József Attila: Imádság megfáradtaknak
Alkotni vagyunk, nem dicsérni. Gyerekeink sem azért vannak, hogy tiszteljenek bennünket s mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk. Hiszünk az erő jó szándokában. Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted, akár az égben laksz, akár a tejben, a nevetésben, sóban, vagy mibennünk. Te is tudod, hogyha mi sírunk, ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja, akkor szívünkben zuhatagok vannak, de erősebbek vagyunk gyönge életünknél, mert a fűszálak sose csorbulnak ki, csak a kardok, tornyok és ölő igék. Most mégis, megfáradván dicséreteddel keresünk új erőt s enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván: Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom. |