21.rész:

-kérlek ne érj hozzám! -ne gyere a közelembe. -mondtam majd billnek kikerekedtek a szemei
-de hát miért? -kérlek. -mi történt ott a házban? -meséld el könyörögöm! -mondta 
-nem! -nem tudok róla beszélni! -mondtam majd bill  közelített de közbe léptem.
-kérlek ne! -mondtam,majd kifutottam le a lépcsőn onnan meg Nóri karjaiba. -kérlek ne tegyétek ezt velem!-sírtam el magam
Nóri mérgesen tekintett el a szobából kilépő Billre.
 -Most ez mire volt jó? -kérdezte mérgesen. -Miért nem tudod felfogni, hogy időre van szüksége?! -nem megmondtam, hogy ne menj a közelébe, mert felzaklatod?
 -De jogom van tudni, hogy mi történt vele! -fakadt ki Bill is.
 -Mert a barátnőd? -kérdezte a hugom, a frontember bólintott. -És szereted? -kérdezte halkan. A válasz ugyancsak egy bólintás volt. -Akkor hagyod, hogy feldolgozza! Békénhagyod, és ha képes lesz rá úgyis el fogja mondani, mert bízik benned! de szüksége van még időre, remélem felfogtad azzal a csökkent agyaddal...
 -De...
 -Nincs semmi de! - mondta Nóri, majd Billt félrelökve visszakísért a szobába.
-jól van nyugi! -mondta nóri. -majd csak megoldódik vhogy! -vigasztalt
-de én ezt nem bírom tovább! -sírtam. -nem tudom mit kéne tennem! -én szeretem billt de nem megy..nem bírok egy férfi közelében sem megmaradni.-mondtam.
Nóri megértően átölelt.
 -Tudod, nem akarlak siettetni, de lassan tényleg el kellene mondanod nekik! -mondta, majd halk, keserű kacaj hagyta el ajkait. -Én hangoztatom a legjobban, hogy időre van szükséged, és mégis itt papolok neked, vicces nem igaz? -kérdezte ironikusan. Néhány percig csendben ültünk egymást ölelve.
 -Nóri?-szólaltam meg
 -Mondd csak...-nóri
 -Örülök, hogy itt vagy velem! -szorítottam még erősebben magamhoz.
 -Hisz ez a dolgom, te kis butus! -mosolyodott el, majd hirtelen felindulásból énekelni kezdett...
Ich bin da...  -visszhangzott sokáig az emeleten Nóri hangja...
Mivel szomjas lettem meg tvézhetnékem is volt így lementem kicsit a nappaliba ahol a fiúk voltak,de ők a konyhába beszélgettek. Leültem a kanapéra és mivel látták h elég szar a kedvem a megtörtént dolgok miatt inkább nem jöttek oda hozzám. Bekapcsoltam a zenecsatornát és pont th ment: 100Meere. Nagyon hiányzott igazából bill  érintése meg a csókja is ezért elkezdtem dúdolni és énekelni a dalt,ami billnek és feltűnt, és ő is énekelte a konyhából,amivel egy kis mosolyt tudott csalni az arcomra. Talán a Nórival zajlott kis összezördülés, talán amiatt, hogy végre mosoly játszott az arcomon, Bill nem jött oda hozzám, csak a távolból, vagyis a konyhából figyelte a mozdulataimat. Mikor vége lett a számnak egy kis tapssal jutalmaztam,mert imádtam ezt a számot,majd elaludtam.  Egy ismerős házban voltam. Mindenhol üres sörösüvegek voltak szétgurulva. A törött üvegű ablakokon hideg szellő áramlott a koszos kis házba. Odakint dörgött egy hatalmasat, s a pár pillanatra felizzó villám megvilágította a házat. Láthatóvá vált a falakon félig lelógó tapéta, de nem is ez vonta fel magára a figyelmemet, hanem az oldalt lévő ajtó, amely nyikorogva kinyílt. Hátrálni akartam, de egy felső erő nem hagyta. Az ajtón át érkező személy már közvetlenül előttem volt, s riadtan néztem a hidegkék szemekbe. Meglepődve vettem észre, hogy lábaim ismét engedelmeskednek, így elfutottam folyosón, de az nem akart véget érni. bebújtam egy ajtó mögé, halkan csuktam be magam mögött...majd a sarokba kucorodtam. üldözőm azonban néhány pillanattal később vigyorogva lépett be az ajtón "Megvagy, Cicus!" Egy újabb villámlás pillanatában hangos sikoly hagyta el a számat...
-mi történt Edi? -rohant oda nóri hozzám mert eközben a konyhában beszélgetett a srácokkal.
-neeeeem! -nóri ez nem lehet igaz!! -mikor lesz már ennek vége!?? -kezdtem el újra a sírást,majd már a fiúk is odajöttek mert már nem bírták nézni ahogy szenvedek.
-edina! -kérlek..ne csináldd ezt tovább..ne gyötörd magad tovább! -ha nem is nekem ,de vkinek elkell mondanod h mi történt,mert ez igy nem mehet tovább! -javasolta bill
-sztem is! -mondta tom..ez így nagyon nem jó! -csinálnunk kell vmit. -mondta tom majd a többiekre nézett.
-de nem megy?!!! -értitek? -nem megy!!..  -sírtam tovváb felhúzott lábbal a kanapén.
 -Edina, mi csak a javadat akarjuk! -szólalt meg Bill. Észre sem vettem, hogy mellettem ül a kanapén, de tisztes távolságban. az, viszont, hogy a többiek alig egy lépésre voltak fullasztó erővel hatott rám.
 -Menjetek hátrébb! -mondtam, becsukott szemekkel.
 -edus, sajnálom, hogy ezt kell mondanom! -tette rá a kezét a vállamra Nóri. -de ha te nem mondod el, elmondom én! Igazuk van, ez nem mehet így tovább!
 - Ne! -kiáltottam kétségbeesetten, a srácok viszont kérdő tekintettel fordultak a hugom felé.
-miért ne? -kérdezte nóri kerek szemekkel
 -Mert nem akarom! -Kérlek - könyörögtem. -Így is alig merek a szemébe nézni... hát ha még megtudja... -suttogtam.
 -Nem fog emiatt meggyűlölni, téged semmi féle képpen sem! -mondta a hugom nyugodtnak szánt hangom, de engem most csak felidegesített.
 -Akkor tessék! -pattantam fel a kanapéról,majd  gondosan ügyelve arra, hogy ne menjek 2 lépésnél közelebb egyik fiúhoz sem, a lépcsőhöz mentem. - Most akkor itt is hagylak titeket, nyugodtan beszéljetek ki, ahogy szoktatok! -És még titkolózni sem kell! -nehogy szegény kislány meghallja, így sem tudja feldolgozni, hogy megerőszakolták! -kiabáltam, de a végét már inkább gúnyos hanglejtéssel mondtam. -Nos, szabad a pálya! - mondtam a beálló csendbe, majd felszaladtam az emeletre, de nem a szobába mentem, hanem a fürdőbe zárkóztam...

