem is látta senki.Asztródia biztos volt benne,hogy ezek az emberek fogják őt is elrabolni.Teltek múltak a hetek,nem történt semmi.A sellő leány már kezdett egészen megnyugodni,leszállt az éj,minden nyugodt volt,Asztródia álomba merült,de amikor felébredt reggel,egy más helyen találta magát,egy olyan helyen ahol,mindenféle zöld meg sárga löttyök voltak ilyen tartályokba,ember koponyákkal és testrészekkel.Asztródia sírni kezdett,a rémülettől kővé dermedt,de amikor fel akart állni,hogy elszaladjon,nem mozdult,lenézett a testére,és ugyanúgy megkötözve találta magát,mint anno a nagyanyját látta.A sellő kiabált,üvöltött de senki nem figyelt rá,mint ha ott se lenne.Mikor teljesen lenyugodott,nem kiabált,a rekedségtől már nem volt hangja sem,belépett az ajtón egy fehér köpenyes alak,egy furcsa botszerű dologgal a kezében,amiben folyadék volt.Az orvos oda ment hozzá és beleszúrta Asztródia bőrébe.A sellő elaludt.Amikor felébredt már nem ugyanazon a helyen volt.Egy vízzel teli tartályban volt.Amikor kinézett,meglátta rég elvesztett nagyanyját Paristodiát.Asztródia próbálta ki törni az üveget,ütötte,verte de semmi.Ekkor megérkezett egy orvos.Oda ment a tartályhoz,ki emelte belőle Asztródiát és magával vitte,egy szobába,egy olyan szobába ahol nem volt semmi más csak egy kis medence.Bele vitte a sellőt a medencébe és azt mondta neki: ' Olyan régóta várok már rád,egy ilyen sellőre,aki gönyörű ' és,levetette fehér köppenyét.Ott ált Asztródia mellett mesztelenül és csak bámult rá,egyszer csak felemelte a kezét és végig simította Asztródia Pulláján[sellő nemiszerv].A sellő sírt,és kérte,hogy hagyja békén,de az orvos elé állt,és ezt mondta : ' vedd a szádba ' Asztródia aztmondta nem.Ekkora behozták a nagyanyját Parist,és aztmondták,ha nem teszi meg akkor feldarabolják az uszonyát.Asztródia,ekkor a szájába vette az orvos,Carl nemiszervét.Carl elélvezett.Ekkor ráfeküdt a sellőre,és behelyezte a pullájába a nemi szervét.A sellő nagyanyja sírt,a látványtól,könnyezett.Ekkor az orvos megállt,és azt mondta,szeretkezzen egymással a két sellő.Asztródia üvöltött,és mondta,hogy dehát ő a nagyanyám..Az orvosok nevettek és mondták nekik,hogy ha nem teszik meg,akkor mind a ketten meg halnak.Ekkor a két sellő heves szeretkezésbe kezdett,az orvosok pedig nevettek tisztaszívükből,hogy mennyire szeretik az életük,és egymást a sellők,még le is fekszenek egymással érte.Ebben a pillanatban kitöri az ajtót Georg és kiviszi a két sellőt,és bocsánatot kér tőlük,hogy lefényképezte őket.A sellők jólelkűek ezért megbocsájtanak.Paristodia örül,hogy ennyire szereti az unokája,hogy bármit megtett érte.Ez a két sellő boldogan él a víz alatt még a mai napig is. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés