Az interjút a honlap szerkesztői készítették Gabival!
-Hogy telnek a napjaid? Nem hiányzik a munkád az Operettszínházban?
Nem! Nem, nekem tökéletes, hogy egy héten egyszer ide eljövök, és akkor itt mozgok együtt a lányokkal. Ez így kielégít, de szoktam néha a nagylánnyal elmenni görkorcsolyázni otthon, voltam már a Margit-szigeten is futni, tehát ha nagyon rám jön, akkor én kiélem magam így. Most még egyelőre nem hiányzik. Aztán majd meglátjuk, tehát olyan 2 éves koráig otthon szeretnék maradni a babával, utána majd meglátjuk.
-Melyik darab áll Hozzád a legközelebb, amiben táncoltál?
Elisabeth.
-Vannak álmaid? Szakmai vágyaid?
Már nincsenek. Biztos nagyon másképp csinálnék mindent, ha 20 évesen elölről kezdhetném.
Biztos nem maradnék Magyarországon. Rengeteg kurzusra meg továbbképzésre én azt gondolom, hogy járnék a világban mindenfele, hogyha megengedhetném magamnak. De aztán lehet, ha jönne egy olyan felkérés, ami egy olyan show, hogy vihetném az egész családot, és hogy akár Magyarországon lenne ilyen, akkor azt szívesen. Most egyelőre nem, tehát most másról szól az élet.
- Kacérkodtál már a gondolattal, hogy musical-énekesnő legyél?
Nem, bár sokan mondják, hogy jó hangom van, de nem. Megmaradok a kaptafámnál.
-Mi volt életed legnagyobb döntése szakmailag?
Legnagyobb döntés? Azt hiszem, hogy nem kellett nagy döntéseket hoznom sose, mert mindig úgy jöttek a munkák egymás után, hogy nem volt olyan, hogy most ott kellett volna hagynom egy helyet és akkor ez nagy nyomor lett volna. Nem mert egymás után jöttek, ahogy végeztem az iskolában, onnan jött a Fesztivál balett. Aztán ott nem éreztem jól magam, és onnan el is jöttem, de ez annyira a pályám kezdetén volt, hogy nem kudarcnak érzem meg, sőt ha nem mentem tovább, mentem turnézni. Aztán jött az Elisabeth, és onnantól kezdve végig az Operettszínházban vagyok. Tehát ilyen’ 98 óta vagyok azt hiszem az Operettszínházban, és ’96-ban végeztem. Tehát igazából nem voltak olyan nagy utak.
- Mire emlékszel vissza szívesen a gyerekkorodból?
Uh... Nagyon sok minden van, de igazából mind az iskolához kötődik. 10 évesen én oda bekerültem. Mondjuk, talán legnagyobb döntésnek így, hogy visszagondolok, lehet,, hogy 10 évesen volt az, hogy én elhatároztam azt, hogy elmegyek a Balett Intézetbe. Eddig sima általános iskolába jártam 5. osztályig, és 5.-től van a Balett Intézet. Én nagyon szerettem a régi sulimat meg a régi osztálytársaimat, és akkor csak úgy elmentem a felvételire, sikerült és ez egy mondjuk nagy döntés volt, hogy ezt meghoztam, hogy akkor elmegyek és Balett Intézet, de az összes gyerekkori élmény a Balett Intézethez kötődik.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben? Hogyan kapcsolsz ki?
Nincs olyan, hogy szabadidő. Most nincs. Tehát most teljesen a gyerekek, ott a kicsi, akivel ugye reggeltől estig, itt a nagylány, aki iskolás, tehát effektíve nincs szabadidőm.
- Mikorra tervezed a visszatérést?
Hát majd jövő februárba eldől, amikor lejár a GYED-em, hogy mi lesz. Úgyhogy majd szerintem a körül. Szeptembertől még biztos nem, aztán talán jövő… hát március talán, majd meglátjuk. Még nem beszéltem erről bent senkivel. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