22.rész:
-tudtam. -mondta bill. -éreztem h ez történt.
-és most mi lesz? -kérdezte tom
Az énekes tanácstalanul sóhajtott fel.
 -Nem tudom! -mondta fájdalmas arckifejezéssel. -De valamit tennünk kell, nem hagyhatjuk, hogy egyedül bírkózzon meg ezzel! Tudnia kell, hogy mellette vagyunk...-mondta
 -Tesa, szerintem, inkább azt kellene vele tudatni, hogy TE is mellette vagy... ha jól értettem, főleg miattad nem mondta el...-mondta tom
-jójó! -akkor felmegyek hozzá. -de hát nem akar velem beszélni..-de mit gondol h majd én is ezt teszem vele v mi? -szegénykém annyira kilehet. -mondta bill
-nem tudom. -sztem elég depis lett! -mondta tom
-ja. -de sztem is menj fel és vhogy csald be magad..mert én tudom h nagyon hiányzol neki. -mondta nóri majd bill elindult a fürdő felé.
Kopp-kopp! -kopogott bill
-kicsim! -kérlek engedje be! -mondta
-nem! -minek? -h aztán szakíts velem? -kérdeztem
-de te olyan kis buta vagy! -miért szakítanék veled,miközben szeretlek?! -kérdezte
-nem tudom! -csak úgy! -mondtam. -vagy talán te is megakarsz erőszakolni? -kérdeztem
-nem! -de ezt te is tudhatnád! -mondta Bill. -na idefigyelj ,ha most azonnal nem engedsz be én a saját erőmmel töröm be az ajtót! -keményített be  Bill ,amire a többiek is felfigyeltek és feljöttek a fürdő elé.
-te hülye vagy??-kérdezte nóri
-nyugi! -mondta bill ,majd kattant a zár,és kinyílt az ajtó.
-csak Bill! -mondtam
Bill behúzódott mellettem a fürdőbe. Némán helyet foglaltam a kádnak döntve a hátamat, a fiú ugyanígy tett, csak egy méterrel hátrébb.
 -miről akarsz beszélni? -kérdeztem rekedten.
 -Én csak... sajnálom...-mondta
 -ha csak azért jöttél, akkor mehetsz is! -mondtam keményen. -Nem kell a sajnálatod,nem szorulok rá.
Billen látni lehetett, hogy meglepődött a rideg szavakon, szinte szóhoz sem jutott...
-na mivan? -elállt a lélegzeted? -kérdeztem -na minek jöttél be mondjad már v menjél ki! -eresztettem el kicsit a hangom
 -Edina, mi van veled?  -kérdezte kerek szemekkel Bill.
 -Semmi! -néztem rá üres tekintettel. -Csak azt tettem, amit mondtatok... elfelejtem a dolgokat...
-Úgy, hogy közben kifordulsz magadból? -nézett rám a srác.
 -ha jól emléxem, ti akartátok, hogy csináljak úgy, mintha, nem is történt volna semmi! -álltam fel.
 -Mi azt mondtuk, hogy lépj tovább! -fogta meg a karomat. Beleremegtem ebbe az aprócska érintésbe, majd leráztam magamról a kezét.
 -Szokj hozzá! -léptem ki az ajtón, egy megilletődött Billt magam után hagyva.
-Máskor próbáljatok észrevétlenül hallgatózni, elég elavult a módszeretek! -mondtam az ajtó előtt álldogáló Tomnak és Nórinak, majd Tom kérdésével nem törődve a szobába mentem...
-hát ez nem volt vmi szerencsés! -mondta nóri
-hát nem! -én már nem tudom mit csináljak! -csúszott le a falnak dőlve bill a földre.
-na nehogy te is elhagyd magad! -mondta nóri. -majd én beszélek vele. -Mondta nóri majd utánnam jött.
-most miért vagy ilyen? -szegény Bill csak segíteni akart. -mondta nóri
 -Törődj a magad dolgával! -mondtam ridegen, majd kimentem a szobából. Szerencsétlenségemre azonban az ikrek átvándoroltak a nappaliba, és ott folytattak eszmecserét, a mit kellene tennünk című témáról.
 -Mindehol ti vagytok? -sóhajtottam fel, majd az előszobába száguldoztam.
 -Hova mész? -kérdezte Bill.
 -El! -válaszoltam. -Gondoltam, hagyok időt, hogy meg tudjátok beszélni, mit is kellene tenni, hogy visszakapjátok a "régi" Edinát. De segítek, felesleges! nekem így a jó, egyszer ezt is figyelembe vehetnétek...
-h lehetne neked így jó? -kérdezte tom -ez nem te vagy! -te meg azt vedd már észre! -pirított rám picit tom,mert már igazán rámfért.
 -Ne szólj bele! -ha jól emléxem, én sem mondtam, hogy iszonyat gáz ruha összeállításaid vannak, főleg, ami a sapkáidat illeti! -hangsúlyoztam ki, tudtam, hogy a sapkák a gyengéi.  -Oh, és Samy Delux is elég lejárt lemez. -mosolyogtam rá.  -Rádférne egy alapos imige-váltás, talán akkor komolyabban vennének... -mondtam.
Tom mérgesen felugrott a kanapéról, egy mindjárt megöllek pillantással, de testvére visszafogta.
 -Látod? - kérdeztem. -Mindig azt teszed, amit mások mondanak, mi vagy te kutya, és Bill a gazda, aki póráz nélkül sehova sem enged? -vetettem rájuk egy utolsó pillantást, majd kiléptem az ajtón...
-nóri,nóri! -gyere le azonnal! -kiabált fel bill.
-mi az? -kérdezte
-nővérded elrohant! -mondta bill
-Hogy érted az, hogy elrohant? -kérdezte értetlenül Nóri.
 -kicsim, lehet máshogy érteni, azt, hogy elrohant?! -nézett rá Tom.
 -Mi? hagytátok elmenni?! -kiabált a két sráccal.
 -Szerintem jól tettük! -mondta Tom mérgesen. -Egy igazi hárpia lett belőle...
 -Hárpia vagy sem, ő a nővérem, nem beszélhetsz így róla! -oktatta ki Nóri, valamivel csendesebben. -És igaza volt, amikor azt mondta, hogy mi akartuk ezt! Mert télleg ezt akartuk...
 -Igazad van! -hajtotta le a fejét Bill. -Rád keleltt volna hallgatnom és időt adni neki...
 -Ugyan, nem a te hibád! -tette rá a kezét a fiú vállára a hugom. -Nem számítottunk arra, hogy ez lesz... így most el kell viselni..
 -Elviseli a halál! -horkantott fel Tom, de kedvese szikrázó tekintetét látva, hozzátette. -csak vicceltem, kicsim... csak vicceltem..
-na jó! -megkell keresnünk,mert nem akarom h megismétlődjön az ami..na tudjátok! -menjünk. -mondta nóri majd felöltöztek és jöttek utánnam. Nem kelett messzire menni mert a háztól nem messze volt egy kis parkszerűség,és ott volt egy pad és oda leültem.
-jaj de jó h megvagy! -mondta tesóm
-ja..mert szted hova mehettem volna? -kérdeztem vissza
-nem tudom! -de menjünk haza! -mondta hugom
-haza? -pff nekünk nincs otthonunk! -mondtam
-de van! -billéknél. -mondta hugim
-kérlek kicsim! -gyere! -kérlelt bill
Vetettem rájuk egy pillantást, majd feltápászkodtam a padról. Szó nélkül elindultam, a többiek, pedig csak álltak.
 -Most meg hova mész? -kérdezte Tom.
-Na mégis hova, te észlény?  -kérdeztem -nem azért jöttetek, hogy menjek "haza"?
A rasztás arácra fintor kúszott fel, mire Nóri vetett rá egy"nyugodj meg" pillantást.
 -Én a helyedben nem hagynám, hogy idomítsanak, mint egy cirkuszi oroszlánt! -mondtam, miután elkapta ezt a pillantást. -Bár lehet, hogy jobban tennéd, minthogy az maradj, ami vagy: egy cirkuszi bohóc.

23.rész:

Elis indultunk és nemsoká a házhoz értünk. Bementünk majd leültem a kanapéra.Nóri ült mellém.
-nyugodj már meg mostmár..-szegény bill. -miért csinálod ezt vele? -legalább vele ne bunkózz már .-osztotta az észt nóri:D
 -Hozzá se szóltam! -háborodtam fel. -És mi az, hogy bunkózok? -Tudtommal, lehet véleményt nyílvánítani....
 -Lehetne normálisabban is... Nem veszed észre, hogy elmarsz magad mellől mindenkit, ezzel a viselkedéssel?! -kérdezte nóri
 -Á, szóval te is ellenem vagy! te, akire számítottam! Te, aki megígérted, hogy mindig mellettem leszel, bármi történjen is... és mégis te támadsz hátba... Hát ez szép, mondhatom... -a válaszát meg sem várva felkeltem.
 -Hova mész?-kérdezte nóri
 -Fel a szobába... talán már oda se lehet? -kérdeztem gúnyosan.
-de menj csak! -mondta hugom
-kösz h megengeded! -pff.-motyogtam
-én feladom!-mondta nóri -majd lenyugszik magától!  -nem tehtük semmit! -mondta
Ekkor bill elgondolkozott majd megszólalt: -de 1vmit talán még tehetünk! -mondta majd felrohant hozzám. A többiek meg csak lestek utánna. Nem akartak utána menni,hátha eltudja intézni,inkább helyet foglaltak a kanapén és onnan hallgaták az eseményeket.
Bill kopogtatás nélkül berontott a szobába.
 -Mit akarsz? -kérdeztem, de nem válaszolt. -Na, jó, ne húzd az időt... bökd ki, mit akarsz, utána, pedig létszi használd a mögötted levő, jó nagy fából készült szerkezetet, amit ajtónak hívnak...
 -Hát, te akartad! -mondja egy mosoly kíséretében. Néhány lépéssel közelebb jön, miközben én folyamatosan hátráltam, egészen a falig, onnan már nem volt menekvés. Bill néhány másodpercig mélyen a szemebe nézett, majd megcsókolt...
-te hülye vagy? -löktem el magamtól
-nem nem vagyok hülye...-sajnálom,de másképp nem hiszed el h meletted állunk és szeretünk.mondta Bill -vagy talán már nem szeretsz? -v már nem érzed azt mint pár napja? -ja végülis igazad van. -akkor legyen vége,ha ezt akarod. -mondta bill és eközben méllyen a szemembe nézett,és nem tudtam eldönteni h valyon igazat mondd v blöfföl. Egy könnycsepp hagyta el a szemem, amit követett több tíz, több száz társa,majd lerogytam a földre.
 -Te is itt hagysz? -kérdeztem. -Csak nem mered megmondani a szemembe, igaz? nem mered kimondani, hogy már nem szeretsz....-kérdeztem
 -Jajj, dehogy... butus! Én még mindig szeretlek -mondta. -Na gyere, ne sírj -húzott magához.-mondta
 -Bill? -szolaltam meg hallkan
 -igen? -kérdezett vissza
 -Én annyira sajnálom... mindent elrontottam -szorítottam magamhoz.úgy, kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. -én... sajnálom.. csak annyira.. fájt... és féltem...
 -Cssss... nincs mitől félned. -karolt át erősebben.
-de van mitől félnem! -nagyon félek,mindentől és mindenkitől. -tesódat is úgy lehordtam...-pedig nem szándékos volt! -de anyira félek bill! -mondtam sírva
 -Hé! nyugi -simogatta meg a hátam. -Tom biztosan nem haragszik rád, és mi sem! Tőlünk nem kell tartanod, nem akarunk bántani! Épp ellenkezőleg, azt akarjuk, hogy tudd, ránk mindig számíthatsz...
 -Még akkor is, ha ilyen elviselhetetlen vagyok és beszólok mindenkinek? -kérdeztem
 -Igen, még akkor is...-mondta
-rendben! -bólintottam
-na! -lemegyünk a többiekhez? -kérdezte
-igen! -mondtam. -de kérlek ne engedj a közelembe még nagyon senkit. -mondtam rémülten
 -Ígérem! -húzott fel a földről. Megfogta a kezem, majd kiléptünk a szobából. Szótlanul lépkedtünk le a lépcsőn, majd a nappaliba mentünk. Tom és Nóri a kanapén elterülve tanácskoztak. Vetettem Billre egy félénk pillantást, mire a srác bátorítóan megszorította nekem, s szavak nélkül üzente, hogy "ne félj, szeretnek téged"..
-na itt van a mi kis hárpiánk! -mondta tom kicsit sértődötten,mikor felállt a kanapéról és bill mögé léptem.
-tom állj már le! -mondta bill majd tom visszaült.
 -Nem én kezdtem! -mondta dühösen a rasztást, majd vetett rám egy mérges pillantást. Én csak lehajtott fejjel álltam Bill mellett, és vártam, hogy mond-e még valamit a srác.
-na mostmár elég legyen! -pirított rá bill.-te nem tudhattad min ment keresztül,és én sem. -én annak örülök a legjobban h mostmár aránylag jól van,és nem fél tőlem! -jelentette ki bill majd leültetett a kanapéra,ő meg mellém ült.
Néhány másodpercig bizalmatlanul néztem rá, de gyorsan kiűztem a fejemből az efféle gondolatokat, és próbáltam hozzászokni a helyzethez. Nóri arcára vándorolt a tekintetem. A hugom csodálkozó tekintettel nézett ránk egy darabig, ami Bill előző kijelentése okozott, csak akkor vette észre, hogy végre megtűröm az énekest magam mellett...
-szval..öhm..én csak azt akarom mondani..-h ne haragudjatok rám..:( -mondtam. -én..csak..annyira megvoltam réműlve,h nem is tudtam h mit csináljak,és h mit csinálok. -kérlek Tom ,te se haragudj rám..-nagyon is jó az öltözködésed,mert neked ez áll jól..-és semmit sem gondoltam komolyan,de tényleg! -fejeztem be szomorúan a mondókámat,és vártam a válaszokat.
Tom néhány percig fürkésző tekintettel méregetett, majd megszólalt.
 -Egy feltétellel...-mondta a rasztás
Éreztem, ahogy Bill mocorogni kezd mellettem, mire rápillantottam. A fiú egy igen fura nézéssel pillantott bátyjára.
 -Jól van! -böktem ki.
 -Szóval, megbocsájtok, ha megölelhetlek, mint a hugomat... - mosolyodott el a rasztás, viszont az én arcomra rémület ülhetett ki, mert Bill egyből megszorította a kezem, majd a bátyjára ripakodott.
 - te idióta! -Ezt nem kérheted tőle! -mondta bill
 - Bill, nyugi... - néztem rá, majd bizonytalanul odasétáltam Tomhoz...
Szval Tom felállt majd a szemebe nézett. Nem tepert le egyből hanem szép lassan ölelt át. Ez engem kicsin furcsán érintett és fel is sziszegtem közben,de végül éreztem h rá is számíthatok. Mikor ez megvolt mindenki happy volt én meg visszaültem a kanpéra.
-én mennék is aludni, ha nem baj! -mondtam majd el is indultam felfelé.
-én is! -mondta nóri
-várj nóri! -modta bill majd megfogta a karját.
-mondd! -nóri
 -figyelj... én csak azt akarom kérdezni, hogy nagy baj lenne-e...-kezdett bele bill
 -ha Tommal aludnék? -kérdezte mosolyogva Nóri.
 -hát ha nem probléma... -bill
 -Dehogyis, te Hősszerelmes! -Megyek, átviszek néhány cuccot Tomhoz... -hagyta ott a fiút.
Billnek egy kis mosoly terült szét az arcán. Én épp átöltöztem pizsiben mikor hallom nyíllik az ajtó.
-jaj hugi,ez a bill olyan kedves és megértő velem! -mondtam
-köszi! -mosolyodott el bill
-jaj..-pirultam el. -azt hittem hugom,ő hol van? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
 -Tomnál alszik... -felelte a srác.
 -Igen? És te miért jöttél? -néztem rá kérdőn.
 -Itt maradnék veled estére, ha...-kezdett bele
 -nem! -kiáltottam fel. -nem akarom, még nem!-mondtam
 -Edina. -lépett közelebb hozzám fájdalmas arccal. -Sohasem ártanék neked. -mondta miközben óvatosan megfogta a kezem. -Ígérem, hogy nem fogok hozzád érni. -nézett a szemembe.
-de..-kezdtem volna mondani de bill közbeszólt
-nincs de! -ígérem. -mondta bill majd bebújtam az ágyba és ő is jött mellém, tisztességes távolságon belül. 
Álmatlanul forgolódtam az ágyamban, s csak akkor bírtam megnyugodni, amikor Bill felől már csak egyenletes szuszogás hallatszott. Kerestem egy kényelmes pózt, majd végre zavaró tényezők nélkül álomra hajtottam a fejemet.
Zihálva ültem fel az ágyon. Néhány percre szükségem volt, hogy felfogjam csak álmodtam és még mindig a Kaulitz házban vagyok, majd könnyekkel küszködve kimentem a fürdőbe...
-pár perc után Bill fogta meg a vállam. -mi történt kicsim? -kérdezte
Ijedten fordultam meg, közben bevertem a kezem a falba, de nem törődtem vele. Remegve menekültem Bill biztonságot nyújtó karjai közé, utat engedve a könnyeimnek.
-jaj kicsim mi az? -meséld el, mi történt? -már megint rosszat álmodtál? -emelte fel a fejem.
Lassan bólintottam, szólásra nyitottam a számat, de nem hagyta el hang a torkomat. Bill letörtöle az egyik kósza könnycseppet az arcomról, majd biztatóan rám nézett.
 -Csak egy álom volt, ne félj! -Most pedig mondd el, hogy mit álmodtál!
-csak azt h..-h..megint emgtörtént a dolog..de most 2pasival.-sírtam el magam majd hozzá bújtam és szorosa átöltletem.
 -Csss! Nyugodj meg! Senki sem érhet hozzád! Vigyázok rád, ígérem! -mondta, miközben egyre erősebben fonta körém a karjait... -na gyere menjünk vissza az ágyba. -mondta bill majd magához ölelt és visszafeküdtünk.
Bebújtam az ágyba, majd hirtelen azt vettem észre, hogy Bill is mellettem fekszik.
 -nem hagylak egyedül! -válaszolt a néma kérdésemre, majd egy csókot lehelt az ajkaimra. Pillanatokon belül elaludtunk, egymás karjaiban.
Másap reggel Tom rontott be a szobánkba,mert ő már hugommal fent volt.
-hé gyerekek! -kelljetek máár! -megyünk egyiptomba!! -kiabált tom
-micsoda? -ült fel az ágyon bill. -nem hinném h emberek közé kéne vinni edit. -mondta
 -Semmi baj, jól vagyok! -mondtam, bár az állításomban nem voltam szász százalékig biztos, és ahogy Billre néztem, tudtam, hogy ő se hiszi el, amit mondtam. -Tényleg! -tettem hozzá valamivel magabiztosabban.
 -hát, gyerekek, akkor ma elmegyünk veszünk néhány göncöt, és két nap múlva irány Egyiptom! -rikkantotta Tom, majd a hugomat kézenfogva kiviharzott a szobánkból egyfolytában az utolsó mondatát ismételve.
-biztos elmenjünk? -itt maradhatunk ám..-kérdezte bill
-persze! -jól vok. -mondtam. -bár még kicsit félek.
 -ha nem szeretnéd, tényleg lemondhajtuk, nem gond! -simított végig az arcomon az énekes.
 -Nem akarom, hogy miattam ne menjünk, nem láttad, hogy milyen izgatott volt Tom? -kérdeztem. -Különben is, itt vagy mellettem, és így minden könnyebb...
-hát jó! -akkor menjünk vásárolni? -kérdezte bill
-persze mehetünk! -modntam majd felöltöztünk és együtt indultunk el tomék kíséretében. Én akárhányszor megláttam egy nagyobb darab embert az utcán mindíg megszorítottam bill kezét.
-nyugi! -mondta bíztatóan mikor megálttunk egy ruhabolt előtt.
Tomék nyomában léptünk be a boltba. Nóri csillogó szemekkel vetette rá magát a ruhákra, majd nemsokára én is követtem őt, Billel a sarkamban, Tom a bolt másik szeglete felé indult el, ahol sapkák és csuklóvédők vonták őt bűvkörükbe.
 -Ez milyen? -hallottam Nóri hangját, amikor elhagyta a szomszédos fülkét. Tom halkan elfüttyentette magát, majd az azt követő Cuppogó hangokból ítélve épp egy csókot váltottak.

24.rész:
 -Kicsim! -készen vagy? -kérdezte Bill a fülkém előtt állva.
 -Igen. -válaszoltam bizonytalanul, majd tekintetemet visszairányítottam a tükörképemre.
 -Akkor gyere ki! -mondta az énekes, elhátrálva a függöny elől, de én csak a tükröt bámulom, és azt a tizenéves lányt, aki visszanéz rám. A csillogó szemek kifakultak, a csillogás eltűnt, komolyan néz a semmibe. -Edina! gyere már, hadd nézzem meg azt a ruhát!
 -Nem akarok kimenni... -mondtam halkan. A függöny halkan félrecsúszott, majd Bill lépett be az apró helyiségbe. Elismerően vigyorgott, majd megjegyezte:
 -Csini vagy ebben a fürdőruciban, veszünk ebből más színben is! -mondta bill
-nem elég ez! -mondtam billnek
-hát jó! -ha te mondod,akk nem kapsz másikat! -vigyorgott.
-kész vagytok már? -sietetett mineket tom
-megyük már! -mondta bill én meg akk. léptem ki a próbafülkéből,majd mentünk fizetni.
Néhány óra múlva már legalább egy tucat boltot tudtunk a hátunk mögött,s nem kevés szatyorral lépdeltünk az utcán.
 -Menjünk be ide! -mondta Bill korgó gyomorral, amikor elmentünk egy étterem előtt. Libasorba beléptünk az étterembe, majd megcéloztuk a sarokban lévő üres asztalt.
Én ültem a sarokba,majd mellém bill és végül tom és nóri. Kijött a pincér rendeltünk kaját,megettük és hazafelé vettük az irányt fáradtan
-Sziasztok! Azt hittem már valamelyik boltban akarjátok eltölteni az éjszakátt is. -mosolygott Sim, amikor beléptünk a nappaliba. -Kértek valamit enni?
 -Nem, anyu, köszi, de most ettünk. -simogatta meg a hasát Tom.
 -Nem tudom, hogy vagy képes ennyit megenni! -néztem rá. -És meg sem látszódik rajtad...
A fiú vigyorogva kihúzta magát.
 -Pedig jól jönne némi plusz izom... különben hogy fogod órákon át kínozni a gitárokat a koncerten? -csipkelődtem.
-van ott amennyi kell! -mondta tom majd felvitte a szobába nórit, csomagolni.
-honnan jött ez h menjünk egyiptomba? -kérdezte nóri
-hát..gondoltam tesódnak is jól jönne..-felejtene egy kicsit. -mondta a rasztás
 -biztos, hogy ez a legjobb módja a felejtésnek? -kételkedett Nóri.
 -Hidd el, hogy így könnyebb lesz neki... eltereljük a fiygelmét, ráadásul Egyiptomban a nőknek általában ilyen mizét kell viselniük. -mutogatott Tom a feje körül. -Tudod, amitől nem látszik az arca...
 -Hát...öhm...asszem sejtem mire akarsz kilyukadni, de azt nem kell viselni a külföldieknek, te tökkelütött! -vigyorgott Nóri.
-ja oké! -mondta tom majd kicsit elpirult megfogta nórát és belevágta az ágyba.
-ááááááá tom mit csinálsz? -kérdezte nóri
 -Semmit! -vigyorgott a rasztás.
 -valamire készülsz. -jelentette ki a lány. A fiú csak felvonta a szemöldökét, majd ráugrott Nórira és csikizni kezdte.
 -Toooohooom neeeehheheh! Kééééhrlek! -nevetett nóri.
 -Mit kapok érte? -kérdezte a srác.
 -Mondjuk ezt! -csókolta meg a fiút.
Vidám nevetgélésük a konyhába is lehallatszott, ahol Billel Sim társaságában kávéztunk...
 -Rosszabbak, mint az óvodások! -mondta Bill.
 -Hát igen, Tomon meglátszik, hogy hasonlít rád. -vigyorodtam el gonoszan
-mit mondtál? -kérdezte bill
-azt h ovodások vagytok! -mondtam majd felálltam az asztaltól,mert láttam h bill közelít felém, majd futásnak eredtem,méghozzá be a szobánkba.
Gyorsan bacsaptam magam mögött az ajtót, és a kulcsot is elfordítottam a zárban. Mosolyogva hallgattam Bill dörömbölését az ajtón.
 -Edina, most rögtön engedj be! -kiabálta. halkan, hogy ne vegye észre kizártam az ajtót. -Betöröm, ha nem engedsz be! -mondta az ajtónak, majd rávágott egyet.
 -Hát jó, te akartad! Egy- kettő-háááárom! -kiáltotta, vigyorogva kinyitottam az ajtót, így szegény srác beesett a szobába és a földön kötött ki. Nevetve néztem a megdöbbent srácot, aki még mindig a földdel szemezett, majd amikor orrát dörzsölve felült végeláthatatlan hahotába kezdtem.
 -Mit nézel? -kérdeztem Bill percekkel később, miután lehiggadtam
 -Csak azon gondolkoztam, hogy mikor láttalak utoljára ennyire vidámnak... de nehogy abba hagyd, jól áll! -mosolygott az énekes..
-köszönöm! -neked is jól áll az ajtó betörés. -nevettem tovább mikor épp nemfigyeltem és magához rántott a földre.
-khöm..-na de fiatalok!? -jöttek be tomék vigyorogva
Billel úgy rebbentünk szét, mint a kisgyerekek, ha a szülők rajtakapják őket valami csínyen.
 -Lassabban kellene pakolnotok... Billnek egy nap minimum kell hozzá, szal ideje elkezdened, öcskös... nem akarok már megint miattad lekésni egy gépet! Hidd el, tőlem nem csak egy-két randa szót kapsz, mint Davidtől a múltkor! -mondta Tom, mire Bill elvörösödött.
 -Muszály mindig felhoznod? -eljutottunk Londonba, nem? -kérdezte
 -ja, egy nappal később... és ráadásul miattad korábban kellett felkelnem... -válaszolt a rasztás gúnyosan.
-húú h belene halj! -mondta bill majd mitsem törödve a tesójával visszafeküdt hozzám a földre és néztünk egymás szemébe.
A következő pillanatban Bill odahajolt hozzám és megcsókolt, majd felállt és átment a szobájába, miután vetett rám egy bocsánatkérő pillantást.
 -Tényleg egy napig pakol? -kérdeztem Tomot.
  -nyugi, hozzá lehet szokni, hiszen itt vagyok! -mutatott magára egy fintor kíséretében. -De ez semmi, majd  meglátod! De azt tanuldd meg, hogy szín és figura szerint csoportosítja a ruháit, még a boxereit is, és ha valami nem úgy van, ahogy kell tisztára kiakad...Túléled! Én már 18 éve elviselem, te még csak most kezded...-vigyorgott, majd kilépett a szobából.
 -Szerinted kamuzik? -pillantottam a hugomra.
 -Nem tudom! -vonta meg a vállát Nóri. -Minden esetre azért megnézhetnénk, hogy igazat mondott-e...
 -Arra gondolsz, amire én? -bújt elő belőlem a kisördög.
-arra! -mondta Nóri,majd az ikrek ajtaja előtt álltunk meg.
 -bill? -léptem be a szobába. A srác érdeklődve fordult felém. -Sim hív téged!
A fiú bólintott, majd elhagyta a szobát. Nórival közelebb léptünk a Bill feliratú szekrényhez, majd a rasztás kérdő tekintét figyelmen kívül hagyva kinyitottuk. Tomnak igaza volt: Bill télleg szín szerint rendezte a ruháit, mindegyik gyűrődésmentesen volt összehajtva. Az egyik halom alól egy nem megszokott színben pompázó ruhadarab került elő. Vigyorogva kiemeltem a halomból a halványrózsaszín színben pompázó pólót, majd széthajtogattam.
 -Ti meg mit csináltok? -lépett mellénk Tom majd harsány röhögésbe kezdett, amikor meglátta a kezemben a Micimackós csodát.
 -Szívem, jobb ha csendben maradsz... -vigyorgott mindent tudóan Nóri. -te sem panaszkodhatsz a Malackás boxereddel...
 -Nem tudom miről beszélsz... -habogta zavartan.
 -Arról a sötétlila alsónadrágról, ami a szekrényedben uralkodó káoszbban találtam -mosolygott negédesen a hugom.
 -Honnan tudsz róla? -kérdezte a rasztás, elárulva magát, mire újból kacagni kezdtem. A lépcsőn lábdobogás hallatszott, így gyorsan visszatettük a ruhadarabot.
 -Na, megszerezted? -támadt le Nóri, amint beléptem az ajtón.
 -naná! -mondtam, majd ördögien felkacagtam.
 -tisztára, mint egy banya! -mondta a hugom.
Két óra telt el az akcióm óta. Az egész házban csend honol, már mindenki az igazak álmádt aludta, kivéve minket. Nórival éppen az előszobában guggoltunk a csomagok mellett, és a fiúk csomagjait kerestük egy zseblámpa segítségével.
 -Megvannak! -kiáltotta fel Nóri, majd végrehajtottuk a tervünket. Vigyorogva léptünk be a szobába, ahol egyből az ágyba dőltünk és elaludtunk..
 -Lányok! nem hiszem el, hogy többet kell rátok várni, mint Billre! -toporzékolt Tom az ajtóban.
 -Tom hajnali fél 7 van, ha azt hitted, hogy ilyenkor gyorsabb vagyok egy csigánál, akkor tévedtél... Egyébként is, Nóri van már csak a fürdőben...
 -Tévedés! -fékezett le az említett. -Mire várunk még? lekéssük a gépet! siettette a társaságot.
 -Már nem azért, Kisangyalom, de rád vártunk! -mondta Bill. majd beszállt az autóba. gyorsan bepattantam mellé én is, majd Nóri is követtett, így Tomnak előre kellett ülnie Saki mellé, ugyanis, msot csak négyen megyünk, pár nam múlva csatlakoznak hozzánk gustavék.
Két óra alatt felértünk a berlini reptérre. gyorsan átvettük a jegyeket, amiket a fiúk előre lefoglaltak, majd felszálltunk a gépre.
 -Én ülök az ablak mellé! -állítottam meg Billt. A srác szemforgatva előreengedett, majd lehuppant mellém, Tom és Nóri előttünk kaptak helyet. Bill vállára döntöttem a fejemet, majd párnának használva a srácot elaludtam. Bill finoman rázogatott, majd puszit lehelt az arcomra.
 -hagyj békén! -morogtam, és már fordultam volna meg, de a biztonsági öv nem engedte. -A franc esne beléd! -próbáltam szétszedni. idegesen rángattam az övet, de nem történt semmi.
 -Majd én. -mondta Bill, majd egy pillantás alatt lefejtette rólam az eszközt. -Úgyis le kell szállnunk.
 -Máris? -ásítottam egy nagyot. Bill mosolyogva megfogta a kezem,a másik kezével az orrára tolta fekete napszemüvegét, majd levezetett a gépről.
 -Végre itt vagyunk! -nyújtózkodott Tom, sikeresen orrba vágva billt. Az énekes az orrához kapott, majd dörzsölgetni kezdte. -nyugi, majd Edina ad rá gyógypuszit!

25.rész?
Billnek szemmel láthatóan teccett az ötlet, mert felém tolta a nóziját. Sóhajtva adtam rá egy puszit.
 -Jobb már? -kérdeztem, a srác csak bólintott, majd elindultunk Kairó forgalmas sivatagos főutcáján.
-na és most merre? -kérdezeztem majd mivel senki nem mondott semmit odamentünk egy odatartozóhoz.
-szia! -megtudnád mondani h hol találunk egy szállodát,mert nem vunk idevalósiak?. -kérdeztem
-persze! -menjetek egyenesen majd a 2.utcánál balra és az elágazásnál jobbra,és ott lesz szemben egy jó kis szálloda. -mondta kedvesen a hölgy
-köszönjük! -mondtuk illedelmesen,majd elindultunk amerre mondta a hölgy.
-most jobbra ugye? -kérdezte bill
-nem balra..-mondtam
-de ezt mondta h jobbra! -csatlakozott tom
-nem azt mondta! -mondta nóri is
-akk most ki téved? - nézett ránk Bill
Tesómmal összemosolyogtunk majd kiböktük h: -ti tévedtek.
-jól van,akkor menjünk arra amit ti mondtatok,de ha eltévedünk megbánjátok! -mondta bill
-nem hinném! -mosolyogtunk
Néhány perc múlva egy győztes mosollyal fordultam hátra.
 -Nézzétek, jó felé jöttünk, itt egy elágazás! -vigyorogtam.
 -na, ki tévedett? -csatlakozott Nóri is, majd elindult jobbra.
 -Te meg hová mész? -állította meg Tom.
-De hát azt mondta, h az elágazásnál jobbra... -nézett rá a hugom.
 -Balra, azt mondta, hogy balra! -mondta Bill, majd a testvérével elindultak előre. Húsz perce sétálhattunk a tűző napon, amikor mérgesen felcsattantam
 -Mikor ismeritek már be, hogy eltévedtünk? -kérdeztem, majd Nórival leállítottuk az első szemben jövő gyalogost.
 -Elnézést, azt mondták, hogy erre felé van egy ksiebb szálló... -kezdett bele Nóri.
 -Magukat félre tájékoztatták -rázta a fejét a nő. -Ez már a szegénynegyed, a város másik felén vannak a szállodák...
 -de azt mondták, h  a 2.utcánál balra és az elágazásnál jobbra,és ott lesz... -mondtam.
 -Akkor maguk már az elején rossz irányba mentek... a szállodák északon vannak, nem délen, ahol most állunk...
-na! -okosok! -mondta Tom önelégült vigyorral.
-jól van na! -modta nóri
Kb még 15percet sétálhattunk de megint eltévedhettünk mert kb 3m-re előttünk tevéket pillantottunk meg.
-most meg hova hoztatok minket? -kérdezte tom
-menjünk tevegelni! -mondtuk nórival miközbe eggyet hátraléptünk és egy nagyon büdös vmire figyeltünk fel.
-mi ez a bűz? -kérdezte tom
-nem tudom! -mondta nóri
Még megtettünk pár lépst de még mindíg éreztük azt a furcsa szagot.
-na jó!..-álljunk meg és nézze meg mindeki a talpát. -javasoltam ,majd végig néztük.
 -Fúúúj! -fintorogtam, ahogy megpillantottam Nóri cipőtalpát.
 -Tevekaki! -vigyorgott Tom, messzebb lépve a barátnőjétől, mire Nóri bedurcizott. -Kicsim, -ölelte magához, de a lány szótlanul nézett a földre. - Ígérem elmegyünk tevegelni, csak szólalj meg, és nézz rám!
Billel vigyorogva néztük a jelenetet.
 -Nah, gyere, te Tevék Hercegnője -mosolygott rám, majd egy csók után áthúzott az utcán, egyenesen a tevékhez.
2perc séta után oda is értünk a tevékhez.
-wááá én is beleléptem! -fúj. -szólaltam fel..erre a fiúk elkezdtek nevetni.
 -Jó napot! -vette elő Bill is az angol tudását. -Két tevét szeretnénk bérelni.
 -Nálunk nincs bérlés! -mondta a nagy darab arab férfi, aki a tevéket árulta.
 -Akkor venni szeretnénk, két tevét... -javította ki magát az énekes. -Mennyibe kerül?
 -A két nőért négyet kapnak! -mutatott felénk a húsos kezeivel a férfi, mire szorosan Bill mögé léptem.
 -Nem eladóak! -felelte nyugodtan bill.
 -10 dínár lesz -hagyta rá a férfi...
-már azt hittem eladtok..-szomorodtam el
-jaj kicsim ne butáskodj már! -mondta bill na gyere menjünk,ölelt át majd elindultunk a tevék felé.
-ez az enyém! -rohantam oda a szinpatikusabb tevéhez.
-ez meg az enyém! -mondta nóri
-héé azt én akartam! -nyafogott tom
-sajnálom! -nyújtotta ki nóri a nyelvét
Viháncolva ültünk fel a tevékre.
 -Indulj! -mondtam, miközben előre mutattam, de a teve nem mozdult. -Go! Geh! -ismételtem el minden általam ismert nyelven, de a teve nem mozdult. A fiúk kárörvendően vigyorogtak. Ránéztem Nórira, h ő boldogul-e a tevével, de neki sem jött össze a dolog. Ekkor eszembe jutott egy ötlet. Enyhén megrúgtam a teve oldalát, mint a lovaknál szokás, mire a teve felállt, és elindult.
 -Mehetünk? -néztem hátra egy 32 fogas mosolyt megvillantva.
-hé mi is menni akarunk! -mondták a srácok,mert ők még nem száltlak fel mögénk.
-mi ülünk elöl,mert mi indítottuk be őket! -nevettem
  És hogy szálljak fel? -kérdezte Bill a fejét vakargatva.
 -Ügyesen Szivem, ügyesen. -mosolyogtam.
PUFF
Tom hangos puffnással randizott egyet a földdel, amikor fel akart szállni a jószágra.
 -Találd fel magad, Bill. -mosolyogtam a srácra. Az énekes nyelt egyet, majd közelebb lépett. Percekig néztem a szerncsétlenkedését, és valószínűleg a teve is megunhatta, mert se szó, se beszéd leült a földre, és Bill végre fel tudott ülni a hátára. Egy puszit nyomott az arcomra, majd várakozva néztünk a hugomékra...
 -Ma még felszállsz, Tom? -heccelte Bill.
 -Mi? Te? Hogy a...? Mikor és hogy szálltál fel? -mutogatott összevissza a raszta, mire nevetni kezdtünk...
-csak ügyesen tom ügyesen! -jegyezte meg bill az én mondatomat..:)
-jó van nem olyan könyű az! -mondta tom majd felpattant nagy nehezen a tevére.
  -Srácok!  -szólaltam meg, mielőtt elindultunk. -Szálljatok le! -a két fiú kíváncsi tekintettel nézett rám. -Valakinek fel kell kötnie a csomagokat a tevére... -vigyorogtam. A fiúk szenvedő arccal lemásztak a teve hátáról.
 -remélem elégedett vagy... -mondta haragosan Tom, amikor már ismét a tevén ült. Rányújtottam a nyelvemet, miközben Bill a derekamra csúsztatta a kezét, majd nevetve indultunk el felfedezni kairót teveháton...
-tök kényelmes ez a teve de már unom! -mondtam
-én is! -mondta nóri majd lehuppatunk róla a fiúk alatt meg összecsuklott mert nem tudták irányítani,mi ezen jót nevettünk.
-ha-ha! -de vicces. -mondta tom majd a fejét vakargatta
Bill meg a földön fetrengett.
 -na, gyere! -nevetve nyújtottam a kezemet a fiúnak. A srác megfogta a kezemet, majd lerántott maga mellé a porba.
 -Na most nevess! -nézett rám vigyorogva...
 -gyerekek, ne most játszadozzatok! keresnünk kellen valami hotelt, nem akarom már az első éjszakát az utcán tölteni! -toporzékolt Tom.
 -Szerintem csak hülye vagy, mert elvonási tüneteid vannak... -gondolkodtam el. -végül is, ha jól számolom, már több, mint hat kerek órája nem ettél semmit!
 -Ezzel azt akarod mondani, hogy kajamániás vagyok? pedig nem is eszek sokat...
 -persze, hogy nem eszel sokat, Tomika -simítottam végig a buksiján, miután felálltam. -Tudjuk, hogy azért eszel ilyen szerényen, mert vigyázol a vonalaidra... -vigyorogtam, Bill és Nóri pedig prüszkölve felnetetett...
-jól van! -na menjünk! -karolt át bill majd elindultunk mostmár a jó irányba kis segítséggel.
-na itt a szálloda! -mondta tom
-menjünk már be! -mondta tom majd elindult,mi pedig követtük
Tom egyből megcélozta a kajákat ami bent volt az étterembe és húzta maga után nórit.
-tom lassíts már! -mondta nóri
- látjátok, én mondtam, hogy a kaja miatt ilyen... Hugi, a helyedben féltékeny lennék... a kaja elcsábítja a pasidat... -kacagtam fel, Bill mosolyogva megrázta a fejét, Nórin látni lehetett, hogy nem sok kell, és újból röhögni kezd, míg Tom csak vetett rám egy sértődött pillantást...
-na látom megéheztél! -mondta nóri
-aha! -beg. -mondta tom teli szájjal
-jaj tom ne kezd megint. -modta bill mire tom lenyelte a falatot.
-sztem menjünk és vegyünk ki szobát! -mondta bill
-jó ban bár! -mondta tom teli szájjal
-tom ne gyerekeskedj már,ha teli van a szád nyeld le és utánna beszélj! -pirította le bátyja mi meg csak nevettünk nórival.
Miután Tom befejezte a kajálást, a fiúk felkapták a cuccokat, majd a recepcióhoz mentünk.
 -Két szobát szeretnék! -vettem a kezembe az irányítást. Két perc múlva már a szobákat indultunk el megkeresni.
 -Hányadikon vannak? -kérdezte Tom.
 -A harmadikon!
 -Mi? odáig nem tudok felmászni...
 -Gondoltál volna erre azelőtt, hogy telezabáltad volna magad... -forgattam meg a szemeimet, majd folytattam az utat...
-jólvan! -meddig akarsz még ezzel piszkálni? -kérdezte tom majd lassan felértünk a szobáink elé.
 -A tiétek a 304es, a miénk a 305-ös -jelentettem ki.
 -Miért? -kérdezte Nóri.
 -Mert. -mondtam, majd beléptem a szobába.
Egy nagyon nagy szoba tártult elém erkéllyel meg kanapéval,minden ami csak kell. Egyből meg is céloztam az erkélyt és húztam magam után billt is.
 -Gyönyörű! -hajtottam a vállára a fejemet.
 -Az, de nálad nem szebb! -felelte, majd csendesen néztük végig, ahogy a nap lebukik a sivatag mögött.
 - Azt hiszem, én elmegyek fürdeni! -jelentettem ki, majd kihalásztam a kellő cuccokat a táskámból.
-rendben! -mondta bill majd bementem és magamrazártam az ajtót.
Megnyitottam a csapot majd nekiláttam tusolni. Fél óra múlva ásítva léptem ki a fürdőből. Bill felkelt az ágyról,magához vett egy-két dolgot, majd felváltott a helyiségben. Húsz perc múlva egy hatalmas kiáltás hallatszódott, majd még egy a másik szoba felől.Értetlenül ültem el az ágyban.
 -Bil! Mi történt? -szaladtam az ajtóhoz. Bill paprikavörös fejjel lépett ki egy köntösben, a kezében lóbálva valami feltűnően rószaszín és feltűnően ismerős ruhadarabot..
 -Tom, ezért kinyírlak! -rontott ki az ajtón, én nevetve szaladtam utána. Az énekes kopogás nélkül rontott be a szemben lévő szobába, azonban egy pillanattal később egy hangos bocs kíséretében ki is jött, és végre a 304esbe lépett be volna be, ha nem ütközik össze Tommal. A két mesefigurás ruhadarab egymás meleltt landolt a földön...
-mi a jó franc van?- kérdezte tom
 -Hogy mi a franc van?! Hát ez!! -mutatott Bill a rózsaszín boxerre, mire Tom elröhögte magát. -Ez nem vicces Tom, miért tetted ezt?
 -én? Te miért cserélted ki az összes boxeremet ilyen undorítóságokra? -kérdezett vissza a gitáros.
 -Én nem cseréltem ki! -kiáltotta az énekes. A két fiú hosszú másodpercekig farkasszemet nézett, majd ránk pillantottak. Próbáltam angyali fejet vágni, de röhögve rogytam a földre, ahogy megpillantottam Nóri arcát, ami rákvörös volt a visszatartott nevetéstől.
 -Ti voltatok azok! -mutogatott Tom hol rám, hol Nórira.
 -Ugyan már Tom, hiszen még csak nem is tudtak róla! -védett meg minket Bill.
 -De tudtak róla! Emléxel, amikor tegnap este bejött a szobába -itt rám mutatott. -és azt mondta, hogy anyu hív... előtte mondtam nekik, h te... öhm.. rendszerezed a ruháidat, és nem hidttek nekem.. és átjöttek.. és... -a srác nem fejezte be, de Bill már így is tudta a történet folytatását.
Összevigyorodtak Tommal, majd hirtelen felpattantak a földről. Nórival menekülőre fogtuk a dolgot, a hugom a feljebb vezető lépcsőt vette célba, míg én a lefelé vezetőt. Bill néhány méterrel mögöttem lihegett, ami nem volt csoda, hiszen azzal a hosszú lábaival kit nem ér utol? Már a szálloda udvarán futottunk, amikor Bill utolért. Szorosan magához ölelt, én kapálózva próbáltam szabadulni, a a következő pillben egy hangos csobbanással a medencében kötöttünk ki...
-ezt most visszakapod! -mondta bill -miért csináltad ezt? -kérdezte

Sajnos most nem tudjuk folytatni ezt a törit,de hamarosan lesz remélem egy új amit én fogok írni vagy nem tudom! De sajna Nórimmal már tök régen beszéltem/írtam!!:'( Majd lesz valahogy,addig legyetek türelemmel és ne pártoljatok el az olditól!:(